HamPLÓ

A Bartók Béla út - Tétényi út - Karolina út kereszteződése feletti, immár réginek nevezhető vasúti híd műszaki érdeklődésű gyerekként mindig kedves volt számomra. Nemrég mutattam egy videót az utolsó forgalomban töltött teljes napjáról, aztán egy másik, nagyon rövidet arról, hogy hogyan tolták el a helyéről, de pár sort még szívesen írnék róla búcsúzóul, néhány kép és videó kíséretében.

A régi híd eltávolítása előtti napokban a sajtóban eleget írtak róla ahhoz, hogy ne érezzem szükségét, hogy túl sokat meséljek a történetéről. Elég annyi, hogy a Langer-tartós ívhidat 1949-ben adták át, egy korábbi, jóval keskenyebb átjáró helyett, melyen a mai Bartók Béla út S betűt leírva lavírozott át:

Ez a térkép '45 előtti, így még rajta van a hídtól a Tétényi úton dél felé induló akkori 41-es villamos is, mely a mai Szent Imre kórház helyén működő Erzsébet Sósfürdőhöz ment. Egészen hihetetlen, hogy a Tétényi úton villamos járt, nem?

Az én emlékeim természetesen sokkal későbbiek, a hetvenes évek végétől kezdődnek, és olyasmik, mint amit ezen a képen (melyért köszönetet szeretnék mondani Nagy Zsolt Leventének) láthatunk. Ekkor nem egységesen lehangoló "vasúti híd színe" volt, hanem reklámot hordozott, konkrétan szovjet autómárkákét. Sajnos nem találtam róla színes fotót, pedig emlékeim szerint a színes festés kimondottan jól állt a hídnak! Sokkal barátságosabb látvány volt, mint az utóbbi évtizedekben, bár a Zaporozsec hirdetése persze senkinek sem hiányzott :) A fentebbi fotón az UV villamoson, a tuják hajtásházából szivárgó olajjal összekent nagypaneles pályán és a holdfényjelzőn túl tipikusak még a csuklós Ikarusok a távolban. Akkoriban egy rakás ilyen járt erre: az összes 7-es busz, illetve az 1-es és piros 1-es.

A hidat 2026 júliusának első hétvégéjén tolták ki a kereszteződés fölűl, hogy aztán a töltés tetején vágják szét, ne kelljen hetekre lezárni az utat, amíg elhordják. Egy rövid videót már mutattam korábban a tolásról, most itt egy hosszabb. Magyarázó feliratozás is tartozik hozzá, szerintem érdemes bekapcsolni! Érdekes közösségi rendezvény hangulata volt az estének, nem csak közlekedésbarátok jöttek ki megnézni.

Mivel az általánosból éveken át erre jöttünk haza minden egyes tanítási nap végén, túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy több ezerszer átmentem a híd alatt; fura volt, hogy most ő ment át a fejem fölött :) Itt szeretném megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy egy maximálisan funkcionális műtárgyról beszélünk, mely egy olyan korszakban épült, amikor nem csak szándék nem volt felesleges díszítések elhelyezésére, de pénz se, szerintem nagyon szép formájú szerkezet volt. Ahogy az íves főtartó egyre keskenyedve átmegy függőlegesbe, az határozottan szép részlet, de a mindenféle merevítő bordák és a szegecselés is szépen tagolta a felületeket.

Jó pár éve, az utolsó néhány alkalommal, amikor még kimentünk szigetezni, hajóval tettük, mert az volt a legkényelmesebb. Bár kétségtelenül van hangulata annak, ahogy az ember besétál a K-hídon, de a HÉV-en tolongáshoz már akkor is öregnek éreztem magam. A hajóval érkezés fájdalommentes volt: előre megvettük a jegyet, beszálltunk a belvárosban (azt hiszem, a Batthyány téren), kiszálltunk a Hajógyári-szigeten, és rögtön ott voltunk a fesztivál közepén, nem kellett hatalmas sorokat kiállni, még a biztonsági ellenőrzés is gyorsabban megvolt. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy akkor milyen hajókkal vitt ki bennünket melyik cég, csak azt tudom, hogy 2025-ben a BKV csinálta a Jászai Mari tér - Hajógyári-sziget ingajáratot, többek közt két váci vízibusszal. Meg kellett néznem:

