HamPLÓ

Imádom a háború utáni Ganz(-Mávag) valószínűleg legsikerültebb termékét, a hajdanában-danában M44-re számozott, de amúgy tengelyképlete miatt csak Bobónak hívott dízel-villamos tolatómozdonyt, úgyhogy élveztem a debreceni nagyállomáson várakozást: az hozta be a peron mellé a személykocsikat, az vontatta ki - valószínűleg a járműjavítóból - a teherkocsikat, és az pihent csak úgy egy másik peron mellett is. Volt más mozdony is, de ezek voltak a leginkább szeretnivalóak :)

Az elmúlt napokban rengeteg Gary Moore felvételt néztem végig a youtube-on, eközben akadtam bele két olyan felvételbe, ami még engem is meglepett. Úgy értem, tudom, hogy Gary session zenészként is meglehetősen keresett volt, de erről a két szerepléséről nem tudtam...

Például állítólag ott zenélt az Evita filmváltozatának nyitányában. Oké, tényleg van a darabban egy síró gitár, de annak ellenére, hogy a CD belső borítóján "principal musician"-ként is fel van tüntetve a neve, fura ez az ebben a formában mégiscsak anonim hakni*. Persze lehet, hogy egy másik Gary Moore nevű zenészről van szó - az interneten például gyakran keverik a queenes Brian May-t az ausztrál filmzeneszerző Brian May-jel :) Valaki esetleg meg tudja erősíteni neten kívüli forrásból is, hogy tényleg a mi Gary-nk zenél itt fentebb? Csak mert maga a gitár szerintem nem kimondottan azonosítható...

*a musical eredeti változatán egyébként pár hang erejéig felbukkant a Shadows-os Hank Marvin, szóval Andrew Lloyd Webberéktől nem feltétlenül állna távol egy híres zenész behívása minimális "szereplésre"

A második dal még meglepőbb: a Frankie Goes to Hollywood meglehetősen más világot képviselt, mint amiben Gary általában mozgott, egy producer valahol mégis úgy gondolta, hogy Warriors of the Wastelands című slágerük egy 12 inches kislemez változatához jól illene némi extra gitárzörgés/dörgés. Az improvizáció jellegű felvétel állítólag egy óra alatt megvolt, Gary nem is gondolta volna, hogy tényleg kiadják. És ez viszont tényleg ő, a nyolcvanas évekbeli tremolórángatós korszakából. Mondjuk én imádtam azt a korszakát, vágtak a szólói, mint a penge :)

A pécsi állatkertben tett látogatásunkkor a bejárat környékén nem volt szabad hely, ezért a közelmúltban bezárt vidámpark meglehetősen üres parkolójában raktuk le a kocsit, és kötöttpályán folytattuk utunkat:

Az 1962-ben átadott keskeny nyomtávú úttörővasút ugyanis eredetileg a vidámpark és az állatkert közt szállította a kikapcsolódásra vágyókat. Persze nem kell komoly távra gondolni, összesen ötszázvalahány méterről beszélünk - utána pedig még majdnem ugyanennyit kell gyalogolni. Az úttörők rég eltűntek, a vidámpark se létezik már, de a kisvasút szerencsére megvan, bár vonzerejéből nyilván sokat vesztett.

És akkor most következzenek másfajta lebegő gitárhangok, mint a tegnapiak, Joe Satriani kedvenc tanítványától. Ez a szám már több mint 25 éves, az előadója meg lassan nyugdíjas korú lesz - még jó, hogy csak ifjúkorunk kedvenc zenészei öregszenek, mi nem ;)

A szám végén azt a rövid bölcsességet egyébként David Coverdale olvassa fel (az albumon emlékeim szerint mást, mint itt).

Amikor a Fleetwood Mac még nem amerikai popbanda, hanem angol blues-rock együttes volt... A klipben (erősen playback érzésem van, a slide gitáros például néha mintha egyátalán nem tudná, mit kellene csinálnia) a szakállasabbik szólógitáros Peter Green (a dal szerzője), a kezében levő Gibson Les Paul pedig konkrétan az a hangszer, amit később egy Gary Moore névre hallgató kölyök vett meg tőle, és amivel később a Parisienne Walkways is fel lett véve! A vicc egyébként az, hogy Green ezt a dalt - már hogy az Albatross-t, ami itt alul nézhető meg - nem ezzel a gitárral játszotta fel, hanem egy Stratocasterrel - de persze a helyében én is szívesebben mutatkoztam volna egy Les Paullal :)

Akik számára a fentebbi mondatok semmi értelemmel sem bírnak (mi tagadás, elég összevisszára sikerültek), azok se bánkódjanak, csak hallgassák meg a számot - szerintem csodálatos:

A Múzeumok Éjszakáján megejtett reptérlátogatás során néhány gumikerekű régiséggel is találkoztunk - történelmi okokból kifolyólag elsősorban keleti eredetűekkel:

A buszokat (egy légkondis 250-est, egy ráncajtós 280-ast, és egy asszem Ukrajnából hozott Farost - utóbbi kettőt a BKV jóvoltából lehetett hozzácsapni a múltidéző flottához) nem sikerült lefényképeznem, mert időre be kellett jutnunk, de ezt a Wartburg 353W-t még el tudtam kapni a nap utolsó sugarainak fényében.

