HamPLÓ

Egyik kedvenc témám a havazás a nagyvárosban, de sajnos évről-évre kevesebb lehetőség van ilyesmit fotózni. Amikor a fél világ fehérben pompázik, Budapesten "gyárilag" latyakosan esik le a hó. 2009 elején pár napig mégis lehetőség volt havas tujákat fotózni:

 
 
Tél 2009-ben
 

Vannak pillanatok az életben, amikor nem babra megy a játék. Balról a világválság, jobbról a sertésinfluenza, szemből pedig a hétfő fenyeget bennünket. Ilyenkor nem lehet ellágyulni, mert a lét a tét. Vagy ilyenkor kell csak igazán ellágyulni?

Akinek a fenti videócskán látható törpevidra látványától, kunyizási célt szolgáló nyüszítésétől nem lágyul meg a szíve, és nem fakad egy "de éééédes" felkiáltásban, az szerintem kőből van :)

Ez a kiselefánt éppen azt demonstrálja, hogyan tölti péntek estéjét a magyar ifjúság jelentős része...

Persze nem szeretnék a HamPlóból cukiságblogot csinálni, ezért behozok némi "filozófiát" a  témába. Persze csak olyan blogszféra-szinten: Dennis Leary mondta egy műsorában, hogy valahogy mindig csak a kedves állatokat akarjuk megmenteni, a többit nem. Ő példának a vidrát hozta fel, akit minden ember elengedne, mert hát olyan "ééédes emberi gesztusokat csinál a mancsaival, miközben a hátán úszik". Ellentétben egy szarvasmarhát nem. Pedig szerintem a marhák is szépek, a bocik pedig kimondottan tündériek:

Ő itt egy magyar szürke marha borja. Riannától azt is megtanultam, hogy a színe "pirók". Mindenesetre aranypofa. Egyébként ezeket az állatokat a Nyíregyházi Állatparkban láttuk a hétvégén.

Remélem, a blog törzsolvasói megbocsátják ezt a kis kitérőt a visongatós banalitás térfelére :)

Elnézést kérek mindenkitől, aki arra számított, hogy a hosszú hétvégét majd valami sziporkázóan humoros képregénykockával vagy frappáns eszmefuttatással ünneplem meg: nem lesz ilyen, túl fáradt vagyok hozzá. Blogolvasás helyett mindenki menjen ki a szabadba, olvasson el egy jó könyvet, aludjon, vonatozzon, repülőzzön, zenéljen! Na jó, ha rossz idő lesz, akkor lehet blogozni: tessék olvasgatni a régi hozzászólásokat :)

Biztos nem csak számomra volt maradandó "korai kilencvenes" élmény egy látványosan gesztikuláló-cigiző-hadaró ír fazon az MTV-ben. Ő:

A fazon érdekesnek tűnt (már ha az ember értette, mit is mond), de gyakorlatilag semmit nem lehetett tudni róla a világnak ezen a felén... amíg egyszer véletlenül bele nem akadtunk tesómmal egy MTV Unplugged-ba, ahol kiderült, hogy a répafejű mandró két percnél lényegesen tovább bírja szusszal. Onnantól megvettem magamnak a fazont, és ezen a tényen az sem változtatott, hogy sokak szerint a cigizve anyázós póz, no meg a témák túlságosan hasonlítottak a körülbelül akkoriban elhunyt Bill Hicks némely stand-up számára. Azóta végignéztem több órányi Hicks-et és Leary-t a Youtube-on, és továbbra is úgy gondolom, utóbbi jobban hozta a figurát, több mondanivalója volt... és hát fotogénebb is talán. Amolyan szereplésre született fazon. Ennek köszönhetően nem csoda, hogy jópár filmben felbukkant, hol Sandra Bullock (Two if by the see), hol Sandra Bullock és Sylvester Stallone (Demolition man), hol Christopher Lambert oldalán (Gunmen). A kábelcsatornákon mostanában menő A meló és Rescue me c. sorozatok (nagyon gáz, ha bevallom, hogy nekem előbbi jobban tetszett?) pedig kimondottan rá építkeznek.

