Megpróbálok óvatosan fogalmazni, mert a múltkor kiderült, hogy régire és híresre nem szabad azt írni, hogy "csicsás", mert a régi és híres dolgok előtt vagy hasra kell esni, vagy szégyellni magunkat, hogy nem vagyunk kompatibilisek a közízléssel. Persze ez igazából nem így van, de sok a troll, akit boldoggá tesz, ha lenézhet valakit, nekem meg nincs kedvem etetni őket :) Félreértés ne essék: nem szoktam csak azért fikázni dolgokat, mert az "olyan vagány dolog" (hiszen nem az, főleg az interneten, melynek tartalma 40% macska, 30% pornó, a maradék meg beszáradt orrváladék), de ha valami nem tetszik, azt is leírom, mert miért ne. De mindegy is, mert most nem magamról akarok írni, hanem erről a helyről:

A "Csodák tere" a pisai Dóm tér másik neve, ahol a középkori emlékek olyan dózisban és tisztaságban találhatók meg, hogy semmi csoda nincs abban, hogy ez a világ egyik legismertebb turistacélpontja. A nagyrészt fűvel borított területen áll a Dóm, a hozzá tartozó keresztelőkápolna, a ferdeségéről elhíresült harangtorony, illetve egy temető. És rögtön egy érdekesség: a turistabuszokkal nem lehet ám közvetlenül odaállni a torony mellé, mint a budapesti Bazilikánál vagy a Dísz téren, hanem egy távoli parkolónál kiszáll a kedves érdeklődő, onnan pedig kisbusszal beviszik a Csodák terének hozzávetőleges közelségébe. Persze lehet, hogy a turisták itt szívesebben gyalogolnak, mint nálunk, de akkor valahogy ezekre a gyalogosabb turistákra kellene rámennünk - már csak azért is, mert többen vannak, mint a Bazilikánál ;-/

A bejegyzés első képe egy panoráma  volt (kattintásra megnő, meg minden), amiről direkt lehagytam a keresztelőkápolnát, mert egyszerűen nem tetszett. Belülről már jobb, és talán érdekes, hogy a tetején álló szoborral együtt kicsit magasabb, mint a ferde torony (!), de igazából nem csoda, hogy nem ez az épület lett híres.

A Dóm jobban tetszett belülről, talán azért, mert inkább sokszínű volt, mint túldíszített. Persze nem egy protestáns templom szintjén, de a díszítés nem telepszik rá a belső térre - pedig van itt bizánci és iszlám hatás is, és ezek egyike se kifejezetten a díszítés hiányáról ismert.

A kazettás mennyezet is tetszett, és itt azért talán fel lehet fedezni némi túldíszítettséget - de élőben jól nézett ki :)

Ez viszont kicsit illúzióromboló: azt hiszem, azért használnak valódi gyertyák helyett karácsonyfaizzókat, hogy a füst ne károsítsa az épületet, de azért... na mindegy.

A temető jelen állapotában díszletnek tűnik - de nagyon hangulatosnak. Az udvarán található föld állítólag a Szentföldről származik - sőt, egyes helyeken azt írják, konkrétan a Golgotáról.

Az épület belső falait freskók díszítették, melyek egy második világháborús gyújtóbombázás során megsemmisültek. Egy részüket restaurálták, de nem is ezek az igazán érdekesek, hanem hogy a padló sírlapokból áll, tehát az ember a sírokon sétál. A jókora kerengő antik és antik utánzat síremlékekkel, szarkofágokkal és szobrokkal van kitöltve, a falon látható láncok pedig állítólag Pisa egykori kikötőjéből származnak: Firenze hadizsákmányként vitte el őket a XIV. században, a XIX.-ben pedig már az egyesülő Olaszország jelképeként kerültek vissza.

Végül itt van még egy kép a toronyról. Élőben durvább, mint azt az ember elképzelné: nem kicsit, hanem NAGYON ferde - pedig a kilencvenes években kicsit javítottak rajta! Hihetetlen látvány, és nem csak a fura szög miatt, hanem mert nem egy tipikus középkori építmény - ha teljesen függőleges lenne, akkor is jegyeznék. A különböző színű oszlopok és oszlopdíszek egyébként állítólag nem javítások nyomai, hanem mindig onnan szereztek építőanyagot, ahol épp kifosztottak/lebontottak valamit. Fel sajnos nem mentünk - majd egyszer, ha nem kell várni rá. Mert szerintem ide még vissza fogok jönni :)