HamPLÓ

Utazás a 73-as trolipótló Intercity-vel - amiből hóban villamosfotózás lett, Debrecenben:

 
 
Debrecen fehérben
Bengálik és Ganzok a hóban, UV a csarnokban...

Olcsó és gyermekded dolog aranyos állatokat bemutató képekkel és videókkal telepakolni egy blogot, abban a reményben, hogy emiatt talán olyanok is beleolvasnak majd, akik egyébként elkerülik, nem kimondottan mainstream tematikája miatt.

Ugyanakkor ez a gyűrűsfarkú maki (katta) család olyan tündérien civakodott a Nyíregyházi Állatparkban, hogy képtelenség kihagyni a ziccert:

Az ilyesminél egyébként már csak egy szánalmasabb húzás van: amikor holmi szilveszteri műsorok stílusában viccesnek szánt szövegeket adnak az állatok szájába:

Nem vagyok tökéletes, na ;)

Kiskorom meghatározó élménye volt, amikor a családdal a Hármashatárhegyre kirándultunk. Nem az erdő miatt, hanem mert időnként megálltunk, és a hegyoldalból néztük, ahogy a völgyben a vitorlázóreptéren zajlik az élet. Felszálltak, leszálltak, vásznakból betűket formáltak, amikkel jelezték a rendet a fent levőknek... Nem tudom, hányszor mentünk ilyen reptérnézésre, nem tudom, mennyi ideig néztük a repülőket, és még csak elképzelésem sincs arról, hány éves lehettem, de nagyon bevésődött a dolog. Aztán hosszú évekig csak Ferihegy (akkor még nem "1", hanem "a" Ferihegy) terasza jelentette a viszonylagos közelséget a repüléshez, majd '87 körül apuval megint elkezdtünk repülős helyek környékén kilukadni, ekkor már általában a placc szélén, a starthoz közel.

A vitorlázórepülés ennek ellenére nem érdekelt soha annyira, hogy kipróbáljam, talán részben amiatt is, mert annak idején színtévesztésem miatt alaposan elmagyarázták, hogy ne álmodozzak ilyesmiről. Később pedig végképp a benzinmotoros kisgépek mániása lettem, továbbra is gyalogbékai minőségben. De azért napsütéses időben marha jól esik nézegetni, ahogy a mindenféle vitorlák suhognak-forognak a kék égen:

A remegős, és a szélzaj-szűrő ellenére szélzajos (legközelebb majd zenélek alá valamit inkább) videón pár fahegyi (farkashegyi) pillanatot láthatunk: Góbét és valami Ka-akármit (majd Walter Melone megmondja) csőrölnek fel, illetve ugyanők szállnak le különböző hatékonysággal.

És hogy azért némi virtuális benzinszag is legyen a bejegyzésben, következzék egy snittsorozat a klasszikus cseh csoda, a Zlin Tréner család utolsó tagjának egy átlagos munkanapjáról - vitorlázóvontatás előtt, közben és után. Ne vakargasd a monitort, nem az koszos, hanem a lencse volt az:

Ettől a motorhangtól mindig elérzékenyülök! Amúgy meg remélem, Walter Melone-on kívül más is rákattint a videókra ;)

A Városkép blogon ment a polémia arról, hogy kinek mitől élhető és/vagy szerethető Budapest, és egy kommentező rádöbbentett, hogy ma még több dolgot szeretek Budapestben, mint tizenöt évvel ezelőtt. Én, aki gyakran foglalkozom a várossal, sem veszek észre dolgokat... ki tudja, mi mindenre nem gondoltam eddig, mint szerethető tulajdonságra?

A kérdés tehát az, hogy ki mit szeret Budapest(ben), mit tart kiemelkedőnek/egyedinek/érdekesnek benne? Több dolgot is lehet írni.

Én kezdek: imádom a sziklákat és a várakat, ergo nekem hatalmas fless, hogy minden nap a Gellért-hegy nevű kavics tövében megyek el munkába, majd hazafele menet. És imádom, hogy több vár (erőd) is van karnyújtásnyi távolságban (Citadella, Várnegyed).

Ti jöttök! Banális-triviális featúra és egyéni hepp egyaránt jöhet!

PS: Ismétlem: "mit szeretsz Budapestben?". Nem "miért hülye az, aki szereti Budapestet?", és nem "miért jobb Prága?". Ezen túl a városvezetés sem fog megváltozni attól, ha valaki idepolitizál a kommentek közé, szóval azt is lehet hanyagolni :)

A rajzolt légitársaság után itt van némi valódi légi társaság:

 
 
Tavasz Budaörsön
Cessnák, Zlinek, helikopterek...