Most azonban nem Dennis bácsi színészi, pláne nem stand-up comedy-s oldalát akarom kidomborítani, már csak azért sem, mert félek, hogy a trágár stílus és témaválasztásai elkergetnék a blog törzsközönségét ;) Inkább hallgassuk meg, milyen az, amikor bandájával zenélget. Listen to the lyrics:

Traditional Irish Folk Song. Mondja valaki, hogy az ír népdalok nem pontosan erről szólnak!

Egy gyerekdal: Life's gonna suck.

Végezetül pedig az epikus Asshole. A szöveg itt is lényeges - ki gondolta volna?

No, remélem ennyi lazítás belefért :)

A mai TADA.WAV:

 
 
Budapesti életképek, 38. rész
Vágányépítés a budai felső rakparton, csatolt ipari csuklós a Tabánban, 41-es a Deák Ferenc téren, sárga pótlóbuszok, forgalom a Gellért-hegy sziklái tövében, plusz a szokásos ez+az...

A Delta-Fox (egy 726-os Tréner) vagy aznap gurult ki ebben az évben először saját erőből a hangárból, vagy épp valami vizsgán/javításon esett át, mert az átlagosnál hosszabban motorozták egyik budaörsi látogatásom alkalmával. A gurulópróba meg kimondottan vicces volt kívülről nézve, szóval összevágtam belőle egy egyperces videót:

Még így, a földön rotyogva is imádom az Avia motor hangját, de azért majd valamikor teljes gázon is fel kéne venni kicsit belőle, mert az már zene!

Na,jöjjön egy, amit szerintem csak kevesen fognak érteni ;)

 -> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Azonnal. Oda fel.  

A villamosra megint várnom kellett. Amióta a mostani forgalmi rend van, hosszabb ideig nem jön semmi, aztán egymás után jön 2-3, aztán megint semmi egy ideig. Kivéve, ha van valami, például lerohad egy villamos, mert akkor a hosszabb ideig nem jövés után egymás után hosszabb ideig nem jövés jön. De most nem ez volt szerencsére, így "csak" öt perccel tart tovább a munkahelyre vezető utam, mint fél évvel ezelőtt. A BKV szerint ez jó így, ebből az a következtetést vonom le, hogy a BKV nem ezzel a villamossal jár dolgozni.

Átszálláskor a busz egész hamar jött, mi a manó! A Rákóczi úton a szemközti irányban jött egy "TŰZSZERÉSZ" feliratú puttonyos járgány. Majd' minden reggel látok egyet itt; ez olyan, mint hogy annak idején a Margit körúton minden egyes reggel jött szembe három ponyvás-platós honvédségi teherautó (eleinte IFA, aztán MAN - mondja valaki, hogy nem fejlődik az ország védelme - különösen a Margit körúté). Mutatja, hogy nincs gond a mátrixban.

Ellenőrök jöttek. Nem nagyon értem: a BKV Figyelőben mindig csak emberevő ellenőrökről írnak, én meg általában normálisakkal vagy kimondottan kedvesekkel találkozom. Igaz, nem járok metróval, lehet, hogy az egy másik csapat. Mindenesetre egy kedves negyvenes hölgy kérte a jegyeket-bérleteket, mosolygott, mindenkinek megköszönte. Hallótávolságban volt két diákigazolványos, őket figyelmeztette, hogy írjanak rá valamit valamire (nem figyeltem oda, csak hallottam pár szót), mert így nem szabályos. Ebből én le merném vonni a következtetést, hogy a diákigazolványt használók valamit szisztematikusan hanyagolnak. Rosszmájúságom azt sugallja, hogy esetleg ez hozza ki más típusú ellenőrökből a kekeckedést.

