Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa is erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban egy alternatív folytatás kezd kibontakozni.
Otyó még mindig megkövülten állt a rendőrörs kapujában. Kábult volt a géppisztolyok kerepelésének hangjától, a levegőben terjengő lőporszagtól, de fõleg attól, hogy mindezt nem egy filmben látta-hallotta, hanem a munkahelye előtt.
-Otyó, ne ácsorogj ott, hívd a mentőket!-kiáltott rá Bordás-Amikor elkezdtek lőni, fedezékbe löktem Krisztát, és beverte a fejét valamibe.
-Igen, főnök!
Lassan a többiek is kiszivárogtak az épületből.
-Mi volt ez?-fordult Móricz is az ezredeshez, aki lőfegyvere elrakása után a lövöldözés okozta károkat kezdte gyorsan felmérni. Megviseltnek tűnt az épület, és a járda szélén parkoló járőrkocsival is lesz egy kis munkája a karosszérialakatosnak!
-Fagylaltárusok. Ez az új marketingstratégiájuk: ha nem vásárolsz tőlük, szétlőnek. De mi ez a tolongás, nem az óvodában vagyunk! Ha ezek a fickók visszajönnének, röhögve leszedhetnének mindenkit...
-De hát elmentek, nem?-kérdezte Pircsi, miközben letérdelt az ájult Krisztához.
-Mégse hinném, hogy utoljára láttuk őket.
-Miért?
-Mert életben maradtunk.
Főcím.
-Mégis, kik voltak ezek?-ráncolta homlokát Ilcsik a parancsnoki irodában, mely jelenleg a Mosoly utca egyetlen olyan szeglete volt, ahol nem hemzsegtek a helyszínelők. Bordás lebiggyesztette az ajkát:
-Mivel nem láttam rajtuk fekete afró-parókát, szerintem nem a „Kész átverés”-től voltak. Minden további részlet homályos.
-De vicces vagy, Attila.-szólt rá Mike, aki úgy járkált fel-alá a szűk irodában, mint a ketrecbe zárt vad.
-Mit idegeskedjek, ki vagyok képezve annak az elviselésére, hogy néha rám lőnek.-vont vállat az egykori kommandóparancsnok-Már többször megtörtént velem, mint ahogy veled is. Közben gondolkoztam, és rájöttem, hogy ez csak figyelmeztetés volt, nem akartak tényleg kinyírni.
-Biztos vagy ebben?-húzta fel a szemöldökét Ilcsik.
-Vagy ez történt, vagy ezek a történelem legbénább bérgyilkosai. Mi egy golyót se kaptunk, ellenben az első emeleti ablakokat mind kilőtték.
-Biztos az Ablakellenes Felszabadítási Fronttól voltak.-tippelt Mike.-Tudod, akik a természetes szellőzésért akár ölni is hajlandók.
-Most meg te viccelődsz. Neked szabad?-akadt ki Bordás.
-Igazad van, Angyalföldön tényleg megszokott dolog, hogy automata fegyverekkel lőnek a rendőrörsökre. Az útikönyvekben is ez szerepel helyi jellegzetességként. Ez, meg a Lehel piacon kapható lángos.
Az ajtó felpattant, és egy jellegzetes alak tűnt fel benne.
-Jól vagy, Attila?-kérdezte Kolonics aggódó arccal-Amint hallottam, azonnal jöttem.
-Én jól vagyok: éppen a helyi folklórról beszélgetünk Mike-kal.
-A rohadt életbe, majdnem kivégeznek a rendőrörsöd bejárata elõtt, és még viccelődsz?-háborgott a nyugdíjas tábornok.
-Mi van ma, hogy mindenki kiakad, ha az embernek nem ment el a maradék humorérzéke?-érdeklődött Bordás-Szerinted ki lehet humor nélkül bírni ezt az országot?
-Nehezen, de golyóval a fejben még nehezebben.-vélte Ilcsik-A tábornok úrnak igaza van.
-Ex-tábornok úr.-javította ki Kolonics.
-Annyit tudunk, hogy két személy egy gépjárműből nyitott tüzet az ezredesre és Krisztára.-tért a témára Ilcsik.-Attila kilőtte a kocsit alóluk, de volt velük egy másik is, azzal elmenekültek.
-A rendszáma megvan?-nézett rá Kolonics.
-Miért, meg akarod nézni a rendszerben, hogy van-e érvényes műszaki vizsgája?
-Attila, minden nyom fontos lehet!-az öreg a halántékát dörgölte.-Valaki hozzon egy jó erõs kávét, mert fáj a fejem!
-Pircsi, hozz egy kávét a tábornok úrnak!-kiabált ki az előtérbe Bordás.
-Ex-tábornok úr.-vetette közbe Kolonics.
-Nem jó a kávégép: egy gellert kapott golyó a kisablakon át pont telibe találta.-kiabált vissza a lány.
-Akkor már három sebesültünk van.-vetette közbe Johnny, aki szintén hallótávolságon belül volt.
-Miért, van másik sebesült Kende törzsőrmesteren kívül?-értetlenkedett Kolonics.
-Igen, Miklóst egy eltévedt lövedék okozta szilánkok megsebezték.-felelte Pircsi.
-Hol?
-A hátsó felén.
-Na, akkor azért nem teljesen negatív a mérleg.-vélte Johnny.
-Kovalik, még egy ilyen vicc, és kénytelen lesz befejezni az orvosit, ha azt akarja, hogy legyen valami szakmája, amitől nincs eltiltva!-ordított rá Bordás.
