HamPLÓ

Már írtam arról korábban, hogy mekkora dolog volt '87 decemberében, amikor megjelent a Sky Channel a gazdagréti kábeltévés hálózaton. Egy új világ nyílt meg számunkra a családdal (tizenkét éves voltam, és még Ausztriában se jártam, szóval az ún. "nyugati kultúra" dolgaival itt találkoztam először). De ami még fontosabb: óriási nyelvtanulási lehetőség volt, ráadásul önmotiváló, hiszen minél többet nézted a tévét, annál többet értettél belőle, és emiatt aztán még többet nézted. A legmélyebb emlékek a reklámokhoz kapcsolódnak, ezeket az ember sokszor látta, sokszor újra meghallgathatta, mit nem értett meg elsőre-másodjára-tizedszerre. Ennek köszönhetően még ma is itt van a fülemben, hogy "Cleaner it can't be", bár arra már nem emlékszem, milyen mosóport vagy hasonlót reklámoztak így.

Az előbb rátaláltam pár videóra a youtube-on (mert rájuk kerestem;), és ahogy néztem őket, mindig előre tudtam a spot végét, a reklámszöveget, emlékeztem a színes rádiókat reklámozó nagyi kacagására, és arra, hogy "It's a SONY" (mekkora óriások azok az akkor kicsinek számító HandyCamek, amik után csak vágyakozhattunk!) ... illetve megállapítottam, hogy a Benetton reklám most is idegesít:

Persze a reklámozott műsorok is ismerősek: az I dream of Jeannie, meg a Three's Company - egészen komoly esélye van, hogy ezt a konkrét reklámblokkot én is láttam, tippem szerint '88 eleje felé. Az is beugrott, hogy ebben a videóklipekből összevágott reklámban valaki át fogja dobni egyik kezéből a másikba a kagylót, illetve hogy "zírósziksznájn-dáblvan-dabltú-frífórfájv", illetve "dzsaszdilít dözíró". Döbbenet, hogy egy emberi agyban mennyi hülyeség elfér! Például, hogy a fentebbi videó még annak a Sky arculatnak a jegyében készült, amivel megismertük a csatornát, de ezt később megváltoztatták: az "esti ég" háttér tele lett SKY feliratokkal (vélhetően új modult vettek a videótrükköket végző hadverbe:), itt egy példa rá. Vagy itt egy másik:

A címben vasúti járművek nevei, a bejegyzésben pedig némi sín mellett tartózkodás mellékterméke, Rákospalota-Kertvárosnál és Káposztásmegyeren:

Amúgy 00:20-nál a Gorilla milyen gyors leengedett áramszedővel is, mi? Úgy kisebb a légellenállása, biztos azért lódult így neki ;)

Általában témakörök (korszak, típus, alkalom, stb.) szerinti mappákba szoktam rendezni Ab van Donselaar régi villamosos felvételeit, de a most következő képeket tartalmazó könyvtár neve egyszerűen csak ennyi volt:"szép".

Az egyvágányú 8-as villamos az újpesti piac mellől járt az Egyesült Izzó háta mögé, a Megyeri útra. Itt éppen előbbihez érkezett meg 1976. augusztus másodikán, valamikor dél körül; többségében idős utasokat látunk lekászálódni az 1908-as gyártású favázas tujáról.

A 11-es mindkét végállomása azonos volt a mai 17-esével, de az útvonaluk eltért: emez az Amfiteátrumtól a ma ismét Pacsirtamezőnek hívott Korvin Ottó utcán ment a Flórián térig, majd kanyarodott a Bécsi út felé. A viszonylaton mindenféle típus felbukkant az utolsó években, itt éppen egy acélvázas "ezrest" látunk a Margit híd budai hídfőjénél levő végállomáson. A tujáról lekászálódó utasok ruházata alapján úgy sejtem, 1979. április kilencedikén nem volt túl meleg.

Ab 1976. október 18-án készítette ezt a képet a Váci úton, az Árpád úti megállónál. A kerek sorszámú "ezres" ekkor már 64 éves volt, de még hét év hátra volt pályafutásából. Aki egyébként ma látni szeretné ezt a kocsit, a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban megteheti! Egyébként egész komoly dugónak tűnik ez a sok feltorlódott autó balra, mennyire volt ez jellemző akkoriban?

