Mivel anno a suliban a földrajz-oktatás nagyjából arra korlátozódott, hogy hol van vasérc és feketekőszén, illetve melyek a baráti országok, Berlin vízrajzáról sokáig csak annyit tudtam, hogy van a Spree folyó, és vannak még mindenféle tavak is körülötte. Hogy konkrétan be lehet járni a várost hajóval, az csak akkor derült ki számomra, amikor először végigvonatoztam a várost átszelő Stadtbahnon (ez a név nem az S-Bahnt jelöli, hanem egy kelet-nyugati kötöttpályás folyosót, amin többek közt persze S-Bahn is közlekedik), majd lementünk Potsdam felé: az volt az érzésem, hogy állandóan vagy épp átmentünk valami víz felett, vagy mellette haladtunk huzamosabb ideig. Persze lehet, hogy erről azért nem beszéltek nekünk, mert akkoriban a hajózási útvonalak nagy részét helyes kis drótakadályok díszítették, a partokat pedig őrtornyok - a másik Berlinről meg még kevesebb szó esett...
Az itt látható hajós csendélet láttán én biztos valami belga városra tippelnék, pedig ez Berlin legbelsejében készült: a távoli magasházak irányában másfél kilométerre a Potsdamer Platz van, tőlünk félig háttal jobbra pedig körülbelül fél kilométerre az Alexanderplatz. Persze egy budapestinek a víz és a hajók természetesek a városban, de Berlinben a Spree korántsem olyan központi dolog, mint nálunk a Duna. És talán mert ez a folyó kisebb is, mint a miénk (illetve nincs rajta tranzitforgalom), sokkal lazábbnak tűnő élet volt rajta.
Már az is érdekes volt, ahogy eljutottunk ide, az egykori DDR főváros központjába: északnyugaton, Charlottenburgban szálltunk fel a hajóra, és több zsilipelés után, különböző csatornákon át jutottunk ki a Spree-re délkeleten, közben bejárva az egykori nyugati oldal jelentős részét. A fentebbi fotón amúgy balra az Új Lovarda oldala látható, mögötte az egykori kelet-német parlament épülete, a "Köztársaság Palotája", a sor végén pedig a berlini Dóm. Ezt a képet pont így ma már nem lehetne megcsinálni, mivel a szocmodern parlament épületét azóta lebontották. Vélhetően kevés könnyet ejtettek érte...
A zsilipelés városi közlekedési jelleggel történt: beálltunk a zsilipbe, a közlekedési lámpa pirosat mutatott, a víz emelkedni kezdett, a zsilip kinyílt, a lámpa zöldre váltott, mi kihaladtunk.
Ha jól tévedek, ez a Bode Múzeum épülete. Berlin közepén a múzeumoknak külön szigete van, ez az egyik ilyen intézmény itt, ezen kívül itt található a híres Pergamon Múzeum, a Régi Múzeum, az Új Múzeum, és a Régi Nemzeti Galléria. Ezeknek van egy közös tulajdonsága: hogy sajnos még egyiket se tudtam meglátogatni :(
Ez is egy érdekes "együttállás": nem tudom, ez a réginek látszó vitorlás mennyire régi valójában, de nekem tetszett! Mögötte rögtön egy panelház látszik, hogy sejtsük, merre járunk, a távolban viszont már ott a Reichstag kupolája.
Egy kicsit közelebbi kép a Reichstagról - igazából nem erre az irányra van kihegyezve az épület látványa, de ez van :)
A környéken sok más épület is a német szövetségi parlamenthez tartozik, például a bal oldali Paul-Löbe-Haus. Az épület bal szélénél a a fal tövében fehér kereszteket láthatunk, ezek a Berlini Fal áldozataira emlékeznek.
Az azóta már elkészült új főpályaudvar, itt még építés közben. Ez a környék egyébként azóta is kicsit olyan, mint a Nemzeti Színház parkolója a pesti Milleniumi Városközpontban (azaz picit provizórikus, és nem picit kaotikus), csak az itteni építkezések kicsit nagyobb volumenűek.
Most már nagyon sajnálom, hogy anno nem fotóztam többet, bár ez még ugye pótolható. Mindenesetre ez a pár órás hajóút egyszerre volt érdekes és kellemes, és utóbbi nem csak az útközben felszolgált koktélok miatt :)
Ez megy most