HamPLÓ

Egy másik videón keresztül jutottam el ezekhez, és sokadszorra is áldom az eget azért, hogy létezik a YouTube, ahol ilyen gyöngyszemekre bukkanhat az ember! Dancsó Péter a weboldala alapján nem kezdő, úgyhogy inkább meg se próbálom az én kis béna állóképes panorámáimat a mindjárt következő videókhoz hasonlítani :) Láttam már time-lapse videókat, Budapestet pedig mindig is hálás terepnek gondoltam az éjszakai fotózáshoz, és most ez a két kedvenc találkozik. HD-ban, teljes képernyőre rakva tessék nézni őket:

A másik videó még inkább ráhajt a városi fényekre, és folyamatosan csak az jár az eszemben a nézése közben, hogy de szép ez a város (és még mennyivel szebb lehetne, ha nem hanyagolnák már évek óta folyamatosan):

Mellékvágány, de azért észrevételezném, hogy 1:15-től kezdve milyen sokáig állnak egyhelyben a 91-es buszok (legalábbis azt hiszem, 91-esek) a végállomásukon, míg körülöttük minden rohan, mint a veszett fene. Nem egy 4/6-os villamos sűrűségű járat :)

Gyerekkoromban - ami egyébként nem is volt olyan rettentő régen - elég sokfajta villamostípus rohangászott a budapesti síneken; az egyik legérdekesebb közülük egy (sok) szürke fakocka volt, fehér andráskereszttel az oldalán. A legtöbb ember "síncsiszoló villamosnak" hívta őket, pedig nem erre a célra szolgáltak. Pontosabban volt két kocsi köztük, amit átalakítottak síncsiszolónak, de azok pont teljesen másképp néztek ki. Már nem emlékszem, kitől hallottam a megnevezést, amit gyorsan át is vettem, de a "tehervillamos" szó elég pontosan kifejezte a lényegüket: mindenféle nem-utasszállítási feladatot láttak el, hol lerobbant villamosokat tolva-vontatva, hol pedig teherkocsikat.

Jakob Kyndby Holm budafoki felvétele 1985-ből

Sokkal később tudtam meg, hogy a villamosbarátok "Muki" névvel illetik őket, ami egyébként  jellemzően kis mozdonyok beceneve szokott lenni a vasutas nyelvben. Hivatalosan valószínűleg "motoros fedett teherkocsiként" kellene hivatkozni rájuk, míg a személyzetük inkább csak mozdonynak szólítja őket. 1926/27-ben gyártották őket, és mai napig hetente akár többször is lehet velük találkozni - ami szerintem meglehetősen figyelemreméltó teljesítmény.

Egy nyári reggelen a Körtéren kaptam el őket úgy 8 körül, és egy darabon megpróbáltam követni a menetet. Akkor már órák óta úton voltak: mivel a budapesti vágányhálózat meglehetősen foghíjas, a különböző telephelyek közti szállítások elég nyakatekertek tudnak lenni. Jelen esetben hajnali ötkor indultak Ferencváros kocsiszínből, a Könyves Kálmán körútról. Onnan az 1-es vonalán fel a Puskás Ferenc Stadionig, ott a váltón visszafordulva vissza az 1-esen a Hidegkuti Nándor Stadionig, az ottani váltókon át a 37-es villamos Új Köztemető felé tartó vágányára, onnan az Éles sarokig, ahol a 3-as villamos útvonalán már el is érték a Fehér úti főműhelyt. Ott felszedtek négy Ganz csuklós forgóvázat, ahonnan az előbbi útvonalon visszarobogtak a 37-esre, egészen a Blaha Lujza térig. Onnantól 4-es villamosként a lágymányosi piacig (újkori nevén Újbuda-központ), ott balkanyar a Fehérvári útra, irányváltás, irány a Körtér (itt kezdődik a lentebb látható videó), jobbkanyar a Bartók Béla útra, de csak a Szent Gellért tér előtti váltóig, ahol visszafordulás, és irány megint a Körtér, csak ezúttal egyenesen továbbhaladva a kelenföldi villamos kocsiszínig. Itt némi tili-toli, hogy a forgóvázak a megfelelő irányba nézzenek, amikor betolják őket az egyik csarnokba (lásd a fentebbi képen). Nemsokára visszaindulás, ismét a Szent Gellért téri váltóig, onnan megint vissza a Körtérig, ezúttal balkanyarral a Fehérvári útra, ahol egészen lemennek Albertfalva kitérőig, mert a 4-es villamos végállomására csak Budafok felől lehet bekanyarodni, és az Október 23. utca előtt a legközelebbi váltó Albertfalván van. A zöld mozdony a 4-es vonaláról a Mester utcán át egyenesen hazament Ferencvárosba, a szürkének azonban be kellett ugrania az Orczy térnél levő Baross kocsiszínbe, úgyhogy ő a Blaha Lujza térig ment, ahol némi tili-toli után be tudott kanyarodni a Népszínház utcába. Szerencsére a 37-es vonaláról pont útba esik ennek a kocsiszínnek a hátsó kapuja, csak egy váltót kellett útközben (kézzel) átpattintani. A dolog végeztével aztán ugyanazon a kapun ki, irányváltás, és már szinte magától is hazatalál a szögletes jószág a 37-es és 1-es vonalakon át. Ennek a több órás kirándulásnak csak kevés részletét tudtam elkapni, de azért így is jó volt hallani az öreg, csörömpölős mozdonykák mélyen búgó motorhangját:

