Gyerekkorában az ember nem nagyon illeti kritikával a nagyszüleitől hallott neveket, nem kér magyarázatot rájuk, egyszerűen csak használja őket. Így voltam én is a "stuka" szóval. A csattogós-klattyogós villamos volt az, ami újabbnak tűnt a Váci úton közlekedő rácsos ajtajú, "sörnyitó alakú áramszedőseknél", de régebbinek a 61-esen közlekedő "hosszúaknál".

Nem a gyártáskori állapotot ábrázolja, de nekem mégis kedvencem Tim Boric ezen képe, a Bécsi út / Szépvölgyi út sarkától épp elinduló stukáról

Kicsivel később aztán repülőmániás lettem, és apu háborús könyveiben felfedeztem ugyanezt a szót. Viszonylag egyszerűen fel tudtam állítani a kapcsolatot a tévében ekkoriban nyomott háborús filmekben hallható sivítás és a villamos hangja közt, nagyi pedig megerősítette, hogy igen, erről van szó: a "stuka" a barátságos hangzású "Sturzkampfflugzeug" (=zuhanóbombázó) szó rövidített formája volt. A leghíresebb ilyen repülőgép a Junkers Ju-87 volt - ritka az olyan második világháborús film, amiben nem bukkan fel. A könnyűzenei történelemben a Pink Floyd-féle "Fal" első tételének, az In the Flesh-nek a végét tudnám említeni, ahol a konceptlemez főszereplőjét teszi félárvává egy ilyen gép:

A zuhanásból való kivétel előtt és után hallható sivítás valóban emlékeztet nevezett villamostípus fékezéskor hallható hangjára. Mielőtt azonban beágyazom a videót, szögezzük le, hogy a purista közlekedésmániások csak a BSzKRt T3600-as sorozatú motorkocsiját nevezik stukának, ezzel ellentétben a köznyelv - ideértve nagymamámat, a család többi tagját és engem is, a 3600-as továbbfejlesztését, az UV-t is. Sajnos 3600-as motorhangot nem tudok belinkelni, de az UV motorjai tulajdonképpen a 3600-as motorjainak erősebb változatai, így a hang se különbözhet nagyon:

Ez a sivítás volt az, ami összekötötte a villamost és a repülőgépet. A háború utáni villamosok persze többnyire mind így visítanak, ezért fontos tudni, hogy a 3600-as megjelenése előtti villamosok fékezéskor nem nagyon adtak ki hangot, lévén légfékesek voltak, illetve a marokcsapágyas motoroknak mély, morgó hangja volt, nem ilyen magas fordulatszámon sivító. Ma a mindennapokban talán a HÉV az, aminek a hangja leginkább hasonlít a Stuka megjelenése előtti villamosok hangjára. Meg persze a nosztalgiavillamosoké: 

Ugye, mennyire másmilyen? A vijjogó sivitás - és az ehhez illő menetdinamika - különlegessé tette a Ganz új villamosait, melyek egyébként a kor színvonalán korszerűnek voltak mondhatóak: bőrülésesek voltak, fűtöttek, és felbukkant az automata mozgatású ajtó is. Természetesen a háború végétől ezek a dolgok sorban eltűntek, a középső ajtót pedig lezárták. Sőt, a hetvenes évekre a kocsik egy része szó szerint fapados lett:

A kép a stukák végső állapotát ábrázolja (bár nem mindegyik lett fapadosítva). Az utas számára a legfőbb különbség az UV-hoz képest az volt, hogy a kocsivégi peronok és az ülések közti tér közt nem lépcsőfok volt, hanem rámpa. Első élményem az UV-kkal kapcsolatban az, hogy nagyon kicsi koromban majdnem pofára estem a Bartók Béla úton az egyiken, amikor egyedül elindultam az ajtó felé, és csak néztem, hogy "mi ez a lépcsőfok, ez nem volt itt a múltkor!"...

A 3600-as sorozatú villamos motorkocsit ráadásul 1940-ben mutatták be, amikor mindenki - többek közt a Magyar Királyi Légierő is - már a háborúra készülődött. Ennek köszönhetően a magyar égen is feltűntek Junkers-87-esek; a magyar emberek is ismerhették  azok jellegzetes hangját (bár vélhetően leginkább csak a filmhiradóból), és összeköthették a villamoséval.

