A szárnyashajók gyerekkorom óta foglalkoztatnak, de fel kellett nőnöm ahhoz, hogy végre utazhassak is eggyel. Nem Bécs felé, ami a fő bevetési területük volt eredetileg, hanem Bajára és vissza, de azért ez az út se semmi! A hajózásról ugye leginkább azt tudja a szárazföldi ember, hogy nagy tömegek szállítására alkalmas, viszont nem kifejezetten gyors. Nos, a szárnyashajó kifejezetten gyors, még akkor is, ha most mi csak hatvannal mentünk - de még így is lent voltunk két és fél óra alatt a Sugovica torkolatánál, míg vonattal ez a leggyorsabb verzióban is három óra tíz perc lett volna (ami persze elég lesújtó képet mutat a MÁV-ról, hiszen 140 kilométerről beszélünk, síkságon).

Fotózni túl sokat nem lehet egy ilyen utazás alatt - a hajó belülről körülbelül olyan, mint egy rövid Tu-154-es, csak nagyobbak az ablakok -, videózni viszont érdemes, mert a vízen a sebességérzet duplája a szárazföldinek. Nem semmi feeling motorcsónakok mellett úgy elhúzni, mint az ICE3-assal a Frankfurt-Köln autópálya mellett :) Az indulás maga szintén gyönyörű volt, a reggeli fény által megvilágított Lánchíddal, Várral, aztán hídról-hídra lettünk egyre gyorsabbak, és még egy IC-t is követtünk egy darabig Budafoknál:

A visszainduláskor a hajó kicsit előrement, majd leállt, és egy darabon csak csorgott hátrafelé, hogy az uszadék lejöjjön a szárnyfelületekről. Na, de aztán rendesen megindult, a Türr István híd előtt már fel is emelkedtünk a hordfelületekre, amint azt a videón hallani is lehet. Aztán volt némi meglepetés is: nem tudom, hogy a  délutáni nagyobb forgalom miatt, vagy mert ebből az szögből jőve zavartak csak be a hegymenetben levő hajók hullámai, de időnként hullámvasutaztunk egyet-egyet: felfutottunk a hullámokra, majd placcs, felfutottunk, majd placcs. Persze élveztem rendesen :) Visszafelé is filmeztem a hidak alatt áthaladást, illetve azt, ahogy megérkeztünk Budapest belvárosába. Nem tudom, mennyivel mentünk, de szerintem biztosan kielőztük volna a velünk párhuzamosan járó 2-es villamost...

Nekem nagyon bejött az utazásnak ez a fajtája, és örülök, hogy végre belföldi utak is vannak szárnyashajóval. És így, hogy már utaztam vele, a csúnyácska Bíbíc típust is megszerettem :)