A videó létrejöttéhez nyújtott segítségért köszönet Ferencz Tamásnak :)

Az oké, hogy a vasút elvileg környezetbarát, de az talán mégiscsak kicsit túlzás, hogy egy elővárosi megállóhely az ország legkiemeltebb vasútvonalán (Törökbálint az 1-esen) így néz ki:

Akarom mondani TVG. Persze hogy a HÉV-nél is így hívják-e őket, azt nem tudom, de hátha valaki megírja kommentben :)

Kispolszki, Bengáli, eh, lássunk végre valami valódi járművet ;)

Lolka és Bolka, izé Bengáli és Nagypolszki. Nem tudom, mi ez a vonzódás a Nagypolák felé, de a régi képeim közt egyre több olyat találok, amin gyerekkorom legfurább FIAT-utánépítése feltűnik :) A helyszín egyébként Szeged, nem is olyan nagyon régen.

Eredetileg ezt a képet jobbra akartam húzni, azaz valahol a Bengától balra el kellett volna, vágni, de nem vitt rá a lélek, hogy levágjam róla a Polákot. Ettől persze most az egész kompozíció dülöngél - igaz, csak feleannyira, mint a tuja a görbe síneken :)

A múltkor szó volt arról, hogy Baja szárnyashajóval "közelebb" van, mint vonattal. Utasszállító repülőgéppel vélhetően még közelebb lenne, csak az a baj, hogy nincs lehajtó a légi útvonalról :) Igaz, a képen látható kondenzcsíkok létrehozói vélhetően úgyse Budapestről indultak, hisz csak átutazók az ország felett:

Ezen a képen nem egyszerű megkülönböztetni, hogy melyik csíkot csinálta repülőgép, és melyik csak szétcincált felhő, úgyhogy itt van még egy, három órával korábbról, amikor még tiszta volt az ég:

Amikor ilyen kondenzcsíkokat látok, pont ugyanazt csinálom, mint gyerekkoromban: elgondolkozom azon, vajon honnan jönnek a gépen ülők, hova mennek, mekkora részük néz ki éppen az ablakon, és veszi észre azt a települést, ahonnan én nézem őket. Ebben az esetben amúgy kivételesen nem irigyeltem őket: ők lemaradtak arról a jó kis halászléről, amit mi betermeltünk idelent Mariannommal :)

A szárnyashajók gyerekkorom óta foglalkoztatnak, de fel kellett nőnöm ahhoz, hogy végre utazhassak is eggyel. Nem Bécs felé, ami a fő bevetési területük volt eredetileg, hanem Bajára és vissza, de azért ez az út se semmi! A hajózásról ugye leginkább azt tudja a szárazföldi ember, hogy nagy tömegek szállítására alkalmas, viszont nem kifejezetten gyors. Nos, a szárnyashajó kifejezetten gyors, még akkor is, ha most mi csak hatvannal mentünk - de még így is lent voltunk két és fél óra alatt a Sugovica torkolatánál, míg vonattal ez a leggyorsabb verzióban is három óra tíz perc lett volna (ami persze elég lesújtó képet mutat a MÁV-ról, hiszen 140 kilométerről beszélünk, síkságon).

