HamPLÓ

Végre elindult a Tűzvonalban új évadja, de ha Rianna véletlenül nem nézi meg a tévéműsort délután, akkor rögtön le is maradtunk volna róla. Basszus, folytatódik a királyi tévé utóbbi tíz évének legszórakoztatóbb saját krimi-sorozata, ami ráadásul a rendszerváltás utáni idők első olyan magyar produkciója, ami nem izzadtságszagúan ciki, erre nem promotálják? Még az "Operettszínház Ripacsai Már Megint Operettslágereket Énekelnek Diszkóritmusban" jellegű szörnyelmeket jobban bereklámozzák előre... Maargit, nóórmális?

Amúgy a rész jó volt, például megint voltak tényleg jó beszólások, de valamiért visszakerült a főcím utáni alcím-snittbe a "tyú-tyú-tyú" hangeffekt, amit pedig talán még az első évad során - jogosan - eltüntettek. Kicsit jobban oda kéne figyelni ennek a sorozatnak a "tálalására", mert megérdemelné!

A budapesti ember hozzá van szokva, hogy egy gyalogosaluljáróban is bármikor találkozhat gépjárművel, amit kerülgetnie kell. De hogy rögtön kettővel szembesül, ráadásul egymás mellé parkoltakkal, hogy az aluljáró keresztmetszetének nagy része elvesszen, az még a sokat látott városi túlélőt is csodálkoztatásra (valamint néminemű morgolódásra) készteti:

És még ilyen meglepetések mellett is érhetik őt újabbak, például hogy az esernyő jéghidegen az igazi:

Vagy ez utóbbi csak a Kétfarkú Kutya Párt poénja lenne? Mert a budai rakparton már felbukkant a jelvényük:

A napokban örömmel tapasztaltuk Riannával, hogy a PontFM frekvenciáján a megszüntetés híre ellenére továbbra is szólnak a mindenféle rockmuzsikák. Jobbára műsorvezető nélkül, máskor régebbi műsorok ismétléseivel - ami azzal a kellemetes mellékhatással bír, hogy reggel is ki lehet bírni az adót, nem kell Fialát és a borzasztó kedvenc zenéit hallgatni :) Remélem, hamar kialakul, hogy mi lesz az adóval - talán egyszer még reggeli rockműsor is lesz? Bár egyelőre azt írják, csak tizenötödikéig van haladék...

Amíg eldől az egyetlen budapesti rockrádió sorsa, itt egy kis progresszív élőzene - az IQ "Leap of Faith" című száma:

Csak én vagyok (megint) úgy ezzel a téllel, hogy nem tudok mit kezdeni vele? Mi értelme van a mínuszoknak, ha nincs hó? Persze autóval közlekedő ismerőseim már a hó említésére lábrázást kapnak, de komoly, hogy ezentúl csak a sípályákon lesz (mű)hó? Csak az én emlékeim csalnak, miszerint gyerekkoromban még nem ment csodaszámba, ha télen heteken át hó volt? Mert most esik két napot, és ha meg is marad, egy hét múlva maximum foltok maradnak, aztán hónapszámra semmi, csak szürkeség. Hol marad az élmény, amikor az ember frissen ropogó hóban sétál reggelszámra? Hol marad a szikrázó fehérség, ami képes széppé (és csendessé) tenni egy koszos nagyvárost?

Persze Budapesttel eleve van valami az utóbbi években: ha mindenütt havazik, és az országot felhők borítják, Pest felett akkor is lyuk van. Ez a környezetszennyezés eredménye, vagy az auránkban van valami, ami elpárologtatja a hófelhőket? És ha igen, akkor az esőfelhőt miért nem? Amikor 2-3 fok volt, miért bírt napokon át folyamatosan esni? Hát csoda, hogy depressziósak vagyunk, úgy en bloc? Szerintem a hóval takart táj, a hulló fehér pelyhek látványa, vagy éppen az esti havazáshoz tartozó zöldes színű égbolt mind jótékony hatással van az ember lelkivilágára. Hol marad ez?

Na mindegy. Tudom, ennek a bejegyzésnek semmi értelme, hisz az ember ne idegelje magát olyasmin, amin úgyse tud változtatni (havazást még népszavazással sem lehetne fakasztani), de egy naplóban talán elfér az ilyesmi. Morr, morr.