Motorostalálkozóra viszonylag ritkán járok, pláne Harley-Davidsonosra, hiszen erről a típusú járműről csak annyit tudok elmondani, hogy igen jó hatásfokkal alakítja át a benzint dübörgéssé, ráadásul kényelmetlen - de legalább drága. Viszont mivel ez a véleményem nyilván sokakat sértene (másokból meg vinnyogó hangokat váltana ki, ha kifejteném, hogy szerintem az MZ a szép motor, a Pannónia, meg az Ural, és persze némelyik BMW), ami nem célom, úgyhogy inkább beszéljünk arról, hogy az ilyen eseményeken viszonylag ritkán lép fel Kozsó - és a Zámbó Jimmy Tribute Band éves fan-klub találkozóját is ritkán tartják ott. Motörheaddel, EDDA-val annál gyakrabban találkozni. Idén a gitárosok gitárosa, Gary Moore volt a sztárvendég az alsóörsi HD-találkozón, úgyhogy nekem is ott kellett lennem.

Mi mással is mehettünk volna, mint vonattal? Mivel a reggeli gyorshoz nem volt erőm időben felkelni, mentünk a délivel (a Déliből mi mással?). Megállapítottam, hogy tényleg a legszutykosabb kocsik járnak a Balaton felé, ezt a mellékelt kép elég jól illusztrálja. Nem, nem esett (akkor még), ahogy látható, a peron száraz; ez az ablak egyszerűen ilyen volt és kész. Nem egy svájci panorámakocsi, na! Pedig nem lett volna baj, ha nézelődhetünk, mert az ún. "gyorsvonat" már a Székesfehérvárig tartó 67 kilométert is 1 óra 15 perc alatt tette meg. Ott még összeszedett tíz perc késést (a mozdonycserén, fékpróbán, és ki tudja miféle vasutas mágiákon túl), majd Polgárdi-Ipartelepeken is várakoztunk vagy tíz percet, holott ott szerintem meg se kellett volna állnunk.

Na sebaj, azért előbb-de-inkább-utóbb odaértünk Alsóörsre, alig 20 perc késéssel (az ellenirányú vonatra Fehérváron 75 perc késést mondtak, szóval ez tényleg nem volt sok). Közben végigrobogtunk a Fűzfői-öblöt kerülgető tóparti szakaszon is (lásd fentebbi kép), ami az egyik kedvenc vasúti szakaszom Magyarországon (ráadásul akkor jártam itt utoljára vonattal, amikor még Nohab húzta azt).

A koncert este volt, nekünk meg addig sok-sok időnk. Először megebédeltünk; én egy isteni fogasfilét ettem, és közben megdöbbentem: a kaja jó volt, nem volt drága, nem akartak becsapni, és még az étterem mellékhelyisége is olyan kultúrált volt, mintha Németországban lettem volna. Végre ilyet is láttam, nem csak a sajnálatos módon még mindig divatos "aki ide jön, annak legyen ez is jó, vagy menjen haza/Görögbe" hozzáállást! A motorostalálkozónak helyt adó kemping szintén rendben volt (a mellékhelyiség-próbán is átment, ami nem kis teljesítmény, ha éppen több ezer, jellemzően sört ivó motoros és rocker veszi igénybe a létesítményt!), bár néha olyan benzinszag volt, ami még a Hungária körúton, a délutáni dugóban is extrémnek számítana. Ezen felül volt még finom bor, motoros kaszkadőr, aki bekötött szemmel körözött egy rácsos fémgömb belsejében, miközben középen egy fazon egy láncfűrészt berregtetett, meg egy helikopter, amivel úúúúgy, de úúúgy elmentem volna sétarepülni, csak hát nem futotta...

Rianna nézegette a motorokat, én meg kiszúrtam egy bungalló-utcát, ahol olyan csodás gépek álltak, mint például ez a régi Skoda Felicia.

Na jó: hogy a kevésbé értékes kocsik közül is lássunk egyet, ez az olasz izé is ott volt :)

Aztán elkezdődött a csoda... azaz csak kezdődött volna, mert valakinek az a nagyszerű ötlete támadt, hogy Török Ádám és a Mini, illetve Gary bácsi közé betegyen negyed óra erejéig egy tucc-tucc stílusban ugráló bohóccsapatot tánckart amatőr mozgásszínházat. Elvileg dögösek akartak volna lenni a csajok (meg a fiúk is - gondolom), de a tömegben szerintem egy fél ember sem volt, akit ne idegesített volna ez az időhúzás. Az ún. táncosok ráadásul kicsit sem mozogtak szinkronban, a koreográfia meg teljesen érthetetlen volt, az egyik "jelenetben" például pár srác szaladgált egy csapat boszorkánynak öltözött csaj körül, és úgy tettek, mintha bézbólütővel vernék őket. Hogy a közönség miket kiabált ennek a csapatnak, azt inkább nem idézném, mert épp nincs kéznél tizennyolcas karikám.

Némi beállás (nem, nem mi álltunk be, hanem a hangosítást állítgatták) után aztán elkezdődött a ZENE.

Na, ilyet tényleg nem tud akárki. Jobban mondva ilyet senki más nem tud, csak Gary: nem nagyon tudok jelzőket kitalálni arra, amit és ahogyan játszott. Pedig a blues nem a kedvenc zenei irányzatom (ahogy Rianna mondaná, nem szabad túlzásba vinni a "ló legel a síromon" hangulatot), de ez így tökéletes volt. Voltak saját nóták, voltak klasszikusok, és még egy Thin Lizzy-feldolgozás is belefért. Gary bácsi gyakran cserélt gitárt a számok közt, de nem arcoskodásból. És hú, milyen állatul szóltak azok a gitárok! Fú... Talán azért is szeretem tőle a blues-t, mert a gitárja nem igazán blues-osan szól, inkább rock-osan. Játszott egy még ki nem adott számot is a leendő új lemezésről, az konkrétan nem blues volt, hanem inkább psychobilly - hasított, mint a gyémántkés :)

Azt hiszem, ő is jól érezte magát, viccelődött a közönséggel, és vagy húsz perccel tovább játszott, mint amiről a programban szó volt, szóval szerencsések voltunk. Persze hajnalig elhallgattuk volna, de így is elementáris mennyiségű alázatot tapasztalhattunk a zene (és a közönség) iránt tőle. Ez nem csak egy hakni volt - mint ahogy a közönség sem csak azért maradt ott, mert épp nem volt jobb dolga: húsztól hatvan évesig számos korosztály képviseltette magát, és mind értő zeneőrült volt. Aki nem andalodott el a lassú számoknál, akit nem rázott ki a hideg a gitár felsírásától a szólóknál, aki nem kezdett ugrálni a rock'n'rollosabb daraboknál, az vagy süket volt, vagy ... vagy süket volt.

Ugyan viszonylag későn, 91-92-ben fedeztem fel magamnak Moore úr zenéjét (a Walking by myself c. szám képében), de azt azért elmondhatom, hogy azóta folyamatosan szerettem volna már végre élőben is látni-hallani őt. Persze jó lett volna a hard rock-os időszakból is hallani számokat, de azt hiszem, hogy ő még a Boci boci tarkát is el tudná úgy játszani, hogy az egy csoda lenne, szóval bármi volt, jó volt.

Ja, a koncert alatt gyakorlatilag végig esett az eső, nem is kicsit. De kit érdekelt? Egy ilyen csoda elrontásához még egy hurrikán is kevés lett volna, annak a pár csepp víznek esélye sem volt megtörni az áhitatot :)

Kiegészítés: Egy tök jó interjú olvasható Gary-vel a hardrock.hu-n.