Én a vízibuszokkal vagyok!
A 2025-ös Sziget Fesztiválos hajójárat

Idén is megrendezték a balatoni retróhétvégét, bár megint azt éreztem, amit tavaly, hogy a program soványabb, mint az előző évi. Bár most legalább volt gőzös:

Igaz, nem rohangászott fel-alá mindkét nap, mint régen: szombaton lement egy nyilvános vonattal Tapolcára, vasárnap pedig visszament egy fizetőssel. Mondjuk amilyen szárazság volt, örültem, hogy nem mondták le.

A menetrend természetesen hamar megcsúszott, de azt pozitívumként éltem meg, hogy nem döglött le minden régi mozdony, és helyettük nem csupa remotorizált gép dolgozott, mint néhány éve ("remothétvége"). Nem akartam túlzásba vinni a dolgot, úgyhogy lementem gyerekbe: legyen gőzös, legyen Szergej, legyen Nohab! És mivel volt gőzös, volt Szergej, volt Nohab, nem volt mire panaszkodjak :)

És bónuszként ott volt pár régi busz is. Ezeket csak a vonat ablakából láttuk, de így is kellemes pluszt adtak. Azért persze az igazi az volt, amikor néhány éve az égen is retrózás volt, a sétarepüléseket végző Li-2-es formájában! 

Az FSO Polonez ritkán bukkant fel idehaza gyerekkoromban, pedig tetszett, amikor ritkán láttam egyet-egyet: valahogy olyan modernnek tűnt, szinte nyugatinak. Gyakrabban felbukkant a budapesti utcákon, mint mondjuk a Tatra 613, de azért nem nagyságrenddel gyakrabban...

Nulla előképzettséggel csak a neten olvasható információkat tudom megismételni, miszerint az FSO a hetvenes évek második felében tovább akart lépni a Nagypolszkin, amit úgy képzeltek el, hogy egy kísérleti Fiat modellt összeházasítanak a Nagypolák alapjaival. A formatervezésben közreműködött egy Giugiaro nevű ember is, aki annyira nem értett a szakmájához, hogy ő álmodta meg egy csomó kedvenc autóm kinézetét, például a De Tomaso Mangustát, az egyes Golfot, a Lotus Espritet és a Deloreant, szóval a kasztni biztos ezért tetszik nekem :) 

Ez viszont a képeken nem akármilyen Polonez, hanem egy Polonez 2000 Rally! Namármost a ralizásról csak annyit tudok, hogy tízéves korom környékén imádtam a tévében nézni, lehet, hogy ezért is figyelek fel minden akkori  járgányra. Annyira soha nem foglalkoztam a témával, hogy emlékezhessek Kanyik Antal nevére, vagy konkrétan ennek a kocsinak az eredetijére, viszont annyira tetszett, hogy állandóan azon vettem észre magam, hogy körülötte keringek, pedig ahogy ezen a fotón is látható, voltak a környékén jóval előkelőbb autók!

Villamosos képeket nem nagyon csináltam most tavasszal, itt van helyettük egy sor útibeszámoló a Balatonról, nem kevés Keszthely vízibusszal, némi Kelénnel és Csobánccal, kompokkal, és útközben látott vitorlásokkal. Hangulatilag két pillanat maradt meg bennem nagyon: a vigasztalatlanul hulló esőben szomorú különjáratra induló Tünde nosztalgiahajó, és a Siófok katamarán, ami érezhető késéssel jutott el Balatonszemesig. Mik vannak, néha a hajók is késnek, nem csak a vonatok :)

Balatoni életképek 2026 május-júniusából
Katamaránok kavalkádja, régi és új, eső és napsütés

Felraktam már pár rövid videót a "Déli Körvasút projekt" budai oldali építkezéséről, de szerintem jobban követhető, ha az utóbbi hónapok fő változásait időrendi sorrendbe állítva összerakom egy bejegyzésbe.