Hoppá, szembejött még egy "TŰZSZERÉSZ" feliratú VW! Csak azért nem ijedek meg, hogy valahol találtak valamit, mert nem szirénázik. Aznap, amikor azt a nagybombának kinéző valamit találták, ami miatt kiürítették fél Ferencvárost, szirénázva jött szembe a menetrend szerinti puttyonos zöld járgány - lehetett sejteni, hogy esemény van.

Hazafelé indulva azon gondolkoztam, hogy miért is a Rákóczi úton át megyek Zuglóból Dél-Budára. Ja, igen, megvan: mert kedves városvezetésünk a Lágymányosi híd átadása (1995), de legalábbis az 1-es villamos pesti hídfőhöz vezetése (2000) óta nem volt képes átvezetni nevezett villamosvonalat Budára, ahol csatlakozhatna az ottani tömegközlekedéshez. Az a baj, hogy autóval is gyorsabb az Erzsébet hídon át menni, mert a Hungária úgyis mindig be van állva. Mikor megnyílt az M0, egy ideig ritkásabb lett a forgalom, de mostanra megint beállt a szokásos helyeken. Ennyit arról, hogy ha utakat építünk valahová, az csökkentheti máshol a forgalmat. Egyel több érv a tömegközlekedés mellett, csak ne arra a tömegközlekedésre gondoljunk, aminek kopott résztvevőjét, egy piros hetest (politikailag korrekten: 7E) reggel láttam, amint épp egy vontatót tolt a Thökölyn.

Az aluljáróban ma is ott áll a srác, akit minden nap látok; elektromos gitárral, erősítővel játssza csörömpölős-csingilingizős zenéjét. Legközelebb megállok ellenőrizni, hogy jól láttam-e, mert mintha eredeti Fender Stratocastere lenne. Ha ilyenem lenne, le nem vinném pesti aluljáróba... :)

Olvasom az Indexen, hogy az amúgy is lerobbanni hagyott (mert nem "lerobbant": hanem engedték lerobbanni - csak szándék kérdése, hogy valaki valamire vigyáz, valahova életet visz, vagy elegánsan másfele nézve észre sem veszi, mi van ott) Feneketlen-tó melletti Budai Parkszínpad hogy fest a Szép Új Világban:

"A széksorokat teljesen szétszerelték, az ülések kétoldalt egymásra halmozták, az egykor 2200 férőhelyes nézőteret felveri a gaz, mármint azt a részét, amit nem borít szemét. A zenekari árkot bűzös, poshadt víz tölti meg, benne különféle hulladékok áznak, kerekesszéktől kezdve a deszkadarabokon át az autókarosszéria-elemekig. A pénztárépület helyiségeiben szemlátomást hajléktalanok élnek, napi tevékenységeikről a szerteszét hagyott tárgyak - lábasok, magnókazetták, élelmiszermaradékok - árulkodnak." / Index /

Hogy miért létezik az, hogy a kisebbfajta városi csodaként létező tó+park melletti hangulatos helyszín (mellesleg a városrész önkormányzatától légvonalban mindössze 2-300 méterre) ilyen lehet? A szokásos:

"Kívülről szemlélve patthelyzetnek tűnik: a park tulajdonjogát a főváros, illetve a főépítész nem adja át a kerületnek, mert csak kulturális célra, vagy közpark kialakítására lehetne a területet felhasználni, a kerület pedig szállodát, vagy más jövedelmezőbb létesítményt építtetne a helyére. A jelek szerint viszont pénze és szándéka továbbra sincs a fővárosnak a helyzet rendezésére." / ugyanonnan, ahonnan az előbbi idézet /

Annyira mérhetetlenül elegem van abból, hogy ebben a városban amiből/ahová nem lehet azonnal szállodát vagy lakóparkot csinálni/felhúzni, az egy egészen konkrétan szarszagú csövestanya lesz! Az egész kaki-tortát körbe lehet rakni a nem épülő négyes metró gödreivel, amit legalább nem is tudunk, miből fogunk majd kifizetni, illetve pár apróbb fejlődési lehetőséggel, amit azonnal elgáncsol az első útba eső kiskirály, és megkapjuk azt, amivé Budapest lett az elmúlt húsz évben.

