HamPLÓ

A sok állóképes szünetjelzés után ezúttal mozgóképeset kaptok. Első körben síndöcögényeset, a Szigetről hazafele tartó tizenhat kocsis különvonatról:

... aztán a kassai repülőklub hagyományőrző csapatának, a Retro Sky Teamnek szovjet és német színekre festett sportgépeit, amint éppen eljátsszák a második világháborút (Zlin Tréner rulez!):

... majd egy eredeti második világháborús harci gépet, a Lockheed P-38 "Lightning"-ot, mely a RedBull történelmi gyűjteményének részeként repült, szintén Szliácson:

A végén pedig egy kis helyiérdekű villamos, Woltersdorfból, ahol még mindig NDK-s tuják járnak, csak már nem kézzel kell nyitni az ajtajukat (én azért majdnem megpróbáltam, de még időben rám szóltak):

Annyi mindenből tudnék válogatni témailag, hogy nem bírok választani, és inkább alszom helyette, meg tévézek. Hogy azért kapjatok egy kis ízelítőt, van olyan, hogy

meg

valamint

illetve

ezen túl pedig

.

Több ezer képet készítettem olyan utcákról, ahol a házak megmaradtak, de a villamossín eltűnt, most lehetőségem volt az ellenkezőjére is...

A német főváros mellett a mai napig működik három, a berlinitől független villamosüzem, mely egy-egy S-Bahn állomástól indulva a környező településeket tárja fel. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha a törökbálinti vasúti megállóhelytől méteres nyomtávú tuja járna Budakeszire, a biatorbágyi vasútállomástól normál nyomtávú Sóskútra, Etyeken át... Az egyik ilyen Berlin-Friedrichshagentől Schöneichén át Rüdersdorfig halad, 1912 óta (két évvel korábban még Schöneiche volt a végállomás, ezért a vonalat a mai napig leginkább "schöneichei villamos" néven emlegetik, holott voltaképp viszonylatszáma is van: 88-as).

A vonal 1977-ben érte el mai hosszát, akkor hosszabbították meg Alt-Rüdersdorfig. Ez azonban nem sima hosszabbítás volt, hanem az eredeti vonal egy szakaszának feladásával járt - a megszűnt szakasz egyetlen vágánya azonban mai is a helyén van a kockaköves úton! Normál esetben egy rácsos kapuban végződik pár száz méter után, most nyáron azonban a megnyitó századik évfordulóján ünnepséget rendeztek a régi végállomáson, és tovább lehetett menni (illetve a vágányon lóvasút is járt). Naná, hogy ezt látnom kellett!

Az egész utca olyan, mint valami  fura horrorfilmben: van úttest, van padka, vannak lámpák, ott a sín (felsővezeték azért már nincs), de az egész nem vezet sehova. A magyarázat egyszerű: ami itt erdei útnak tűnik, egykor kisvárosi utca volt:

Sajnos a régi képeket csak a látogatás után kaptam, úgyhogy nem tudok rendes "régen és most" képpárokkal szolgálni, de a fenti házsor talán valahol itt lehetett:

Az egykor Kalkberge néven önálló településre kezdetben benzolmotoros mozdonyok vontatták a kocsikat, egy ilyen szerelvényt látunk ezen a képeslapon:

Hány hajó van a képen?

(Ha még ezután se lesz időm bejegyzést írni, akkor lesz "kössétek össze a pontokat" játék is;)

Úgy néz ki, a vonatos videók (na jó, ebben az esetben csak egyetlen vonatos videó) nem szolgáltatnak elég kommenteznivalót, úgyhogy következőnek egy véletlenül összejött panorámával próbálkoznék - a hídon látható több tuja nem a tipikus panorámás ismétlődés, tényleg torlódás volt:

Lelkendeztem itt már korábban, hogy milyen klassz a Semmering-hágón áthaladó vonalon vonatozni, most egy kicsit kívülről - a környező hegyoldalakról - is meg tudom mutatni, milyen. Persze nem az egész Semmering-vasutat, de ízelítőnek az "északi rámpa", még pontosabban az Eichberg környéki rész is megteszi:

Elnézést, hogy továbbra is kénytelenek vagytok a blogbejegyzéseim nélkül élni (nem lehet egyszerű, sejtem:), de továbbra se bírtam rászánni magam, hogy feldolgozzam az elmúlt időben keletkezett blogbajegyeznivalókat, mint például:

no meg:

és persze:

meg még:

A napokban ismét lapátkerekes gőzös szelte a habokat a Duna budapesti szakaszán: az Osztrák Vasúttörténeti Társaság (ÖGEG) által megmentett és üzemeltetett "Schönbrunn" századik születésnapját ünnepelendő érkezett hozzánk:

A hajó 1912-ben épült a bécsi Erste Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft óbudai hajógyárában, és több átépítés és felújítás után 2002 óta közlekedik az osztrák vasútbarátok üzemeltetésében.

Érdekes volt megint olyan hajót látni, ami nem a végétől (ti. a hajócsavaroktól) kelt hullámokat, hanem oldalt. Gyerekkoromban a "Petőfi" gőzös révén még sokszor láttam ilyet, de őt valamikor '83 környékén nyugdíjba küldték, és a kicsit később múzeumnak induló, majd inkább étteremkomplexummá váló "Kossuth" már nem hozta ugyanazt a hangulatot, hiszen csak szobor volt (van).

Azok számára, akik már azon gondolkodtak, hogy a hosszú bejegyzésnélküliség miatt kiszedik bookmarkból/RSS-ből a blogot, gyorsan egy kis életjelzés: nem voltam gépközelben, aztán meg gépközelben voltam, de erőm nem volt rá, mert

meg

illetve

valamint

.

Teljesen érthető, hogy az augusztus huszadikai parádé legfőbb szereplői a repülőgépek, hiszen maximum repülőgép-hordozók, légpárnások - és esetleg szárnyashajók - versenyezhetnek a repülőszerkezetek látványosságával, de idén úgy éreztem, hogy a kelleténél jobban háttérbe szorultak a hajók. Konkrétan az utolsó repülőgép elhúzása után a narrátor valami olyasmit mondott, hogy vége a tévéközvetítésnek, de ők még maradnak kommentálni a víziparádét, majd ezt sok percnyi monoton, idegesítő és TÚL HANGOS zene(utánzat) követte a hangosbemondókból, nulla kommentárral. Ráadásul a hajók ekkor valahol a Parlament előtt forgolódtak, így nem volt csoda, hogy a nézők 90%-a elindult haza. Hogy lelki békémet helyreállítsam, most ezekről a hajókról következik néhány kép, hátha érdekel valakit, miről maradt le.

Kezdjük rögtön a "Zuhatagi Tigrissel", azaz a Sopron vontatóval. Remek kis hajó, egyetlen baj volt vele: hogy nem voltam rajta :) Remélem, egyszer még sikerül feljutnom rá, hogy levideózhassam a két Láng motort munka közben mindenféle szögből - annak idején, amikor volt rá lehetőségem, még nem volt kamerám...

A Hófehérke gerincét még 1895-ben fektették (na, ez jó siklamlósra sikerült:), csavargőzösként. Azóta néhányszor átépítették, '56-ban például dízelmotorossá, aztán '76-ban mostani állapotára, de még mindig itt járkál köztünk.