Kezdjük az évet jó levegőn - már hogy virtuálisan: képeken, videón :) Október végén pár napot Szilvásváradon töltöttünk Mariannommal, és természetesen a kisvasutat se hagytuk ki. Az idő ugyan nem volt olyan szép, mint tizenéve, de azért a vonatozást pont megúsztuk ronggyá ázás nélkül.

A 403-as pályaszámű Mk48-as eredetinek tűnő állapota ellenére voltaképp elég korszerű, néhány éve ugyanis hibriddé építették át (összehasonlításképp: így néz ki a lillafürediek hibrid Mk48-asa). Ahogy a képen látható, elég nagy forgalom volt, pár perc eltéréssel indult felfelé a két háromkocsis vonat. A lenti végállomás számomra mindig fura, '83-ban még nem innen indultunk vízesést nézni, hanem a településhez közelebbről.

És itt már fent vagyunk Szalajka-Fátyol-vízesés végállomáson, ahol a 411-es várakozik a visszaindulásra. Érdekes módon itt is rövidült a vasút: sokáig azt hittem, rosszul emlékszem, de most már tudom, vagy legalábbis tudni vélem, hogy anno tényleg tovább ment a vonatunk. Ennek ellenére a szilvásváradi vonal cseppet sem szétszabdalt, halódó csonk, hanem nagyon is él!

Trainspottingra nem volt idő, mert menni kellett pisztrángot enni :) de egy kis videózás azért belefért. A kisvasút egy komplett programcsomag alapja: felrobogás vonattal a végállomásig, ott séta, barlang, tó, erdő, aztán gyalog vissza lehet csorogni Szilvásvárad felé, útközben vízesést nézve, illetve jót falatozva valamelyik pisztrángosnál.

UI.: A tóban ugyan kevés víz volt, ami miatt a vízesés se volt olyan látványos, mint szokott, de legalább medvével se találkoztunk, pedig állítólag megint elképzelhető a felbukkanásuk. Utóbbinak (már hogy felbukkanhatnak) elméleti síkon örülök, előbbinek (hogy nem futottunk össze velük) pedig gyakorlatin is :)