A minap gyanútlanul álltam a megállóban, amikor hirtelen megjött a villamos... és ez elég apropó ahhoz, hogy megint dagonyázzak egyet a nyolcvanas évek popzenei poklában ;)

1987 egyfajta fordulópont volt az életemben popkultúrailag. A nyugati zenék és azok hangulata addig csak mérsékelten volt elérhető számunkra - talán a Petőfi Rádió "Reggeli csúcs" című műsora (más is emlékszik rá?) állt a legközelebb ahhoz, amit ma mindenütt hallhatunk. Ez azonban csak ízelítő volt a '87-ben már Pesten is fogható Danubius Rádióhoz képest, ahol a nap nagy részében olyan zenék mentek, amiket azelőtt úgy kellett összevadászni a kívánságműsorból. Különösen érdekes volt nyáron ebből a "fél-nyugati" hangulatból az NDK-ba átrándulni, majd onnan visszajőve rájönni, hogy annyira nem is rossz nálunk... Az év aztán a Sky Channel megjelenésével zárult, de erről már meséltem, nem is egyszer.

Ami furcsa, az az, hogy konkrétan nem sok emlékem van arról, pontosan milyen zenék szóltak nevezett rádióból, csak az maradt meg, hogy szóltak. Pontosabban két szám azért berágódott:

Az egyik a "Nothing's gonna stop me now" Samantha Foxtól. Ha a klipet is láttam volna hozzá, érteném, miért ragadt meg tizenkét éves énemben, de csak a zene miatt..?

A másik ez volt. Most már körülbelül 12 másodperce tudom, hogy az előadó Debbie Harry volt, akiről pedig már akkor is tudtam, hogy kicsoda, de fel azért nem ismertem a hangját. Még érdekesebb a szám szerzője: Chuck Lorre. Igen, az a Chuck Lorre, aki a Két és fél pasit (vagy mi a magyar címe) és a Big Bang Theory-t kitalálta. Tehetséges manus!

Na, erre a kettőre emlékeztem, de a most következő többi számot úgy kellett a netről kinéznem. Másnak is ilyen homályosak az emlékei erről az évről, már úgy értve, hogy zeneileg? Ennyire jellegtelenek voltak az akkori slágerek, mint például a fentebbi, vagy csak engem kötöttek le túlságosan más dolgok?

Oké, a Queen és Freddie Mercury már akkor is lenyűgözött (a Live Aidnek köszönhetően), de ez a feldolgozás inkább csak azért maradt meg, mert az előző számmal együtt szerepelt egy olyan kazettán, amit a korábban említett NDK-s kirándulás során n+1 alkalommal meghallgattunk az autóban. Nem rossz, de ő ennél jobbat is tudott.

Egy 1987 slágereiről szóló wikipedia oldalon ez volt az egyik első szám, ahol a címről azonnal beugrott a zene. Nem az én stílusom ez se, egy átlagos C64 játék aláfestése Wagner-opera hozzá képest - vagy csak sznob vagyok? :) Mindenesetre legalább emlékeztem rá.

A Jefferson Airplane Starship fentebbi slágere nem tudom, hogy a Danubiusban lement-e, de hogy az NDK-ban a csapból is ez folyt, az tuti! Máig érthetetlen, hogy a kötelező Erich Honecker-képek, a szpartakiádra ütemet lépve vonuló ifjak sora, a tranzit autópálya lehajtójánál totál náci stílusban üvöltöző rendőr, vagy éppen a vendéglátóhelyek magyar valósághoz képest is hihetetlen bunkó színvonala hogyan fért össze azzal, hogy mindenütt nyugati slágerek szóltak, a mozikban pedig a Beverly Hills-i zsaru ment, amit nálunk akkor még nem is mutattak be!

És hogy elszakadjunk az NDK-s emlékektől, ez a szám is '87-es. A lakótelepi kábeltévén ekkoriban rendszeresen ment egy űrhajózási műsor, emlékeim szerint ahhoz kapcsolódva adták le ezt a klipet, amit mi mindig gondterhelten néztünk, ti. hogy ez lenne a jövő zenéje? Biztos? És ha nekünk nem tetszik, akkor űrhajóra se szállhatunk? :)

Ez a szám meg szinte biztos, hogy nem gyakran ment le a Danubiusban, viszont többször is láttam a magyar tévé "Harmadik csatorna" című ifjúsági műsorában, és nagyon tetszett. Na, meg kell végre valami jó zene is ebbe a bejegyzésbe!

És akkor vissza a '87-es rádiós slágerekhez: akkoriban a Bee Gees őskori szörnyetegnek tűnt, hiszen már két évtizede bombázták a listákat, és ez akkoriban soknak számított, pláne egy tizenkétévesnek. Ez a szám viszont szvsz nem volt rossz, tisztességes visszatérés volt.

És ahogy közeledünk az év végéhez, szaporodnak a már a Sky Channelen látott-hallott zenék, melyeket már klippel együtt ismertünk meg. Nem tudom eldönteni, hogy ez például egy tisztességesen megcsinált sláger, vagy csak azért nem utálom, mert ahhoz az időszakhoz kötődik, amikor a tévén keresztül fedeztük fel a nagyvilágot.

Ez a szám is megmaradt, elsősorban Jimmy Somerville meglehetősen szokatlan hangfekvése miatt. Itt jegyzem meg, hogy ez is feldolgozás; a slágerek egy része már akkor is felmelegített töltött káposzta volt, kezdve Rick "Roll" Astleytől (eredeti) egészen a Pet Shop Boysig (eredeti).

Sőt, feldolgozás volt ez is, több meglepetéssel; például ez is Mel & Kim néven futott, mint a bejegyzésben látható harmadik videó, pedig az előadók nagyon nem ugyanazok voltak. Ahogy az talán sejthető, jótékonysági poén produkcióról van szó; a Danubiuson soha nem hallottam, de a Sky-on sokszor adták, így idefér a többi mellé.

És a bejegyzést ezúttal is Vogáékkal zárnám, bár ők elsősorban az akkori magyar slágereket parodizálták - jó részükre csak miattuk emlékszem, pedig az eredetiek emlékezetesebbek voltak, mint külföldi társaik :)

Kimaradt esetleg valami? Ki mit hallgatott '87-ben, akár a Danubiuson, akár másutt?