Érdeklődésemet látva apu elmagyarázta, hogy ez a sivítás nem a repülőgépek természetes hangja volt, hanem a pszichológiai hatást növelendő rájuk szerelt szirénáknak volt köszönhető. Több helyen is olvastam, hogy a jellegzetes hang hatása majdnem ugyanolyan demoralizáló volt, mint a szétbombázott hadioszlopoké. Sőt, a hangból az is kapott, akit a bombák elkerültek, ezáltal a "stuka" szó a szövetségesek és megszálltak oldalán elrettentő hangzással párosult.

Néhány éve találkoztam egy amerikai villamosbaráttal, aki a második világháborút Hollandiában és Angliában élte át, ő a villamosos videóim kapcsán jegyezte meg, hogy számára ez a hang a mai napig rossz emlékeket idéz.

Stuka az Árpád híd budai oldali rámpáján, a hetvenes évek végén. A szocialista országok gépjármű-iparának gyakorlatilag teljes spektruma dugóban áll (már akkor is), a Moszkvicstól és Kraztól kezdve a Zsukokig és Skodákig a háttérben. Még a Nysa mentőautó is áll, pedig a piros zászló ki van tűzve rá, ami mentőautók esetében nem a nemzetközi munkásmozgalom tiszteletére történt...

A 3600-asok a hetvenes évek végéig közlekedtek, ennek ellenére hirtelen nem tudok olyan videót belinkelni, melyen a hangjuk is hallatszik. Helyette álljon itt egy nem kevés stuka villamost felmutató némafilm, melyet tudomásom szerint véletlenül talált meg valaki a szemetesben vagy a padláson, vagy valami hasonlóan valószínűtlen helyen. A felvételek eredetileg vágóképnek készülhettek, mert közintézmények környéki utcai életet mutatnak - szerencsénkre ilyen helyeken akkoriban még több villamost lehetett találni, mint manapság:

A Stukák a háború közben, illetve utána készültek, és viszonylag hamar előjöttek a hibáik, főleg a forgóvázak gyengeségei. Szó volt a továbbfejlesztéséről, ami évekig elhúzódott. Végül 1956-tól jelentek meg az UV villamosok, melyek kapcsán olyannyira közkeletű a téves magyarázat, hogy a két betű az "Új Villamos" rövidítése, hogy szerintem ezt már sosem fogja senki kiűzni a fejekből :) Az "UV" egyszerű típusjelzés: a "T" volt a Stuka (később "TM", mint "T sorozatú Motorkocsi"), a "TV" a Stuka távkapcsolású továbbfejlesztése (a Szellem - ez is egy jó becenév), a továbbfejlesztés távvezérelt jellege miatt a "V"-t megtartották, az első betűt pedig léptették.

Az "új stuka": az UV - ami nem csak azért nem "Új Villamos", mert a Fővárosi Villamosvasútnál még tudtak helyesen írni :)

Az UV látványra a stuka kinézetét vitte tovább, de többet tudott nála: erősebb volt, távvezérelt szerelvénybe lehetett csatolni, strababíróbb volt. Bár forradalmi újdonságot nem jelentett, 51 éven át állta a sarat, ami a körülményeket ismerve azért nem volt semmi. A világ számos villamosbarátja számára lett klasszikus, a "budapesti villamos" szinonimája.

Az eredeti 3600-asokból két példány maradt meg. Ezek éveken át ki voltak téve az időjárásnak, és bár már jópár éve zárt helyen állnak, állapotuk rendkívül rossz. Úgy hallottam, a terv az, hogy a két kocsiból össze tudnak majd rakni egy működőképeset. Szerintem lassan el kellene kezdeni, mert a rozsda nem sokat hagyott szegény öreg döcögényekből:

A két megmaradt kocsit 2004-ben vontatták át Zugló kocsiszínbe, azóta ott állnak

A bejegyzés végén következzék egy hosszabb kollázs a korábban látott stukás filmtöredékek testvéreivel. Itt már inkább UV-kat fogunk látni, no meg mindenféle régi villamost a ma már teljesen másképp kinéző Budapesti utcákon. Hang itt se volt, valaki viszont rávágott régi zenéket, a hangulatot fokozandó. Bár a magamfajta villamosmániás számára ezen a hangulaton nem kell fokozni semmit, mert észveszejtő úgy, ahogy van: