A magyar tengeren lehet azért hajózni, hogy eljussunk valahova, lehet azért, hogy nézelődjünk, kikapcsolódjunk, és lehet azért, mert az ember szereti a naaaaagy pöfögő masinákat. Én mindhármat kipipálhatom, mert mindhárom szempont fontos számomra.
Amikor idén az első pár alkalommal levonatoztam a tóhoz, még csak azt tudtam, hogy van hajózás a Balatonon: vannak települések közti járatok, sétahajók, rendezvényhajók, és persze van a tihanyi komp. Aztán ahogy egyre többször és többször mentem le, rájöttem, hogy nem egyszerűen csak "van" hajózás a Balatonon, hanem egyenesen virágzik! Vannak kis hajók, vannak nagy hajók, vannak régimódi hajók, vannak modernek, és vannak tényleg régiek. És még a nem nagyon régiek közt is vannak szerethetők, bár persze egy közlekedésbarát mindig könnyen mond ilyeneket. Már írtam itt a blogban arról, hogy nem értem, miért ujjonganak a nem-közlekedésbarátok, ha Nohabot vagy farmotoros Ikarust látnak, és miért nem örülnek ugyanennyire a hajók láttán, de el kell fogadnom, hogy nem mindenkinek lehet olyan jó ízlése, mint nekem :) Mindenesetre idén nagyon megszerettem a balatoni személyhajózást: a hajókat, az útvonalakat, a kikötőket, és persze a mindig változó, de mindig szépséges tájakat. A vízről végignézett naplementék emléke és az utolsó menetrendszerinti fonyódi járat hangulata valószínűleg örökké el fog kísérni! Ezen az oldalon ezek mondjuk még pont nem szerepelnek, de már az első néhány út alatt éreztem, hogy ez egy komoly szerelem lesz...
Ez megy most