A projekt kezdete az Összekötő vasúti híd cseréje és egy vágánnyal szélesítése volt, ez 2020 és 2022 közt történt meg: a korábbi két szerkezet mellé, a Rákóczi híd felé a korábban már meglevő pillérekre egy harmadik hídszerkezetet építettek (érzékeltetésként: előtte, utána), Bár az építkezés alatt sokszor ott mentek a vonatok, ahol épp lehetett, az alaphelyzet ezután az lett, hogy a régi nyomvonalon levő két hídszerkezetet használták, azaz a délit és a középsőt. Az új, északi oldali hídszerkezetről ekkor vakon jött le a vágány, ahogy ezen a 2023-as képen is látható.

Aztán elindult a Kelenföld vasútállomásig vezető rész szélesítése. Nem akarok belemenni abba, hogy mennyire zavart, hogy politikai harc indult az ellen, hogy plusz kötöttpályás kapacitás épüljön a városon belül, mert nekem mindig az volt a véleményem, hogy a Nyugatitól Ceglédig, a Keletitől Hatvanig és Bicskéig-Tatabányáig-Komáromig (ameddig sikerül) végig négy vágánynak kellene lennie (+a Balatonnál délen végig kettő, Veresegyház felé is, stb)*, de a végleges terv az lett, hogy Kelenföldtől a Fehérvári út előttig 4 vágány, onnantól a pesti partig 3, onnantól megint 4, vasútállomásokkal (személyforgalmi megállóhelyekkel) az Infoparknál és Közvágóhídnál. Ehhez szélesebb vasúti hidak (felüljárók) kellenek a Bartók Béla, a Fehérvári, a Szerémi és a Budafoki út fölé. Az első ezek közül extra nehéz ügy, de megoldották, a többi viszonylag könnyen odafért pluszban a már/még meglevő mellé. Az építkezések miatt egy idő után már csak egyetlen vágány volt használható Ferencváros és Kelenföld közt: a régi töltés (és híd) déli sínpárja. 

* Nem plusz tehervonati kapacitás miatt, hanem hogy sűrű és megbízható többszintű (sima személy, zónázó, gyors, intercity, nemzetközi) személyszállítás működhessen, ne egymást gáncsolják el a vonatok, amelyek közül az egyik itt áll meg, ott nem, a másik fordítva, az egyik gyors, a másik még gyorsabb, és mindezek között még férjen el a meglevő teherforgalom is. Meg lehet nézni, hogy ahol tényleg színvonalas vasúti személyszállítás van városi szövetben, ott ritkán szokott elég lenni két vágány, még teherforgalom nélkül is. Lásd itt, itt, itt, itt, és így tovább (a londoni vagy japán példákat most direkt kihagyom).

Az előbbi képen és a fentebbi videón ezt a "végstádiumos" állapotot láthatjuk, de az is megfigyelhető, hogy közben az újonnan épült hidakon vezető új, harmadik vágányon már a végső simításokat végzik. A szűk kapacitás miatt csak a legfontosabb személyek és a tehervonatok fértek át, hol ebbe, hol abba az irányba haladva - néha látótávolságban, bár természetesen jelzőkkel szabályozva.

A zúzottköves kocsikat húzó kék Szergej az új (északi) vágányon dolgozik a leendő Nádorkert megállóhely peronja mellett - a peron széle már ki van építve, és az onnan levezető lépcső aknája is látszik! A normál vonatok eközben a kép alján levő déli vágányon közlekedtek.

