HamPLÓ

Ez most kivételesen nem hatásvadász cím, hanem egyszerűen a készítés időpontjának megállapítása. Majdnem olyan szép a képen, mint élőben volt...

Valamikor régebben kattintottam egy panorámaszerűséget a Közraktárakat Lenyelő Partravetett Üveghal építéséről, most megcsináltam a párját:

Az előző fotó készítésekor még csak bontották vissza a Közraktárak szikár épületeit, azóta már visszaépültek, részben betonból, és kicsit rövidebben, mint eredetileg, és perpillanat már az üveghal* részét szerelik. Már jó ideje, teszem hozzá; szerintem hónapok óta nem történt nagy változás az üvegtetőn. Mondjuk gond az van vele, lehet, hogy ha elkészül, én csak kívülről fogom nézegetni ;)

*Ha már üveghal: úgy rémlik, hogy a rendszerváltás után, amikor mindenki a Bécs-Budapest világkiállítás lázában égett, valaki egy oszlopon forgó üveghal-kilátót akart építeni, talán valamelyik hegy tetejére? Most ez hirtelen beugrott, szóval mégse a Közbálna az első üveghal Budapesten, aminek az ötletét nem értem... Valaki emlékszik még erre a tervre?

Ma - a Youtube felhasználóinak jóvoltából - megnézünk pár klipet azokból az időkből, amikor a magyarországi/budapesti közlekedési létesítmények/járművek még olyan állapotban voltak, hogy merték mutogatni őket. Tudom, biztosan volt már ilyen témájú post ezer másik blogban (az is lehet, hogy még nálam is; elfelejtettem bevenni a Cavintont), de sebaj, akkor ez lesz az ezeregyedik ilyen post :)

Először az Edda Művek "Ment a hűtlen zacskós tejjel" című (na jó... nem teljesen) opuszát láthatjuk, melyet a mostanában szétbontott Kőbánya-Kispest retróvégállomáson forgattak. Nem lehetett különösebben drága a forgatás, de mivel maga a szám jó volt, az Emtívis korszak pedig még nem érkezett el, nem volt szükség arra, hogy videóklippel adják el a zenét:

A következő darabot vélhetően jóval kevesebben ismerik, pedig a maga műfajában ez is jól meg van csinálva: Szánti Judit "A vonat"-ja. A szakértő kollégák majd elmondják, hanyas középszámú Bhv/Bh/By, vagy mittudoménmilyen kocsiban forgatták a klipet, én csak az akkoriban előszeretettel túlzásba vitt tánc-imitációs mozgásszínház szereplésére hívnám fel a figyelmet :)

Valamitől felébredtem az éjjel közepén, ideültem a gép elé, és az első hír, amit olvastam, az volt, hogy meghalt Ronnie James Dio. 67 éves volt, és amúgy az egyik leghatalmasabb rock/metál énekes, aki valaha is létezett. Plusz az ember, aki olasz gyökereinek köszönhetően mindörökre összekötötte a heavy metált az "ördögvillázással". És mondtam már, hogy ő volt az egyik leghatalmasabb hang, aki valaha is rock/metál együttesben megszólalt?

Ahol világhírű lett: a Rainbow. Long live rock'n'roll!

Egy szám második Black Sabbath-os tartózkodásából: Time Machine.

Nyugodjék békében!

Azt álmodtam, hogy egy csapat csinos egyetemista lány elcsábított - aztán a kérón MLM kereskedelemre próbált rábeszélni.

Amúgy pedig elaludtam a nyakam, és a jobb fülem emiatt pont úgy zúg, mint amikor a vincseszter zörög a számítógépben. Állandóan azt néztem, mi pörgeti ennyire a cuccot, mire rájöttem, hogy semmi :)

Kint vigasztalanul esik az eső, kiszívva az emberből a tenniakarást, úgyhogy cselekvésminimalizálás jelleggel az utolsó adag feltöltött, de nem publikált "némafilm" bemutatásával ütném el a lázasnak nem nevezhető szombat estét. A téma a Móricz Zsigmond körtéri nagyhurok lesz, ami persze olyannyira nem volt régen, hogy erről még nekem is van rendesebb, hanggal és értelmes felbontással bíró felvételem (=az új fényképezőgépem már ilyet is tudott). Ugyanakkor ezek se maradjanak a nyakamon :)

Csatolt ipari kanyarodik a Karinthyról a Siroki utcába. Egy XI. kerületi gyereknek eléggé alapélmény; fura is, hogy már nem jön erre a villamos.

Azon gondolkozom, van-e az intézményesített bugrisságok közt ocsmányabb és primitívebb, mint a lomtalanítás budapesti módja.

És ez még egy kulturált, rendezett, és közegészségügyi szempontból is csak mérsékelten aggályos csendélet a képen az átlaghoz képest.

No, akkor jöjjenek további büntető minőségű videócskák :) Túl sok már nincs belőlük, nem kell aggódni. Kezdjük megint "elveszett" sínnel - a 42-es villamos egykori fordulójával Kispesten:

Az érdekesség kedvéért nem a hurok működésének idején megszokottnak mondható UV-ból vagy ICS-ből "filmeztem", hanem egy TW6000-esből.

A most következő két videó némileg különlegesebb: 2004 szeptemberében egy bécsi mérőkocsi pár napot Budapesten vendégeskedett, éjszakánként végigmérve pár vonalat. Maga a járgány egy közönséges bécsi E1-esből volt (bécsi ismerőseim szerint ebből - vicces volt, hogy ők kértek képeket tőlem az átalakításról, holott én akkor egyszer jártam a bécsi főműhelyben, ők meg ki tudja, hányszor:), viszont amit ráaggattak, az nem volt mindennapi: lézeres mérőizék pásztázták a sínt, az eredmények pedig azonnal számítógépbe vándoroltak, ami kiértékelte azokat. A budapesti vágányhálózatot szerintem sose mérték fel ennyire high-tech kütyüvel, ám ez a folyamat a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a mérést végző mérnök néha megállította a kocsit, leszállt, és egy tolómérő-szerűséggel lemérte a sínszálak távolságát, mert nem hitte el, hogy nem a műszerek hülyültek meg ;)

Az első videón épp a Ferenc körúton robog a - stílszerűen - sárga bécsi tuja. Amikor ezt élőben láttam, támadt néhány keresetlen gondolatom a "mi miért nem közlekedhet itt meg ott" című budapesti pályafenntartási örökzölddel kapcsolatban. A rövid, ámde sötét snitten sejthető, hogy páran rendes kamerával videózzák a szokatlan járművet - na kéremszépen, szerintem nekik vannak érdekes videóik, nem nekem!

Most egy adag olyan videót osztanék meg a nagyérdeművel, melyek minőségük miatt nem sok értéket képviselnek - de hátha van valaki, aki mégis örülni fog nekik. Sajnos amikor még ilyet lehetett "filmezni", olyan digitális fényképezőgépem volt, ami maximum bélyeg méretben, ráadásul hang nélkül tudott csak mozgóképet rögzíteni, másodpercenként pár kockányit. Ma persze egy átlagos mobiltelefon is jobbat tud csinálni, illetve már ezer évvel korábban is léteztek úgynevezett videókamerák, na de hát nekem nem volt olyanom. Az extra-low quality videócskákat pár éve összevágatlanul töltöttem fel, úgy, ahogy voltak - ma meg, amikor lenne mivel vagdosni őket, sajnálok időt szánni ilyesmire, hiszen a minőség akkor is maradna a béka alatt :)

Kezdjük a nosztalgiázást a Thököly úton, egy kocsiszíni menettel a Hungária körút felé haladva. Ekkor már pár éve nem járt se a 44-es, se a 67-es villamos, így a szembejövő autósok nem nagyon tudtak mit kezdeni a nagy sárga vasalóval: