Gyerekkoromban a szárnyashajók a több fényévnyinek érződő távolságban levő Bécsbe vitték a szerencséseket, és nem nagyon gondoltam, hogy valaha is utazni fogok ilyennel. Aztán évtizedekkel később egy egész napos túra során mégis eljutottam az egyikkel Bajára és vissza. Ezután újabb kihagyás következett, majd megint rámjött a szárnyasozhatnék, úgyhogy tavaly a Dunakanyarba menet elkaptuk azt a példányt, amivel '86-ban a Queen együttes Pestre érkezett. Levezetésként pedig mentünk még egyet, ezúttal csak Vácig. Azt hittem, hogy ennél rövidebb utat nem lehet megtenni ilyen járművel.
Két hete aztán egy internetes fórumon olvastam, hogy szárnyashajós városnéző járatot indítottak, ami a Széchenyi utca vonalában álló pontontól a Széchenyi utca vonalában álló pontonig visz, csak közben felmegy az Árpád híd fölé és a Rákóczi híd alá, mindezt kb. 25 perc alatt. Naná, hogy ki kellett próbálnunk Mariannal! Tavaly még Vöcsök is volt a flottában, idén csak a négy (?) Bíbic került vízre, úgyhogy addig kell kergetni őket, amíg még megvannak!
Ráadásul így egy újabb hajót kipipálhattam a négy hajó közül, mert most a kettes jött. Kettő megvan, kettő még hátravan! Mivel ezek a gépek voltak a legfiatalabbak a szárnyas flottában, tavaly felújították őket: kívülről szerintem kimondottan csinosan néznek ki.
Mivel hamar odaértünk, indulásra várakozás közben megengedték, hogy bekukucskáljak a kormányállásra. Maga a gép nem régi, hisz '92-ben érkezett Magyarországra, harminc év pedig még bejáratósnak számít a hajóknál, a vezetőfülkéje viszont ennél régimódibbnak tűnt. Persze én pont szeretem a kerek műszereket és a sok kapcsolót, de valamiért "glass cockpitre" számítottam :)
Nehéz lett volna végig megörökíteni az utat, hiszen olyan hamar megvan a kör, hogy vagy nézelődök, vagy videózok, de egy kicsit azért nyomtam a gombot. Hagyományos hajóval nagynak tűnik ez a város, ezzel a masinával viszont durván gyorsan leér az ember a Rákos-patak torkolatától a nemzeti atlétikai stadionig. Pedig szerintem nem is mentünk teljes gázzal.
Útközben elhúztunk eme jószág mellett is. Bár első ránézésre hasonlít a tavaly óta a fővárosban dolgozó Kisfaludyra, ez egy másik hajó. Ami közös bennük, az az, hogy a Hableány se valódi lapátkerekes gőzös: 2000-ben épült, és 2023-ban még Keszthely környékén lehetett vele találkozni.
A szárnyashajók alapvetően arra vannak kitalálva, hogy nagyobb távokat tegyenek meg relatív nyugodt vizeken a települések közt. Kint a folyón néha 20-30 percig nem találkozni másik hajóval, úgyhogy nincs, ami megzavarja a "futásminőséget". A Duna belvárosi szakasza viszont nem ilyen: egy rakás másik vízijármű bóklászik mindenfelé, a szárnyashajó pedig az összesnek felfut a farhullámaira... aztán beesik a hullámvölgybe. Aztán fel, aztán le, amíg a farhullámok tartanak. Ez szerintem kimondottan jópofa érzés, bár hozzáteszem, hogy a valóságban nem estünk akkorákat, mint a videó sejteti, csak a kamera lendült nagyokat a kezemben a tehetetlenség miatt. A végén összehasonlításként ott van egy snitt arról, amikor lefutottunk a farhullámokról, és újra nyugodt vízen haladtunk. Olyankor simán siklik - csak piszok gyorsan.
Ez megy most