Mert némileg kopott volt ez a város gyerekkoromban, de a gyerekek rohangászhattak akár négykézláb is, mert nem kellett attól félni, hogy fekáliába vagy használt injekciós tűbe lépnek. A Budai Parkszínpad kapcsán ezt azért tudom, mert harminc éve óvodásként gyakran játszottunk előtte. Örök emlékem, hogy ipiapacsozunk, vagy eljátsszuk, hogy most majd hú-de-nagyon felmászunk az aszfalt közepén álló valamelyik lámpaoszlopra (de nem merünk), nézzük a közeli tűzoltólaktanyából bevetésre induló piros autókat, vagy (már '80-ban) figyeljük a 61-es villamosvonalon megjelenő vadiúj Tátra villamosokat.

Mást se hallok évek óta, csak hogy Budapestet turisztikai, sport- és konferenciaközponttá fogják tenni, ehhez képest a fő turisztikai látványosság nagy része romtemetőként telepszik a városra, a lágymányosi Tüske-csarnok évtizede áll félkészen, konferenciát meg maximum a dolgok meg nem becsüléséről tudnánk tartani. Közben a kerületek és a főönkormányzóság egymásra mutogat, és a jelek szerint egyikük se érzi magára nézve is cikinek a helyzetet. Mert a tánchoz kettő kell, és itt gyakorlatilag egymást segítik abban, hogy egyiküknek se kelljen semmivel igazából foglalkozni. Nekik jó ez az állapot. Pártközi megegyezéssel, mert hát minden nagy párt képviselteti magát a kerületekben és a közgyűlésben is, de tiltakozás csak akkor van, ha a másik oldalt lehet ekézni. Az, hogy nem történik semmi, az utána már nem számít, hisz a következő hétre majd jut más interpellálni való. Csak sajnos a rothadás és a leépülés a napirend lezárása után sem hagyja abba tevékenységét.

Minek annak valami, aki nem kezd semmit vele?

Talán be kéne vezetni a "konstruktív elbirtoklás" intézményét: ha valamivel a köztulajdonos nem kezd semmit évekig, akkor azt oda kell adni az első civil csapatnak, aki fel tud mutatni valami célt, és fel is tudja amögé sorakoztatni az üzemeltetéshez/fenntartáshoz szükséges javakat (akár pályázatok formájában, de lehet szponzor is). Tudom, ez akár a korrupció melegágya lehetne "falból civil" egyesületek formájában, de ami most van, sokak szerint az is az - pluszban viszont undorító is.

Egyrészt Budapest tele van üres épületekkel, nem használt létesítményekkel és lerobbant területekkel. Másrészt van egy csomó próbahely nélküli zenekar, színjátszó egylet, sportegyesület, műterem nélküli művész, kiállítási terület nélkül múzeum, modellező csoport. A helyeket oda kell adni tartós használatra azoknak, akik tudnák azt valamire használni. És hogy mi tartaná vissza a jelentkezőket a felelőtlenségtől, a kvázi ingatlanhasználati spekulációtól? Hogy ha nem bírnak élni a lehetőséggel, akkor tőlük is elvehetik (visszavehetik) az ingatlant/területet.

Össze kéne kötni a hasznosat a hasznossal. Ha a köztulajdon kezelője nem tud valamivel mit kezdeni, adja oda ténylegesen a "köznek". Hátha az is jól működne, mint mondjuk a kemencei kisvasút.

Avagy hogyan kell tudományosan-fantasztikusan beégni:

 -> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Azonnal. Oda fel.