A karácsony egy részét tavalyhoz hasonlóan 2025-ben is a Balatonnál töltöttük. Akkor egy tihanyi-füredi sétával készültünk rá a szentestére, idén az ünnep első napjának végén rándultunk ki ezekre a helyekre.

2024-ben még nem karácsonykor, hanem egy Nohab-fotózós túra kapcsán kötöttünk ki (pun not intended) a tihanyi révnél, hogy megnézzük a Fénykompot, ...

... idén viszont az ünnep részévé tettük az oda-vissza átkelést, bár most elmaradt a naplemente és a furcsa csík a víz tetején.

Ezután beugrottunk Füredre. Míg tavaly üres volt minden, és csak a szél fütyült elég kísértetiesen a lombok és az üres bódék körül, most hatalmas élet volt. Igaz, nem a Bahart-kikötő mólóján, amit a képen látunk, de nekünk ide is ki kellett néznünk, mert csak :)

Idén is felépítették a parti sétányon hosszában a korcsolyapályát, csak most nyitva is volt! Huszonöthat éve nem volt korcsolya a lábamon, de azért még emlékszem, milyen jó a jégen száguldozni, úgyhogy megértem azt, aki az ünnepi estén is kijött ide.

A tanulópályán át lehetett elérni a büfét, ahol a többiek forraltboroztak egyet. Állítólag finom volt, a pohár pedig, amit vásárolni lehetett hozzá, velünk jött emlékként. 

Azon gondolkoztam, hogy a korcsolyázók nagy része valószínűleg füredi vagy környékbeli lakos, úgyhogy ez nem turistalátványosság, csak a helyi élet része. Hiába, a fürediek tudnak élni, az ország harmadikként felépült, magyar nyelven előadó kőszinháza is itt működött.

Ez már nem ugyanaz a Füred, ahol '85-ben először jártam, és ez egyátalán nem baj, sőt! Azok a pavilonok ott jobbra például a föld alatti parkoló lejáratai, ilyesmit el se tudtam képzelni akkor.

És még egy kép a Tagore sétányról a vízen át. Tényleg, mondtam már, hogy imádom Füredet? :)