Olvasom az Indexen, hogy az amúgy is lerobbanni hagyott (mert nem "lerobbant": hanem engedték lerobbanni - csak szándék kérdése, hogy valaki valamire vigyáz, valahova életet visz, vagy elegánsan másfele nézve észre sem veszi, mi van ott) Feneketlen-tó melletti Budai Parkszínpad hogy fest a Szép Új Világban:

"A széksorokat teljesen szétszerelték, az ülések kétoldalt egymásra halmozták, az egykor 2200 férőhelyes nézőteret felveri a gaz, mármint azt a részét, amit nem borít szemét. A zenekari árkot bűzös, poshadt víz tölti meg, benne különféle hulladékok áznak, kerekesszéktől kezdve a deszkadarabokon át az autókarosszéria-elemekig. A pénztárépület helyiségeiben szemlátomást hajléktalanok élnek, napi tevékenységeikről a szerteszét hagyott tárgyak - lábasok, magnókazetták, élelmiszermaradékok - árulkodnak." / Index /

Hogy miért létezik az, hogy a kisebbfajta városi csodaként létező tó+park melletti hangulatos helyszín (mellesleg a városrész önkormányzatától légvonalban mindössze 2-300 méterre) ilyen lehet? A szokásos:

"Kívülről szemlélve patthelyzetnek tűnik: a park tulajdonjogát a főváros, illetve a főépítész nem adja át a kerületnek, mert csak kulturális célra, vagy közpark kialakítására lehetne a területet felhasználni, a kerület pedig szállodát, vagy más jövedelmezőbb létesítményt építtetne a helyére. A jelek szerint viszont pénze és szándéka továbbra sincs a fővárosnak a helyzet rendezésére." / ugyanonnan, ahonnan az előbbi idézet /

Annyira mérhetetlenül elegem van abból, hogy ebben a városban amiből/ahová nem lehet azonnal szállodát vagy lakóparkot csinálni/felhúzni, az egy egészen konkrétan szarszagú csövestanya lesz! Az egész kaki-tortát körbe lehet rakni a nem épülő négyes metró gödreivel, amit legalább nem is tudunk, miből fogunk majd kifizetni, illetve pár apróbb fejlődési lehetőséggel, amit azonnal elgáncsol az első útba eső kiskirály, és megkapjuk azt, amivé Budapest lett az elmúlt húsz évben.

Mert némileg kopott volt ez a város gyerekkoromban, de a gyerekek rohangászhattak akár négykézláb is, mert nem kellett attól félni, hogy fekáliába vagy használt injekciós tűbe lépnek. A Budai Parkszínpad kapcsán ezt azért tudom, mert harminc éve óvodásként gyakran játszottunk előtte. Örök emlékem, hogy ipiapacsozunk, vagy eljátsszuk, hogy most majd hú-de-nagyon felmászunk az aszfalt közepén álló valamelyik lámpaoszlopra (de nem merünk), nézzük a közeli tűzoltólaktanyából bevetésre induló piros autókat, vagy (már '80-ban) figyeljük a 61-es villamosvonalon megjelenő vadiúj Tátra villamosokat.

Mást se hallok évek óta, csak hogy Budapestet turisztikai, sport- és konferenciaközponttá fogják tenni, ehhez képest a fő turisztikai látványosság nagy része romtemetőként telepszik a városra, a lágymányosi Tüske-csarnok évtizede áll félkészen, konferenciát meg maximum a dolgok meg nem becsüléséről tudnánk tartani. Közben a kerületek és a főönkormányzóság egymásra mutogat, és a jelek szerint egyikük se érzi magára nézve is cikinek a helyzetet. Mert a tánchoz kettő kell, és itt gyakorlatilag egymást segítik abban, hogy egyiküknek se kelljen semmivel igazából foglalkozni. Nekik jó ez az állapot. Pártközi megegyezéssel, mert hát minden nagy párt képviselteti magát a kerületekben és a közgyűlésben is, de tiltakozás csak akkor van, ha a másik oldalt lehet ekézni. Az, hogy nem történik semmi, az utána már nem számít, hisz a következő hétre majd jut más interpellálni való. Csak sajnos a rothadás és a leépülés a napirend lezárása után sem hagyja abba tevékenységét.

Minek annak valami, aki nem kezd semmit vele?

Talán be kéne vezetni a "konstruktív elbirtoklás" intézményét: ha valamivel a köztulajdonos nem kezd semmit évekig, akkor azt oda kell adni az első civil csapatnak, aki fel tud mutatni valami célt, és fel is tudja amögé sorakoztatni az üzemeltetéshez/fenntartáshoz szükséges javakat (akár pályázatok formájában, de lehet szponzor is). Tudom, ez akár a korrupció melegágya lehetne "falból civil" egyesületek formájában, de ami most van, sokak szerint az is az - pluszban viszont undorító is.

Egyrészt Budapest tele van üres épületekkel, nem használt létesítményekkel és lerobbant területekkel. Másrészt van egy csomó próbahely nélküli zenekar, színjátszó egylet, sportegyesület, műterem nélküli művész, kiállítási terület nélkül múzeum, modellező csoport. A helyeket oda kell adni tartós használatra azoknak, akik tudnák azt valamire használni. És hogy mi tartaná vissza a jelentkezőket a felelőtlenségtől, a kvázi ingatlanhasználati spekulációtól? Hogy ha nem bírnak élni a lehetőséggel, akkor tőlük is elvehetik (visszavehetik) az ingatlant/területet.

Össze kéne kötni a hasznosat a hasznossal. Ha a köztulajdon kezelője nem tud valamivel mit kezdeni, adja oda ténylegesen a "köznek". Hátha az is jól működne, mint mondjuk a kemencei kisvasút.