Ráadásul nem szoborról volt szó, mert időnként ténylegesen felbukkant a betonon! Érdemes a jókora antennát is megnézni a tetején!

Van, amikor a legrosszabb pillanatban elromló fényképezőgép, és az általános balszerencse se rontja el a vonatfotós túra élményét - ez egy nagyon klassz kis kirándulás volt, részben a síndöcögények, részben a látott tájak miatt is!

Dunántúli vonatüldözés 2015 májusában
Balaton-felvidéki Nohab-nézésből szombathelyi kirándulás

A vonatoktól eltekintve egyébként döbbenet, hogy mindenfelé egyre jobb utakkal találkoztunk: a 8-as szélesedett-felüljárósodott előző ottjártunk óta (azóta a fehérvári elkerülő is át lett adva), Zalában is a térképről ismeretlen, leginkább Ausztriát idéző szakaszokkal találkoztunk, na meg Vas megye se olyan volt, mint az első Ludmilla-fotós túrám idején. Kezd használható lenni az ország, emberek! :)

Az avasi református templom fák takarásában tör a magasba a belváros szélén, és mivel szerintem valamikor '91-ben jártam utoljára a környékén, ideje volt megint felkapaszkodni hozzá!

A templom a XIII. században épült, román stílusban, majd később gótikusra építették át. A törökök felgyújtották, ezért a XVI. században újjá kellett építeni, egyszerű famennyezettel és berendezéssel, immár a református felekezet számára. Ekkor épült a ma látható harangtorony is, melynek érdekessége, hogy mivel szerencsésen elkerülték a tűzvészek, faanyagának nagy része ma is eredeti! Vajon hány 1557-es építésű faszerkezet állhat még az országban?

A templom körüli temetőkert se olyan, mint amilyennek Miskolcot képzeljük. Ha ez a hely Olaszországban, vagy akár csak Prágában lenne, tele lenne vele a facebook és a blogszféra, de mivel nem ott van, maximum akkor kerül bele az újságokba, ha valaki megrongálja :(

A nem túl nagy területet behálózó sétautak jobbára XIX. századi sírkövekkel vannak szegélyezve, de a temető ma is használatban van, ezeknél jóval frissebb sírok is vannak.

Esetleg van, aki ennyiből kitalálja, hol járunk?

A minap gyalog mentem be a munkahelyre, eközben elgyalogolva egykori általános iskolám mellett. Már nem általánosként üzemel, de nem ez a lényeg, hanem hogy mennyire megváltozott a környezete.

Gyakorlatilag semennyire se - csak játszóterek tűntek el. Ez viszont elég lényeges változás: annak idején két oldalról 3-3 (!) játszótér vette körül a sulit, a környező lakótelep minden házához tartozott egy. Nem voltak egyformák: az egyiken volt rakéta, gömbmászóka és mókuskerék, a másikon nem, és talán hinta se tartozott mindegyikhez, de a kínálat elég volt ahhoz, hogy alsóban minden napközis délutánt ott tölthessünk, amikor nem esett. Egy idő után persze már nyilván nem a mászóka volt a lényeg, hanem hogy elszökjünk a közértbe tejport venni, vagy autókat bámulni, miközben elvileg bújócskázunk, de ha csak beszélgetni akartunk, akkor is kint voltunk a szabadban. (Kivéve akkor, amikor beosontunk valamelyik lépcsőházba liftezni, felhúzódzkodva a kapaszkodóra, hogy kialudjon a lámpa a mozgásban levő fülkében, közben azt képzelve, hogy valami űrhajón vagyunk, amit éppen megtámadtak a szörnyek:)

Azóta minden játék el lett bontva kettő híján az összes régi játszótéren (update: körülnéztem, és mégse mindegyik tűnt el, csak valószínűleg én vagyok szenilis); az egyik használaton kívül álló homokozóban embermagasságú bokor nő, egy másikba virágokat telepített valaki. A mai gyerekeknek aligha eshet le, hogy az az érthetetlen alakú elhanyagolt terület a házuk előtt alapjában véve őket kellene, hogy szolgálja. Gondolom, a régi játékok nem voltak elég kakaóbiztosak - ami azért vicces, mert bár én voltam a kerület legkétballábasabb gyereke, soha semmi bajom nem lett rajtuk/tőlük. Maradt két bekerített tér a hat helyett, ha jól számolom.

Közben meg megy a hüppögés, hogy miért tévéznek és interneteznek a gyerekek állandóan - miért, talán van más választásuk? Jó szar világot építettünk nekik... akkor már tényleg inkább építsenek robotot legóból és Raspberry Pi-ból, aztán menjenek a NASA-hoz dolgozni. A lényeg, hogy ne legyen belőlük bürokrata, aki leszerelteti a "nem biztonságos" játékokat, de nem szereltet a helyükre biztonságosat...