Fotózni túl sokat nem lehet egy ilyen utazás alatt - a hajó belülről körülbelül olyan, mint egy rövid Tu-154-es, csak nagyobbak az ablakok -, videózni viszont érdemes, mert a vízen a sebességérzet duplája a szárazföldinek. Nem semmi feeling motorcsónakok mellett úgy elhúzni, mint az ICE3-assal a Frankfurt-Köln autópálya mellett :) Az indulás maga szintén gyönyörű volt, a reggeli fény által megvilágított Lánchíddal, Várral, aztán hídról-hídra lettünk egyre gyorsabbak, és még egy IC-t is követtünk egy darabig Budafoknál:

A visszainduláskor a hajó kicsit előrement, majd leállt, és egy darabon csak csorgott hátrafelé, hogy az uszadék lejöjjön a szárnyfelületekről. Na, de aztán rendesen megindult, a Türr István híd előtt már fel is emelkedtünk a hordfelületekre, amint azt a videón hallani is lehet. Aztán volt némi meglepetés is: nem tudom, hogy a  délutáni nagyobb forgalom miatt, vagy mert ebből az szögből jőve zavartak csak be a hegymenetben levő hajók hullámai, de időnként hullámvasutaztunk egyet-egyet: felfutottunk a hullámokra, majd placcs, felfutottunk, majd placcs. Persze élveztem rendesen :) Visszafelé is filmeztem a hidak alatt áthaladást, illetve azt, ahogy megérkeztünk Budapest belvárosába. Nem tudom, mennyivel mentünk, de szerintem biztosan kielőztük volna a velünk párhuzamosan járó 2-es villamost...

Nekem nagyon bejött az utazásnak ez a fajtája, és örülök, hogy végre belföldi utak is vannak szárnyashajóval. És így, hogy már utaztam vele, a csúnyácska Bíbíc típust is megszerettem :)

Aki eddig lemaradt volna a bazinagy csillagmotor indításáról, vagy esetleg nem maradt le, csak meghallgatná-megnézné újra:

"Kedves Címzettek! A Ferihegy Repülőgép Emlékparkban lévő Il-14-es repülőgép újabb motorindítás időpontja szeptember 3. szombat 14:30. A tervek szerint ekkor nyomjuk a gombot. Lehet hírdetni mindenkinek, mindenhol."

Ha valaki lemaradt volna az eddigi ilyen témájú bejegyzéseimről :) erről van szó - ha valakinek nem megy a videó, akkor lehet, hogy azért, mert HD:

Nem minden nap építenek új villamosvonalat Magyarországon, még pontosabban sajnos már nem is minden öt évben. Legutóbb 2005 elején adtak át pár száz méternyi  vadonatúj pályát - a 18-as budafoki (albertfalvai) hosszabbítását a Savoya Parkhoz, előtte 2000 decemberében volt az 1-es villamos kicsit komolyabb hosszabbítása, a Salgótarjáni utcától a Lágymányosi hídig (azóta nem sok változott ezen a vonalon, azon túl, hogy előbbi megállót már Hidegkuti Nándor Stadionnak hívják, a hidat pedig Rákóczi hídnak). Azelőtt (1998-ban) a 14-est hosszabbították mai végállomásáig, de azért akkoriban megszüntetések is gyakrabban voltak (97: 67-es, 2000: 23-as), úgyhogy nem teljesen volt pozitív a mérleg.

Évek óta EU-s pénzből finanszírozott tömegközlekedés-fejlesztési beruházások hírével van tele a média, de konkrét sínen konkrét vaskerék csak most - pontosabban tegnap - gördült végig első alkalommal olyan helyen, ahol korábban nem járt tuja. Szegedről van szó, az 1-es villamosból kiágazó 2-es vonalról, melynek próbamenetéről NZA barátom küldött fényképeket:

Az új vonalrész még nincs teljesen kész, de első képnek egy olyat választottam, amin a körítés (megállóperon, vágányburkolat) is egyben van. Itt pont díszkövezést láthatunk a sínek körül, a még nem teljesen befejezett részeken füvesített vágány lesz, amit a képek alapján még nem telepítettek.

A vadonat síneket-felsővezetéket-mindent nem csak a mindennapi forgalomban használatos járművekkel érdemes bejárni, hanem mindennel, ami ott valaha is előfordulhat, és ezek közé tartozik a 12-es replika nosztalgiakocsi...