Miért nevez "kedves nézőnek" a bemondó, és miért diszkriminálják a nem igazán kedves nézőket?  Miért "szíveskedjek kapaszkodni" a villamoson? Nem elég, ha csak simán felszólítanak kapaszkodásra, mondván ha nem teszem, az első fékezésnél eltaknyolok?

 -> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Azonnal. Oda fel.  

Közeledik a nyár, hullik a vattacukor a mennyből - csak sajnos nem valódi, hanem a nyárfa fehér, pihés termése. A Szerémi út egyik sarka a minap úgy nézett ki, mintha tíz centi hó borítaná. Sebaj, addig se látszik, hogy kikopott alóla a gyep!

Európai körkapcsolás:

London: A Harrods kettővel több pénztárt nyitott meg a válsághisztériát kísérő felvásárlási hullám miatt, a sorbanállókat kamarazenekar szórakoztatja. Főleg az aranyozott teáskannákat és a krikettütőket viszik.
Zürich: A Bahnhofstrasse előkelő üzletei előtt a bejutásra várakozókat Sprüngli trüffellel kínálják. Menő a gyémántékszer és a márkás teniszütő.
Budapest: Aki még kapott fizetést, sorban áll a Rákóczi és Thököly úti használtruha-boltok előtt. A vásárlók mindegyike két lábon járó royal fush: mindent visz (amit ér).

Az első kettőt csak képzelem, a harmadik viszont valóságosnak tűnik, az említett üzletek előtt tolongó tömeget látva.

A tűzszerész kocsi most a Thökölyn jött szembe, innen tudom, hogy időben vagyok: amikor késésben vagyok, a Blaha és az Astoria közt szoktam látni.

Csillagok háborúja, hiperűrsebesség effekt: az ember szembeszélben menne valahová, de a nyárfa pihéi piszkosul jönnek szembe. Szó szerint. Ha felveszed a napszemüveged, akkor viszont Han Solo lehetsz, csak elmosódó fehér pöttyöket látsz feléd gyorsulni :)

A villamoson a szomszéd ülésen ülő fiatal lány folyamatosan tüsszög. Remélem, nem Mexikóban töltötte a hosszú hétvégét.

Egyik kedvenc témám a havazás a nagyvárosban, de sajnos évről-évre kevesebb lehetőség van ilyesmit fotózni. Amikor a fél világ fehérben pompázik, Budapesten "gyárilag" latyakosan esik le a hó. 2009 elején pár napig mégis lehetőség volt havas tujákat fotózni:

 
 
Tél 2009-ben
 

Vannak pillanatok az életben, amikor nem babra megy a játék. Balról a világválság, jobbról a sertésinfluenza, szemből pedig a hétfő fenyeget bennünket. Ilyenkor nem lehet ellágyulni, mert a lét a tét. Vagy ilyenkor kell csak igazán ellágyulni?

Akinek a fenti videócskán látható törpevidra látványától, kunyizási célt szolgáló nyüszítésétől nem lágyul meg a szíve, és nem fakad egy "de éééédes" felkiáltásban, az szerintem kőből van :)

Ez a kiselefánt éppen azt demonstrálja, hogyan tölti péntek estéjét a magyar ifjúság jelentős része...

Persze nem szeretnék a HamPlóból cukiságblogot csinálni, ezért behozok némi "filozófiát" a  témába. Persze csak olyan blogszféra-szinten: Dennis Leary mondta egy műsorában, hogy valahogy mindig csak a kedves állatokat akarjuk megmenteni, a többit nem. Ő példának a vidrát hozta fel, akit minden ember elengedne, mert hát olyan "ééédes emberi gesztusokat csinál a mancsaival, miközben a hátán úszik". Ellentétben egy szarvasmarhát nem. Pedig szerintem a marhák is szépek, a bocik pedig kimondottan tündériek:

Ő itt egy magyar szürke marha borja. Riannától azt is megtanultam, hogy a színe "pirók". Mindenesetre aranypofa. Egyébként ezeket az állatokat a Nyíregyházi Állatparkban láttuk a hétvégén.

Remélem, a blog törzsolvasói megbocsátják ezt a kis kitérőt a visongatós banalitás térfelére :)