A Trencsén vármegyei Hőlakot (Trenčianska Teplá), azaz akkori nevén Trencsén-Teplát 1883 óta szolgálja ki a Pozsony - Zsolna vasútvonal, azonban az onnan pár kilométerre fekvő, gyógyvízéről már a középkor óta híres Trencsénteplicet (Trenčianske Teplice) továbbra is csak kocsikkal lehetett elérni.

Legalábbis 1909-ig, amikor elindult a 760 mm nyomtávú Hőlak-Trencséntepliczi Villamos Vasút - az ő 110. születésnapi bulijára vonatoztunk el ide 2019 júniusában. Balra a villamos jelenlegi motorkocsi-állományának kétharmada látható, jobbra pedig egy sor gumikerekű szépség, akik a vasutat ünnepelni érkeztek a kisvárosba (igen, személyként hivatkozom a járművekre, ez van:). Most utóbbiakat fogjuk alaposabban megnézni.

A jellegzetes kinézetű Karosa Š sorozat nagy kedvencem. Tavaly sikerült utaznom a városi változattal, az ŠM 11-gyel, most végre... hát, sajnos nem, nem sikerült utaznom a fentebb látható, 1980-as gyártású ŠL 11-essel, de legalább szép napfényben fotózhattam. Tényleg, miért nincs ilyen nosztalgiakocsija a Volánnak? Szerintem biztos lehetne hozzá alapot találni, legalábbis tavalyelőtti utazásaim során a zólyomi országút mellett több Karosát is láttam egy minden jel szerint ilyesmire szakosodott szerviz udvarán.

Ugyancsak jelen volt egy - szintén 1980-as gyártású - ŠD 11 is, ő a távolsági (dálkový) változat: több ülés, kézzel nyíló ajtók, de ugyanaz a kicsit szottyadtan vicsorgó "arc". Sajnos vele se sikerült utaznom, mert választani kellett, hogy vagy villamosozom, vagy buszozom. Karosát máshol is találni, Hőlak-Trencséntepliczi Villamos Vasútat, avagy mai nevén Trenčianska elektrická železnicát viszont csak itt!

A sor végén ez a '92-es Karosa B 732 várakozott. Ő is jellegzetes darab, de még nem nemesedett klasszikussá, talán soha nem is fog. Azért egy fotót megért!

Az ünnepi hétvége fő attrakciója az volt, hogy a régi buszok a villamossal gyakorlatilag végig párhuzamos úton pöfögtek fel Teplicre, majdnem végig látótávolságban maradva. A különleges utazás biztos nem kis szervezést igényelt, mégis csak 1 euró volt a jegy úgy a villamosra, mint a buszokra (gyerekeknek 50 cent). Nem akarok bezzegezni, de ilyen olcsó programot itthon rég nem láttam: 1 euró volt egy útra a jegy, 1 euróért ittam sört, 1 euró volt a sült krumpli, és 20 centért lehetett a vasútállomáson a tiszta vécét (itthon nem nagyon van ennek kultúrája, de ez egy nagyon fontos szolgáltatás) használni. Talán a családbarát áraknak köszönhető, hogy hatalmas tolongás volt minden járművön - nyugodtan mehettek volna több kört is!

Sajnos nem sikerült rendesen lefotóznom a sort vezető 1952-es Praga RND-t, ami egy teherautóalvázra épített típus volt - egy vasúti átjáróban találomra kidugtam az ablakon a fényképezőt, és nyomtam a gombot, hátha sikerül valamit megörökítenem belőle. És mielőtt megnézzük mindezt mozgóképen, ejtsünk még pár szót a szülinaposról, nem sok híja volt ugyanis, hogy nem érte meg ezt a szép kort: gazdaságtalanság miatt többször be akarták zárni. 2011-ben a szlovák államvasút, a ZSSK le is állította a forgalmat, az üzemeltetést ezután civilek vették át. Eleinte ritkán tudtak közlekedni, de ma már minden nyári hétvégén járnak, és igyekeznek egyéb programokkal érdekessé tenni a vonalat. Szerintem működik a dolog, hisz én is eljöttem idáig miattuk :)

És akkor itt az ígért videó. A villamosból nem sok látszik, de legalább a buszokra jó rálátás esett. Nem volt hideg, úgyhogy nem irigyeltem a panorámatetős, kevés nyitható ablakos gumikerekűeken utazókat! Azt hiszem, én majd inkább télen fogok utazni ezekkel a Karosákkal...