Múltkor már említettem a "kalandomat" Erfurtban, hogy a Dóm téren egyszercsak kipurcant a fényképezőgépem - ami azért volt kellemetlen, mert elsősorban a Dóm miatt utaztam ide.
Az is írtam, hogy először megpróbáltam rájönni, meg tudom-e javítani a gépet, és mire észbekaptam, már záróra volt; a kapuban álló úr engedett be addig, amíg körbement, és mindenkit kiküldött, illetve lekapcsolta a lámpákat. Szintén írtam, hogy mindeközben valaki az orgonán gyakorolt, de azt nem, hogy mekkora élmény volt, ahogy majdnem egyedül voltam a katedrálisban a zenével. Teljesen kikapcsolódtam, megnyugodtam - pedig előtte elég pipa voltam a gép miatt!
Sajnos nem volt időm az épület minden sarkát végignézni, úgyhogy - mint a VHS videokamerák korában, rángatósan svenkelve, indokolatlanul zoomolgatva - próbáltam valamit videón megörökíteni az élményből. Aztán elhallgatott az orgona, de a hangok még ott repdestek az oszlopok közt... csodaszép volt! Direkt nem próbálok hasonlatokat, szóképeket írni, mert minek... egyszerűen csak jó volt ott lenni. Kár, hogy aztán már tényleg menni kellett!
Ez megy most