-Elnézést, főnök, azt hittem, poénmondóversenyt tartunk.
-Megérkezett a kávéautomatás cég, beengedhetem őket?-kiabált közbe Pircsi.
-Nem mondod, hogy hamarabb ideértek, mint a mentők Krisztáért?!-mutatott az ezredes Kendére, aki még mindig ájultan feküdt az egyik asztalon, amit betegággyá alakítottak. Johnny ellátta a sebesüléseit, felpolcolta a fejét, de többet nem tudott tenni érte.
-Az automata on-line kapcsolatban van az üzemeltető cég központjával.-magyarázta Johnny-Amint valami gond van, jelez a diszpécsernek, aki azonnal küldi a szerelőket.
-Nektek nincs valami hasonló cuccotok?-nézett Ilcsikre Bordás.-Néha szükség lenne rá.
-Nem, mi megmaradtunk a jó öreg füstjeleknél.-grimaszolt Norbert-Most is így tudtam meg, hogy ide kell jönnöm. Csak kövesd a lőporszagot!
-Ez a kávé borzasztó.-szürcsölte ki a sötét nedűt Kolonics a kis üvegpohárból.
-Ilyet tudtunk főzni automata híján.-vont vállat Bordás-A szerelők nem tudtak mit csinálni, a karbantartási szerződésükben nem szerepelt lőfegyver okozta károsodás.
-Miért, mit hittek, kivel szerződnek, az állami bábszínházzal?
-Ha a Malek-ügyre gondolok, akkor igen, pontosan velük szerződtek.
Csak ketten voltak az öltözőben.
-Attila, ugye tudod, hogy ez amiatt a szaros lista miatt van?-váltott suttogóra a tábornok.
-Ezt azért én is kitaláltam.
-Tudod, az, hogy nem gondolsz a saját épségedre, az baj. De hogy arra nem gondoltál, hogy a barátaid, az embereid is megsérülhetnek, az már hiba. El kéne tűnnöd a térképről egy időre, már mondtam.
-Én megtehetném, de a barátaim és az embereim nem biztos. Ennyi embert még David Copperfield se tudna csak úgy eltüntetni! Nem, Dénes, ezt a listás dolgot most már végig kell csinálni, mert addig úgyse leszünk biztonságban, amíg a rajta levő emberek szabadon élik az életüket.
-Szerinted Bokros hagyni fogja, hogy bármit tegyél ezügyben?
-Nem érdekel Bokros. Az se, ha lefokoznak vagy felfüggesztenek.
-Igazából a problémát abban látom, hogy azok az emberek, akikkel most ujjat húztál, nem lefokozni szoktak, hanem lefejezni, és nem felfüggeszteni, hanem felakasztani.
-Mi van Dénes, meglett a humorérzéked?
-Nézd, Attila, nem tudok mit csinálni!-magyarázkodott Bokros a Teve utcai torony sokadik emeletén-Szabó miniszterhelyettes ragaszkodik hozzá, hogy teljeskörű vallomást tegyél a listáról, majd a döntésig visszavonulj a munkától.
-Szabó, Szabó, hol is olvastam ennek az embernek a nevét legutóbb?-nézett egyenesen a szemébe Bordás-Ja, megvan: a listán.
-Ne nézz rám így!-emelte fel a kezeit Kolonics, látva Bokros reakcióját-Én megmondtam neki, hogy ezt a gilisztakonzervet nem kellene kinyitnia.
-És persze azt is tudta, hogy egy gilisztakonzerv tartalmát csak egy egyel nagyobb gilisztakonzerv dobozába lehet visszatömködni.-sóhajtott fel Bokros-Attila, nem tudod, mibe nyúltál bele. Sőt, igazából még én se tudom.
-Mondjuk ez engem is idegesítene a helyedben.-adott neki igazat Bordás-Ne legyen bajod belőle, kenj rám mindent.
-Ez nem ilyen egyszerű. Hivatalosan nem is létezhet Rózsahegyi-ügy, úgyhogy még a felüggesztésed sem triviális adminisztrációs szempontból.
-Remek, akkor ne függessz fel!
-Vidéki gyakorlatra küldelek benneteket, operatív munka kizárva. Aztán majd meglátjuk, mit sakkoznak ki a főnökeim főnökei. Tényleg, mi van a törzsőrmesterrel, aki melletted volt a merényletkor?
A gép egyenletesen pittyegett, miközben színes görbék kúsztak végig a monitoron. Juli azon gondolkodott, melyik mit jelenthet. Ekkor Kriszta kinyitotta a szemét.
-Végre!-kiáltott fel Juli-Hogy érzed magad?
-Fáj a fejem. Hol vagyok? És… ki maga?
A barna lánynak az arcára fagyott a mosoly. Persze az orvosok mondták, hogy ez megtörténhet!
-Nem emlékszel rám? A kollégád vagyok, Juli. Balogh Juli.
-Nekem nincs Juli nevű kollégám! A családommal szeretnék beszélni.
-Már szóltunk nekik, de idő, mire felérnek vidékről.
-Akkor legalább az öcsémet hívják ide, ő úgyis fent lakik Pesten!
"Tűzvonalban", karakterek, helyszínek, alaphelyzetek © Fonyódi Tibor, FilmArt, Magyar Televízió. A képek a tévésorozat jeleneteit ábrázolják, a hogyvolt.blog.hu oldalról vannak belinkelve. Amúgy pedig itt lehet aláírni, hogy a fentiek helyett legyen inkább valódi folytatás.
Ez megy most