A tavaly novemberi BKV-s felvonuláson már nézegettem ezt a buszt, melynek felbukkanása meglepetésként ért, de akkor még nem lehetett utazni vele. Aztán múlt péntek este azt a hírt kaptam, hogy másnap ő lesz az egyik jármű az N109-es nosztalgiajáraton, és már tudtam, hogy megint nem fogom kialudni magam :)

Az Ikarus 60-ast 1952 és 59 közt gyártották Mátyásföldön - ez a példány konkrétan 1955-ös. Régivágású "trambusz", azaz a Steyr-licensz Csepel motor a vezetőfülkében bömböl, a kocsiszekrényt pedig egy teherautószerű alváz hordozza. A típus formaterve az akkori időknek megfelelően puritán, ami mára kedvesen régimódivá nemesedett.

Én már csak képen és makettben láttam kék-ezüst festésű 60-ast, és bevallom, sose gondoltam volna, hogy valaha is utazni fogok ilyennel. Az utóbbi húsz évben szerencsére sok ilyen "tévedést" éltem meg: repülhettem Li-2-essel, újra utazhattam Füzesi-kasztnis villamossal Budapesten, zötykölődhettem Ikarus 620-assal... szóval azt hiszem, nincs okom panaszkodni :)

Az utastér elég spártai, de ami engem a legjobban meglepett, az az, hogy az ablakokat az utoljára az UV-kon látott módon, kurblival lehet fel- és letekerni. És persze itt is ott van a vezetőfülke hátfalánál az a párnázott pad, amire valószínűleg minden gyerek fel akart térdelni, hogy a vezetőt figyelje:

Ha gyerekkoromban még járt volna olyan busz, aminek ilyen padja van, tutira az összes nadrágomat lyukasra koptattam volna térdben :)

Semmi szervofék vagy kormányrásegítés, automata váltó meg aztán végképp nincs: a kockaköves utcákon a laprugó miatti pattogás ellen viszont jól meg lehetett kapaszkodni a jókora kormánykerékben. Le a kalappal azok előtt, akik nap mint nap ezekkel a buszokkal szállították az utasok ezreit úgy, hogy mellettük (jobbra) ott üvöltött a motor!

Hátulról se csúnya a gép! A Deák tér - Kiskörút - Erzsébet híd - budai felső rakpart - Margit híd - Bajcsy-Zsilinszy út kör annyira tetszett, hogy az útvonal mentén szobrozással egybekötött kívülről fényképezés helyett inkább mentem még egyet :)

Persze egy jármű mozgás közben mutatja meg igazán magát, úgyhogy videóztam is. Ahogy az a filmecskén hallható, a motor többször említett hangossága nem költői túlzás.

A szombati nosztalgiamenetekből a páratlanokat az Ikarus 60-as, a párosakat pedig a csuklós 180-as vitte, váltáskor pedig néhány pillanatra egymás mellett lehetett látni az Ikarus két korszakának képviselőit. Egyébként a kisöreg homlokfalának tetején a háromszög elvileg a vontatmányra, azaz a pótkocsira hívja fel a figyelmet. Ilyenből fel is újítottak egyet, de információim szerint sajnos nem vontathatják azt utasszállítás közben.

Így ni, most pedig elkezdek abban hinni, hogy soha nem fogok csuklós Ikarus 60-assal és középbejáratú ikerrel utazni. Hátha megint tévedek ;)