Bár a ködtől valóban nem látszott a túlpart, a 47-es és 49-es természetesen nem ezért, hanem valami baleset miatt fordult a Rudasnál szombat délelőtt. Ezzel együtt jól nézett ki, hogy az a kis csonk a kép közepén volt minden, ami a hídból látszott:

A látható világ minden irányba úgy 300 métert terjedt ki, mintha valami buborékban lettem volna. Ritkán van olyan, hogy a panorámát fotózó embert nem csöngetik le a biciklisták, de most ez volt a helyzet, mert nem voltak biciklisták, érthető módon - még annál is hidegebbnek érződött az idő, mint amennyire tényleg hideg volt. Kocogókat viszont láttam, ők a jelek szerint keményebb gyerekek :)

Az 1930-as évek első felében épült pálos kolostor különösen romantikusan nézett ki a ködbe vesző sziklák tövében.

A sziklafalat elzáró kerítés nagyon tetszett gyerekkoromban, most viszont már nagyon ráférne a tisztítás. Persze nem tudom, mennyi ideig maradna világos, de sokkal kellemesebben nézne ki a rakpart. Hát ha még a felsővezetéktartó oszlopokat is rozsdátlanítanák!

A köd folyamatosan gomolygott, itt például nem ért le teljesen a földig - a bejegyzés végén levő videón 1:09 körül jól látható a mozgása.

A kiskörúti járatok ideiglenesen az Erzsébet híd alatti váltón fordultak. Mit mondjak, érdekes fényviszonyok voltak itt...

Csak negyed óra múltán esett le, hogy akár videózhatnék is, de egyrészt mindig elveszett a fókusz, másrészt a nyirkos hidegben elfagytak az ujjaim (a fényképezőgépet kesztyűben is tudom kezelni, a kamerát viszont nem, túl kicsik a gombjai). Ráadásul mire az Erzsébet hídhoz értem, elkezdett oszlani a köd, úgyhogy továbbálltam, és örültem, hogy legalább ennyit el sikerült csípnem belőle.