HamPLÓ

A brandek és hirdetések, illetve a közúti forgalom látványosabb résztvevői után ma a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének utcai viseleteit nézzük meg - bár eredetileg nem ezek voltak Ab van Donselaar képeinek témái. Mi több, az öltözködéshez magam is csak annyit értek, hogy viszonylag jó hatásfokkal meg tudom különböztetni a ruhákat a toronydaruktól, de mégiscsak kellett valami apropót találnom a válogatáshoz. Remélem, a témaválasztás ellenére is tetszeni fog az összeállítás ;)

A "tetőtől-talpig farmer" iskola szép példáját láthatjuk ezen a képen jobbra, bár talán a fotó fő motívuma, a Bengáli villamos is érdemel némi figyelmet. Engem ezen túl az is érdekelne, hogy a balszélen levő utánfutón látható guruló valami micsoda: hegesztőaggregát, vagy valami ilyesmi?

Nem bírok szabadulni az érzéstől, hogy a jobb oldalon álló, alföldi papucsos hölgy éppen az iránt érdeklődik, hogy őt fotózzák-e. A másik peronon férfi trapéznadrágokat, és a korra jellemző színes mintás ruhákat figyelhetünk meg.  Nem is beszélve a szandálok tobzódásáról! Hátul "Duna Mozi", "Duna Élelmiszer" neonfeliratokat figyelhetünk meg - valaki sokat törhette a fejét ezeken a neveken...

Ez a kép csak ötven méterrel arrébb készült, és azért teszem ide, mert a jobbfelől érkező fiatal pár öltözködése meglepően időtlennek tűnik, úgy értve, hogy ma is látni hasonlóan öltözött fiatalokat - bár a lány frizurája viszonylag korhoz kötött, a srác akár most is elmenne mondjuk műegyetemi kollegistának :) A legszebb persze a Stuka a 15-ös villamos végállomási csonkavágányán, erről a helyről nem tudok elég képet szerezni.

A bal szélen álló hölgy trapéz mintájú farmerje kortünet, a hasat villantó felsőrész viszont meglepett. Lehet, hogy az a megoldás, hogy nem is lányt látunk, egy fickó meg már akkor is akárhogy öltözhetett? Jobboldalt egy már akkor is divatos utcai viseletet: állami rendszámú fekete Mercedest látunk. A fekete német autók ma is divatosak, bár az Audi és a BMW menőbbnek számít...

Rég csináltam már repülős oldalt - utasszállító repülőgépest meg pláne -, úgyhogy fogadjátok szeretettel:

Ferihegy 1, még egyszer... utoljára?

Olyan vacak idő van, hogy még a weboldalkészítéshez képest csak mérsékelt erőfeszítést igénylő blogoláshoz is lusta vagyok... Amíg összeszedem magam, itt van három kép, csak úgy. Berlin, képeslap jelleggel:

Lipcse, kifejezetten nem képeslap jelleggel - akárki is viccelődött a kiürített régi főposta épülettel, tuti, hogy nem volt tériszonyos:

És egy festett cicamica Szliácsról, még pontosabban egy szlovák MiG-29-es függőleges vezérsíkjáról. Nekünk miért nincs ilyenünk? Úgy értem, se 29-esünk, se klassz díszfestésünk:

Az idei év a villamosos nosztalgia jegyében telt: még soha nem rendeztek ennyi nosztalgia- és különmenetet Budapesten. Jónéhányra el is mentem; fotóztam, videóztam, és most ennek eredményéből adnék közre nyolcvanvalahány képet, tizenpár videót, plusz három raklapnyi linket (utóbbiakat szerintem érdemes végigklikkelgetni, a hétvége nagy része el is megy majd vele;). Tehát nosztalgia kisföldalatti és fogaskerekű, régi villamosok és Ikarusok, itt:

2012: nosztalgia tavasztól-őszig I-V.
A 125 éves budapesti villamos ünneplése

Már az előző, brandekkel és hirdetésekkel foglalkozó bejegyzésben se bírtam nem foglalkozni a villamosok körül felbukkanó közúti járművekkel, a mostani képeknek viszont egyenesen ők az apropói - már ami itteni megjelenésüket illeti. A fotók készítője ezúttal is Ab van Donselaar.

Az Árpád úti villamos megszüntetése a hármas metró kapcsán elkövetett egyik méretes marhaság volt, ha engem kérdeztek. Talán nem akkora, mint a Bajcsy-Zsilinszky út "városi autópályává" (szagértők kedvéért van ott az idézőjel) változtatása, és inkább csak a mai metróvégállomástól keletre hiányzik, de szerintem tévedés volt (mielőtt valaki megkérdezi: én egy Újpest vasúti megállóhely - Újpalota villamosvonallá változtattam volna át a Váci út villamostalanítása után megmaradt csonkot). De hanyagoljuk a fantáziálgatást, és inkább nézzük meg ezt a képet: az acélvázasított, két pótkocsit vontató motorkocsi mögött egy kacsacsőrös Csepel (D-450?) várakozik az utascsere végére. Ez a változat nem lett akkora klasszikus, mint a "sima" csőrös Csepel, de én szerettem.