Május 28-án délelőtt elment az utolsó vonat a régi, déli oldali vágányon, délutántól pedig már az újat, az északi oldalit használták. A kettő közti sáv továbbra is építési/felvonulási terület. Az új vágány pár száz méterrel a Duna-híd előtt fordul rá a középső hídszerkezetre, de látszik, hogy oda van készítve egy kitérő (váltó), és dolgoznak azon, hogy a déli hídszerkezet is elérhető legyen erről az új vágányról. Tessék nézni a videót, szerintem azzal már érthető lesz, hogy mire gondolok, hogy mi mikor honnan hova kanyarog:

Bár a korábban mutatott ezüstbogár Honda volt a kedvencem a füredi oldtimer találkozón, a közönségszavazáskor azért zavarban voltam, hogy nem erre kellene-e inkább szavaznom, mert igencsak különleges jószág volt:

A műsorvezető azt mondta a felkonfban, hogy az emberek nem szokták tudni, mit látnak, amikor megjelenik ez az autó, de szerintem pont elég egyértelmű, hogy Volvót. Ráadásul azt is tudtam, hogy "shooting brake" kialakításút, mert valamikor ezer éve egy Totál Car adásban annyira a néző szájába rágták, hogy az mi, hogy azóta se bírtam elfelejteni. A típus "sima" verzióját a Roger Moore-féle "Angyal" sorozatból ismerhetjük, az hagyományosabb szépség.

Mindig lenyűgöz, hogy annak idején ilyen szép kasztnikba alig 124 lóerős motorokat pakoltak, ma meg egy Skoda Fabiának is ez a közepe. Igaz, a családi Trabantunk 26 lovas volt, ahhoz képest elég sok lehetett az a 124 ló akkoriban :)

Tegnap láttuk Tihanyba érkezni a "Jókai" nosztalgiahajót, ma elindulunk vele Füredre. Na jó, az elején megint láthatjuk megérkezni, csak most más szögből, mert a part felől nézve is szép volt :) A videóhoz kiadós magyarázó felirat tartozik, például a kikötőből kimanőverezésről, hogy épp mi történik:

Idén nyáron a "Jókai" délutánonként rendes forgalmi járatként csinál egy Balatonfüred - Tihany - Balatonfüred kört. Ez a hajó legutóbb a hetvenes években csinálhatott ilyen járatot, de akkor még kicsit másként nézett ki.

Így tolták el a Bartók Béla út feletti vasúti hidat szombatról vasárnapra virradóan, pontosabban ennyit sikerült levideóznom belőle négy és fél óra alatt. Amikor megérkeztem, épp mozgott a híd, de mire jó helyre álltam és elindult a felvétel, megálltak. Legalább egy órán át nem mozdultak, bár valaki azt mondta az elején, hogy remélhetőleg negyed óra múlva folytatják. Aztán mozogtak egy sort, egy-egy nekifutásra másfél-két métert, majd megint megálltak. Két és fél órát vártam, hogy folytassák, végül éjfél előtt hazamentem, mert másnap megint a Balatonon volt dolgom. Reggel derült ki, hogy éjfélkor rákapcsoltak, és hajnali háromig gyakorlatilag áttolták a másik végéig a hidat - valószínűleg végig arra vártak, hogy végre hazamenjek :)

A technológia egyébként az volt, hogy a híd nyugati végét egy óriási lánctalpas daru tartotta a levegőben (pár tíz centi magasan), a keletit pedig egy százkerekű önjáró masinára (önjáró moduláris szállító - SPMT) polcolták fel, ami lépésben nyugat felé mozgott. Persze körítése is volt a dolognak, például a hidat a mozgás előtt kicsit oldalra is eltolták, hogy ne legyen túl közel a művelet idején végig használt új hídhoz, illetve a százkerekű cucc alá földből emeltek védőréteget, hogy ne tapossa szét az úttestet és a síneket, szóval elég komplex folyamat volt. A közúti forgalmat leállították, a szünetekben csak a buszokat és gyalogosokat engedték át, amíg a keleti részen nem lett elég hely a hídfő és a híd közt, aztán oda tereltek át, akit csak lehetett. A kellemes nyáresti időnek köszönhetően a kerítésen kívülről elég sokan figyelték a történéseket.