HamPLÓ

Most nincs erőm többre, úgyhogy csak egy újabb videót kaptok:

Elvileg HD-ban is mennie kellene, de a legutóbbi Windows Update-ek óta nálam a böngésző a legegyszerűbb videó láttán is megeszi a CPU-idő 60%-át, százsok mega memóriát - és állandóan meg-megakad. Értem én, hogy a számítástechnikai ipar azt szeretné, hogy most már tényleg vegyek magamnak egy új gépet, de akkor is menjenek a fenébe :-/

"Csak úgy" egy kis Thin Lizzy 1979-ből. Ikergitár = királyság, főleg ha Gary Moore az egyik gitáros. Még pléjbekkes tévéműsorban is :)

Múltkor finoman céloztam arra, hogy a Várba járó 16/16A/116-on (is) közlekedő Ikarus 405-ös típus szar egy kicsikét megbízhatatlan. Egyrészt döglékeny fajta, de ha éppen megy, akkor se sok öröm van benne. Ezt az állítást nem nagyon kell bizonygatni, hiszen még nincs túl messze a múlt nyár, amikor a hatóság helyszíni ellenőrzés során jópárnak egyszerűen elvette a forgalmiját. Pedig korántsem ezek a BKV flottájának legrégibb járművei, ellenben 2001 után átestek egy motorcserés nagyjavításon!

Jazzcool koma összeszerkesztett egy videócskát nevezett típusról, sok elakadásjelző villogóval, meg persze vontatóval. A felvételek összegyűjtésével biztos nem ment el sok ideje, mert a vonal mentén élőként ennél valószínűleg sokkal többször látott ilyesmit...

Az igazán rossz hír egyébként az, hogy még nem látni, mikor jön valami más ezek helyett, az érintett vonalak új járművekkel való üzemeltetésére kiírt tendert ugyanis épp tegnap semmisítette meg az illetékes fórum. Szóval egyelőre maradnak az omladozó buszok az omladozó Várban :(

Nem bírtam ki, hogy ne menjek fel a Várba, a múltkor összetört statív pótlására beszerzett újat kipróbálni. A próba idejéül kijelölt "kék óra" gyorsan elröppent, a végén pedig már nem csak teljesen sötét volt, de kellemetlenül hideg is, amit egy kis forraltborral kellett kipihenni (ezúton is köszönet érte Jazzcool párjának!). Persze szerintem megérte fagyoskodni:

Külön öröm volt, hogy a Mátyás-templom végre elvesztette az állványokat, amiktől évek óta nem lehetett normálisan lefotózni. Legutóbb tavaly próbálkoztam kedvenc templomtoronyaim egyikének megörökítésével, de úgy nézett ki, mint a Saturn V-ös rakéta kilövőállványa, és ez elvette a kedvemet. Most viszont olyan az egész templom, mint egy ékszerdoboz!

A Halászbástya a mi kis neuschwansteini kastélyunk: nem igazán régi, ráadásul kicsit giccses is, mégis baromi jól néz ki, és az idegenforgalmi ágazat is örülhet neki, hogy megépült ;)

A Szabadság híd közismerten kedvencem, amióta pedig van díszvilágítása, állandóan csodálom, fotózom, videózom. Most utóbbi jön megint, pár héttel ezelőttről - bár ezúttal nem HD minőségben:

Gyönyörű ez a híd, nem? És ahogy ezek a fények kiemelik a rácsszerkezetet... azt tanítani kellene.

... ezúttal a 2-es villamos ipari és korszerűsített csattogóiról:

Ez a tél meglehetősen rossz hatással van az ingóságaimra: szétjött a télikabátom cippzárja, leesett a bakancsom talpa, kiesett a szemüvegem lencséje, kiesett a jobb felső hidam (nem kivilágítani és fotózni való, hanem ami a rágáshoz kell), vasárnap pedig eltört a fotóállványom. Szerencsére mielőtt utóbbi szétesett, még le tudtam filmezni vele a karácsonyi UV utolsó napjának pár pillanatát. Ezeket most korábbi felvételekkel vegyítve adnám közre, és egyúttal meg szeretném köszönni azoknak a munkáját, akik megszervezték a járat közlekedtetését, illetve akik feldíszítették az öreg szerelvényt, vezették, karbantartották, illetve kocsikísérősködtek rajta! Akinek  kellően erős gépe van, megpróbálhatja HD minőségben is megnézni, elvileg mennie kell:

Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják.

Mi másért is várakoztam volna a Kossuth Lajos téren a kora esti fagyban, mint a karácsonyi villamos miatt! Ha viszont már egyszer ott voltam, kipróbáltam, mit lehet kihozni panorámafotózással a Néprajzi Múzeumból. Ez szerintem a város egyik legszebb épülete, de nem igazán lehet teljes pompájában rálátni, csak mindenféle kicsavart szögből. Viszont utólag helyre lehet hajlítgatni a vonalakat, mintha a Parlament földszintjének belsejéből néznénk:

Persze a fákkal így se tudtam mit kezdeni, de nekem legalábbis tetszik az eredmény. No meg persze maga az épület!

A Palota - pláne a kupola - általában megosztja a véleményeket, de szerintem esti kivilágításban nagyon jól néz ki. A homlokzati síkok díszvilágítása pedig telitalálat:

Tudom: ez a fenti kép kicsit olyan, mintha valami számítógépes játék pályaszerkesztőjében, poligonokra húzott textúrákból raktam volna össze a látványt, de ennyit tudtam kihozni félkompaktom erősen korlátozott látószögéből :)

Mostanában több estét is az utcán töltöttem, az esti filmezést próbálgatva. Emberes kihívás, de azt hiszem, lassan kezdek ráérezni. Persze egy csomó dolog utólag derül ki (kezdve azzal, hogy a fehéregyensúly könnyen elmászik, odáig, hogy hiába tűnik beszintezettnek az állvány, ha a valóságban ferde a gép rajta - ami ráadásul a kis LCD-n kicsit sem észrevehető), de a sikerültebb felvételekből azért sikerült egy háromperces videót összevágnom:

Kismókusok kenyérre kenhetik, nagymókusok HD minőségben is megnézhetik! ;)

Odakint már órák óta durrogtatnak, és egyelőre még nem az újévi lencsefőzelék miatt; épp morogni kezdtem volna, hogy mit zajong a sok hülye, aztán rájöttem, hogy régen én is zajongással búcsúztattam az óévet. Persze nem petárdázással, mert az régen is zavart (és megijesztett), de huszonharminc éve apai nagymamám mindig kivitt bennünket trombitálni az utcára, és valahogy tényleg hozzátartozott a feelinghez. Valamikor délután szépen felöltöztünk, felültünk a négyes buszra a Gyöngyösi utcában, és bementünk a világhírű bolthálózatról elnevezett Marks & Engels terekre (mikor melyikre). Valahol az utcán vett nekünk egy-egy papírtrombitát, onnantól kezdve addig tülkölhettünk, amíg kellően át nem fagytunk a hidegben (ami valószínűleg jó sokára történt meg, mert a nagy fújdosástól kimelegedtünk). Meg nem tudom érteni, mi volt a jó benne, de imádtuk! Csak fújtuk, fújtuk... Persze hazaérkezés után nagyi ügyesen eltüntette a sípokat a trombitákról, mielőtt még ott is folytattuk volna a tülkölést :)