Ma már gyakorlatilag csak szórakozási (turisztikai) céllal járnak személyhajók a Duna budapesti szakaszán, de régen a városi közlekedés részeként tekintettek a folyóra. Igazából nem is volt ez olyan régen, hiszen gyerekkoromban a Margit-szigetet soha nem a 26-os busszal közelítettük meg, hanem a Jászai Mari térről átkelőhajóval, és a folyón hosszában is jártak a BKV vízibuszai, hol az egyik, hol a másik parton kikötve. Nem csak BKV hajójegy, de még BKV hajó havibérlet is létezett! A 2010-es években megpróbálták feléleszteni a tömegközlekedési funkciót, de nem tartott sokáig, és azalatt is inkább csak BKK bérlettel "ingyenesen" igénybe vehető városnéző járatként üzemelt.

Jelentősen más volt a helyzet akkor, amikor kevesebb híd feszült a két part közt. Az átkelés praktikus - és a csónakokhoz képest gyors és biztonságos - módja az 1870-es években jelent meg a csavargőzös hajókkal. Míg a szépséges, de nagyságuk miatt kicsit nehézkes lapátkerekes gőzösök átalában hosszabb utakra indultak, a "propellerek" leginkább a városon belül pörögtek. Nagyobb méretű járművek még a negyvenes évek elején is épültek lapátkerékkel (csak már dízel-villamos hajtással), a kisebb hajóknál viszont már a XX. század elejére elterjedt a csavaros hajtás.

Csavargőzös volt az a hat közepes méretű hajó is, melyet a görög Sztathatosz család az Al-Dunára rendelt a Ganz-Danubius hajógyártól. Az 1921 és 23 között elkészült járműveket azonban nem vették át, mivel a cégük kiszorult a Dunáról. A hajók a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt-hez kerültek, ahol az LI - LVI  (ti. "L egy" - "L hat") jelzést kapták. Ezek közül ezen a fotón hátul az elsőt, az LI-et láthatjuk. A kisméretű régi átkelőknél (lásd az előtérben) nagyobb hajókat ugyan átkelésre is használták, de alapvetően hosszabb viszonylatokat jártak velük.

A szép formájú sorozat első példánya, az LI a második világháborúban szovjet hadizsákmányként Ausztriába került, és csak '55-ben került haza. 1964-ben a MAHART motorossá alakította, kiszélesítve a testét, innentől kezdve Ercsi néven, a befogadóképessége miatt "400-asnak" hívott sorozat tagjaként üzemelt tovább. Szerintem rendkívül jól sikerült átépítés volt ez, hiszen a hajó alapvetően megtartotta formáját. A hatvanas évek második felében az Ercsi a sorozat két másik tagjával, a Szentendrével és a Zebegénnyel együtt a Balatonra került, ahol a legnagyobb hajók közé tartozott. A hetvenes évek végén a fedélzet hátsó részét zártra építették át, ez szerintem rontott rajta egy kicsit esztétikailag. A rendszerváltás után a Dunára utaló Ercsi helyett a Bakony névre keresztelték.

A kétezres évek közepén aztán egy vállalkozó visszahozta a Dunára, ahol 2012-től kezdve A BOSS néven közlekedett. A fentebbi képen ő úszik a Lánchíd alatti szakaszon, látható, hogy kapott egy plusz "emeletet". Sajnos 2020 óta nem közlekedik, hozzáértők szerint komolyabb felújításra lenne szüksége. Nedves álmaimban a Közlekedési Múzeum veszi meg, hogy valamelyik korábbi kinézetében újra közlekedjen - még mielőtt ócskavasként szétvágják...

Az LII a második világháborúban elsüllyedt, az LIII viszont túlélte a háborút, és "csak" néhány évet töltött Ausztriában. 1962-ben ő volt az első a sorozatból, amit dízelesítettek és megnagyobbítottak. Érdekes módon ő csak nevében 400-as, mert a prototípus jelleggel átépítés után a keskenyebb felépítmény miatt 300 főre lett hitelesítve. Ő a Tahi nevet kapta, és soha nem járt a Balatonon - itt például Dunavarsánynál láthatjuk 1972-ben.

Ez a hajó is megmenekült: bár 2000 körül kapott új kinézete (lásd a fentebbi képen a bal alsó sarokban) szerintem előnytelen, a Hunnia névre keresztelt vízijárműben ma is Láng motor dolgozik! Már amikor dolgozik, a hajó ugyanis a Magyar Hajózási Technikum tulajdona, ezért ritkán látni.

Az LIV-et ez a kép még eredeti állapotában mutatja az ötvenes években. 1965-ben aztán ő is 400-as lett, Zebegény néven.

A rendszerváltás után ezt a hajót is átkeresztelték, ekkor Haláp lett belőle - de nem sokáig, '94-ben ugyanis selejtezték. Szerencsére egy vállalkozó látott benne fantáziát, megvette, és visszahozta a Dunára. '98 óta többször is átépítették, de Attila néven most is lehet vele találkozni. Legalábbis 2023-ban még fotóztam, bár a fentebbi kép régebbi. Eddig kimaradt az életemből, remélem, hogy 2024-ben sikerült utaznom vele!

Az LV is a típus jellegzetes életútját járta be: 1965-ben Szentendre néven építették át 400-assá, 1968-ban pedig átkerült a Balatonra.

A rendszerváltás után Gulács lett belőle, majd 2004-ben selejtezték. 2005-ben haladékot kapott a sorstól: visszavontatták a Dunára. 2010-től Vén Duna néven járta a fővárost, majd 2016-ban az ex-Bakonyhoz hasonlóan ő is kapott egy plusz "emeletet" - ez a fotó azonban még anélkül ábrázolja:

Szerintem ebben az állapotban nagyon szép arányú gép volt, és a múlt idő sajnos annak szól, hogy már nincsen meg: rossz állapota miatt 2023 októberében Révkomáromban szétvágták. Remélhetőleg a még megmaradt három hajó (a sorozat utolsónak átadott példánya, az LVI is elsüllyedt '44-ben) nem jut hasonló sorsa, hiszen mégiscsak száz évnél idősebb járművekről van szó, melyek egyszerre technika-és helytörténeti emlékek! Egy ideális világban lenne belőlük egy működőképes dízel a Balatonon és egy gőzössé visszaalakított a Dunán. Kár, hogy nem ideális világban élünk. Change my mind!

Források: hajoregiszter.hu, magyar wikipedia, és a hajocsavar.hu cikke, amit ha hamarabb megtalálok, valószínűleg el se kezdem megírni ezt a bejegyzést, mert a tavalyi fejleményeket leszámítva minden benne van