Míg Magyarország Ikarus buszokkal árasztotta el az NDK-t, ők az IFA kombinát (Industrieverband Fahrzeugbau) termékeivel viszonozták a szívességet. Itt rögtön három is látszik belőlük az ezres villamostól jobbra: hátul egy kék IFA (ilyesmiket ma is látni), középen egy magas homlokú Robur, jobbra pedig egy érdekes festésű hűtőkocsi. Ki tippeli meg, hogy a Robur mit szállított?

Megint videó, megint hajók, ezúttal hosszú, tömött sorokban. Na jó, nem sorokban, de azért viszonylag ömlesztve. Döbbenet, hogy némelyik hajónak, ami mindennap ott úszkál előttünk, micsoda története van; például ott az egykori hajócsavaros gőzös, ami már a folyó fenekét is megjárta, nem is beszélve a Balatonról, kétszer... Mondjuk miért pont a hajóknak ne lenne mozgalmas élete ebben a városban?

Napfény és árnyékok, felfelé haladva dübörgés, lefelé tartva halk gurulás, ezek váltják egymást ősszel a budapesti Gyermekvasúton, amikor a lapos szögben sütő nap már csak nagyon kevés helyen jut be fák közt a vonatig. Meglehetős kihívás ilyenkor videózni, ugyanakkor klassz ott lenni, mert egészen más a vonal így, mint a vonaton ülve! A videón láthatunk eredeti és motorcserélt dízelmozdonyt, gőzöst és Ganz motorkocsit, és persze sok sárguló levelet:

Gyerekkoromban még nem beszéltünk brandekről; a legrosszabb esetben is csak márkákról eshetett szó (én a meggyeset szerettem a legjobban;). Ugyanígy logókat se ismertünk, maximum emblémákat. A megfogalmazástól függetlenül ezek ott voltak körülöttünk, hiszen akkoriban valahogy sokkal nagyobb kultúrája volt a neonreklámoknak. Most pár ilyet mutatnék, Ab van Donselaar fényképei segítségével.

Az egyik leggyakrabban használt akkori márkajelzés az ABC-é volt, a személyes kedvencem pedig a Csemege üzletláncé. Ezen a képek a kettő együtt trónol az akkoriban szintén divatos brandnek számító Marx Károlyról elnevezett téren (ma: Nyugati tér). A leghihetetlenebb dolog a fotón persze az, hogy a 47-es és a 49-es villamos idáig járt - pontosabban az a hihetetlen, hogy ezt megszüntették.

Kicsit arrébb, a Margit híd budai hídfőjénél szintén ott figyelt a két márka, még nagyobb neonhirdetésen. A háttérben ezen túl kivehető, hogy akkoriban a HÉV-nek is volt emblémája, mely a metróéhoz hasonlított, csak zöld volt. És ha engem kérdeztek, a megállótáblák is ikonikusak voltak, nem a mai, nemzetközileg egységesnek mondott, ám valójában nem az (hiszen ha átmegyünk Bécsbe, máris nem ilyet látunk) típusúak.

Nem is emlékeztem, hogy az Üllői út - Nagykörút kereszteződésben (azóta Corvin-negyed megállóhely) is volt ilyen guruló kerekes casco neon. A "guruló kerekek" itt azt jelentik, hogy este a lámpák váltakozó felvillantásával azt az érzetet keltette a reklám, hogy a felirat jobb és bal oldalán levő abroncsok forognak. Vagy lehet, hogy az itt levők nem is forogtak? Nekem a Kosztolányi Dezső téren levő rémlik, az "forgott" - imádtam is!

Ha már a hozzászólóknak a tempelhofi reptérről is csak a marcipán jutott az eszébe, akkor jöjjön egy olyan épület, ami kicsit olyan, mintha az itthon valamiért divatos marcipánmúzeumok tárlóiba készült volna (mielőtt valaki félreérti: a marcipán finom és jó dolog, de belőle Diana hercegnőt meg várkastélyt formázni már kicsit sok):

Ez a lipcsei Új Városháza, amit 1899 és 1905 közt építettek. Pontosabban balra a tanácsháza van (Rathaus), jobbra pedig a városháza (Stadthaus), amit 1912-ben adtak át.

Berlin belvárosának szélén 2008-ig működött a tempelhofi repülőtér, mely elhelyezkedésileg körülbelül olyan volt, mintha Budapesten az Arénánál nem az 1-es villamosra lehetne szállni, hanem repülőre, úgyhogy semmi csoda nincs abban, hogy bezárták. A forgalom megszüntetésével ráadásul nyertek egy hatalmas, tömegközlekedéssel jól megközelíthető üres területet: körülbelül háromszáznyolcvan hektárról beszélünk - összehasonlításként a mi Városligetünk "csak" száz hektáros. És nem, nem építettek rögtön plázát és lakóparkot a helyére: még keresik, mit lehetne vele kezdeni - addig pedig megnyitották mindenki előtt:

Legalábbis a szabadtéri részt, mert a főépületet azért nem lehet csak úgy nyitva hagyni; egyrészt mert műemlék, másrészt pedig mert egy meglehetősen nagy komplexumról beszélünk:

Forrás: TSGT Jose Lopez Jr., US Air Force (DoD photo, ID DF-ST-85-10904), via Wikimedia Commons

Annak idején még láttam repülőket a terület déli szélén közlekedő S-Bahnból, de be csak most jutottam a reptér területére. Távolról is nagynak tűnt az épület, és hát... közelebbről is az: