Megfizetem az árát annak, hogy vezetőink hülyék voltak.
Megfizetem az árát annak, hogy a nagy vízen túl hülyék voltak (biztos csak "voltak"?).
Meg fogom fizetni az árát annak, hogy a görögök hülyék voltak.
Kicsit nem akarja valaki átvenni tőlem a mindenért megfizetés nemes feladatát? A változatosság kedvéért most én szeretnék egy kicsit felelőtlenül költekező barom lenni.
Annak idején már morogtam egy sort Pécsről, de csak takarékon, mert féltem, hogy a választás közelsége idecsalogat olyanokat, akik politikai szándékot képzelnek a kritika mögé. Most viszont, ha már egyszer feltettem pár képet és videót a pécsi élményvonatról (ami tök jó volt), és a pécsi kisvasútról (ami szintén tök jó volt), beraktam még pár képet és panorámát 2010 ún. európai kulturális fővárosáról:
Pécs - kellemes vonatozás, csalódást okozó város
Élményvonat, kisvasút + egy lehangoló nyugat-balkáni város :(
A gazdasági válság egyik mellékhatása, hogy újból felfedeztem magamnak az Úttö... Gyermekvasutat: ugyan jó dolog messzire utazni, de ha nem futja rá, egy nagyon klassz kis vasút pöfög fenn a város felett, ide mindig el lehet kirándulni:
A Gyermekvasút Napja, 2010. április 10.
Csúcsforgalom és tolatáshegyek Csillebércen
No, még egy adag nem eléggé elveszett videót átklikkeltem publikusra a YouTube-on. Be csak kettőt linkelnék ide, a maradékot tessék megkeresni ;)
Robogás a 436-os pályaszámú nosztalgiatujával a Nagykörúton. Nem lehetett túl régen, mert már fel van újítva a New York Szálló, csak azt nem értem, miért ilyen rossz minőségű.
Ezt anno azért filmeztem le, mert ekkor tudtam meg, hogy a ZIU-kon is van pittyegős tolatásjelzés. Azóta már hallottam Skoda 120-ast tolatás közben a Lambadát pittyegni, de itt még azt hittem, ez a keleti csodák "nyugatizálódásának" csúcsa :)
Ezt a kockát fogalmam sincs, mikor csináltam, aztán mire bescanneltem, feliratoztam, feltöltöttem, már én se értettem, miért nem foglalkoztam inkább valami mással helyette. Ugyanakkor ha már rátaláltam most, átkattintom publikusra, hadd örüljenek a különösen elvetemült Égitársaság-rajongók, ha egyátalán vannak olyanok ;)
Valaki egyszer azt mondta rá, hogy kiszámíthatatlan. Pedig nagyon is kiszámíthatóak a tettei:
-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.
Az épp magunk mögött hagyott télre végre semmi panasz nem lehet: sokszor esett hó, ebből elég sokszor meg is maradt... Tudom, régimódi vagyok, de nekem tetszett ez a felállás :)
A 2009/10-es tél a budapesti tömegközlekedésben
(na jó, igazából leginkább csak villamosok... meg pár fogas és két troli)
Felkerült egy újabb Doctor Who epizódleírás a hogyvolt.blog.hu-ra:
Az "Új Főutca" program részeként épült a Szabadság tér déli végébe ez az interaktív szökőkút, melynek sikerült az a médiatörténeti jelentőségű bravúr, hogy még az Index újságírói is csupa jót írtak róla ;) És nem véletlenül: ez a "közel megyek a vízhez, ami erre szétnyílik előttem - vagy mégsem?" dolog élőben még jobb poén, mint azt elképzeltem! Ennek megfelelően nem csak gyerekek rohangásznak ki-be a vízzel körbevett négyszögből/-be, azt próbálgatva, hogy át tudnak-e ugrani a vízfalon, még mielőtt az teljesen lehúzódik előttük, hanem a felnőttek is: turisták, fiatal párok, kamasz galerik, középkorú arrajárók - gyakorlatilag mindenki megáll itt, és csak az egyéni bátorságtól függ, hogy az illető megelégszik más sportteljesítményének szemlélésével, vagy maga is megpróbálja-e :)
Egyelőre még neve sincs a látványosságnak, ami persze nem baj, bár marketing szempontból jó az, ha tudni lehet, milyen néven kell érdeklődni a járókelőktől, merre találják. Viszont a poén név nélkül is működik; ennél több érdeklődőt talán el se bírna egyszerre, mint ami már most is mindig ott játszik. És ez azt jelzi, hogy nem csak szerintem lenne szükség több ilyen jópofa, nem valakinek vagy valaminek emléket állító dologra a pesti köztereken!
Újabb "majdnem elveszett, de aztán mégse"-videó, szintén Svájcból, közelebbről Zürichből. Svájc egyik legfontosabb városaként egy időben itt is elhitték a hatvanas évek dogmáját, miszerint metró nélkül nem lehet egy város világváros. El is kezdtek volna mindenfele ásni meg betonozni, de aztán kiszámolták, hogy nem éri meg (mégiscsak svájciak, szóval megnézik, mire adnak ki pénzt, nincs nekik olyan sok belőle, mint nekünk). Végül csak pár föld alatti betondoboz épült: a főpályaudvar ("Zürich HB" - nem ám "Hbf", mint a németeknél, hanem "HB"!) előtti tér alattiban (nem véletlenül írtam így: maga a pályaudvar alatt egy másik alagútban a "sima" S-Bahn állomása van) a SZU végződik, ami nem egy már nem létező ország rövidítése, és nem is holmi fában lakó rovar, hanem a "Sihltal-Zürich Uetlibergbahn" kódja (és ha már itt tartunk, egy újabb svájci szokás: nem szívesen használják az umlautos magánhangzókat nagybetűként (Ö, Ü), lásd Oerlikon, Uetliberg).
A másik alagút egy autóút alá épült, és 1986-ig kihasználatlanul állt, amikoris az ott porosodó kettőhöz építettek még egy megállót, és bekötötték a villamoshálózatba. Érdekessége, hogy középperonnal épült; a zürichi villamosoknak viszont csak a jobb oldalán van ajtó, ezért az alagút két végénél felcserélődik a két irány, hogy a megállókban az utasoknak ne az alagút falára kelljen leszállniuk :)
Alapvetően ez a videó se nagy szám, viszont a végén, amikor végre megáll a szerelvény, érdemes megfigyelni, hogy félhalkan zene szól. Nem tudom, ez default szolgáltatása-e a megállóknak, ottjártunkkor mindenesetre folyamatosan szólt valami liftzene - talán azért, hogy kicsit kellemesebbé tegyék az amúgy durván barátságtalan állomásokon való tartózkodást...
Kíváncsiságból megrajzoltam a múltkori mackós jelenetet úgy, ahogy az eredeti, 3x4 centis vázlaton elképzeltem. Vélemény?
Ez megy most