Még májusban csíptem el az egyik spanyol alacsonypadlós éjszakai próbamenetét, aztán itt véget is ért a szerencsesorozatom. Pedig június vége óta már nappal is fel-alá járkálnak az 1-esen, de sajnos nem olyan egyszerű elcsípni a körülbelül másfél órás fordulóidejű vonalon egyetlen kocsit - már ha az embernek más dolga is van az életben. Múlt héten aztán felszívtam magam, és csakazértis kimentem a napra aszalódni... és néhányszor sikerült is elkapni a pályaszámilag első kocsit. A járművön tartózkodók a hűtött utastérben biztos megbeszélték egymás közt, hogy nem vagyok normális, és még csak vitatkozni se lehet velük :)

Ez természetesen "rövid" (az idézőjel annak szól, hogy 34 méter azért igazából nem annyira rövid) kocsi; az első hosszút (56 méterest) még csak július végén rakták össze, nem tudom, mikor engedik majd ki először a főműhelyből.

Ami a bejegyzés címét illeti: semmi jobb nem jutott eszembe, sorry :)