Egy nappal korábban se volt jobb idő, mégis rettentő hangulatosnak tartom ezt a képet, a Jászai Mari térről épp elinduló 15-ös - sőt: 15A - villamosról. A "Stuka" indításjelző lámpája már világít, kicsit hátrébb egy Zsiguli közeledik? áll? embert viszont sehol nem látni, csak a fotós állt ki az esőbe, meg a madarak gubbasztanak a dróton.

Ostravában láttunk egy csomó vaskerekű Tatrát, plusz egy gumikerekűt. Gyönyörű volt, egyszerűen nem lehetett fotózás nélkül elmenni mellette.

Ja nem, nem erről van szó, ez csak egy Tatra 148-asra épített húsztonnás daru... Szóval ezek szerint két gumikerekű Tatrát is láttuk; a bevezetőben említett példányt egy hipermarket parkolójában, véletlenül:

Ez egy Tatra 603-2 - valószínűleg 603-2 "Modell 1969" (a.k.a. 603-3) -, a keleti blokk legérdekesebb személygépjárműve, amiről azt suttogják, hogy nem csak szép volt, nem csak teljesen egyedi, hanem még jó is.

Tessék elképzelni három villamosmániást, amint egy repülőnapról frissen visszaérkezve villamosok helyett egy autó körül szaladgálnak, ezek voltunk mi. De azért lássuk be, ez nem akármilyen autó!

Tavaly már mutattam fotót egy darabka kettős felsővezetékről a bécsi Schwarzenbergplatz szélén, februárban aztán végre sikerült elkapni a járművet is, ami használja:

Természetesen nem troliról van szó, az valahogy sose tudott gyökeret verni Bécsben: bár időnként volt egy-egy vonalnyi "sín nélküli villamos" az osztrák fővárosban (1908 és 1938 közt: Pötzleinsdorf - Salmannsdorf, 1909 és 1920 közt: Liesing - Kalksburg, 1946 és 1958 közt pedig a (relatív) belvárosban is, a Währinger Gürtel és Salmannsdorf közt), sose volt tartós. És bár a két szál felsővezeték a Ring szélén most is trolira hasonlít, a jármű igazából akkumulátoros busz, ami a végállomáson csak "tankol":

Vicces, hogy a jármű áramszedője a villamoséhoz hasonlít, annak ellenére, hogy mindkét pólust fentről szedi (a villamosnál ugye a sín a visszavezetés). Ahogy elnéztem, az akkumulátor feltöltése nem fér bele egy sima végállomási tartózkodásba: a sofőr mindig kiszállt, és az előzőleg beérkezett busszal ment tovább, az övét meg elvitte az utána jövő. Persze ez csak rövid megfigyelés eredménye, lehet, hogy valami fennakadás után rendezték soraikat - aki tudja, hogy megy ez, ne tartsa magában a pontos információkat :)

Elvileg a 2A és 3A járatokon fognak a Rampini ALÉ EL típusú, Siemens villamosberendezéssel felszerelt kisbuszai közlekedni, de ottjártunkkor csak az előbbin találkoztunk velük. Ami nem baj, mert szerintem buszvonal ennél érdekesebb aligha lehet: áthalad a Hofburgon, a Habsburgok egykori belvárosi székhelyén, lásd fentebb. Vagy éppen lentebb, videón:

A kasztni vibrációján talán még lehetne javítani, persze nem budapesti értelemben: sima menetben csak az elektronikus jegykezelő csörgött, de amikor ráhaladtunk egy macskaköves szakaszra, akkor már minden, ott kicsit el is dobta magát a kamera hangrögzítője :) De azért még így is mennyivel jobbak, mint a mi 16-os buszaink!

Az ember, miközben régi képeket nézeget, néha rábukkan olyan típusokra, amiknek nem kellene ott lennie, vagy nem olyan összeállításban. Például alkalmi tehermozdonyként két pótkocsit fuvarozó UV-ra, Tim Boric egyik képén. Most éppen a sajátjaim közt fedeztem fel, hogy fotóztam Tatrát a 43-ason, csak már elfelejtettem:

Ezen a képen talán jobban látszik, hogy nem fotosopról van szó:

Persze ugyanaznap UV-t is láttam, szóval ez egy ilyen nap volt:

Bocs ;)

Na jó, a cím hülyeség, csak ki akarom próbálni, hányszor lehet ugyanabból a pár vázlatrajzból új kockát vagdosni-szerkesztgetni ;)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Most.

A tegnapi gyárutcás bejegyzés ugyan nem keltett különösebb komment-özönt, de én akkor is egy hasonló képpel folytatom, ezúttal Lipcséből. Kell hozzá magyarázat? (Rocko, nem csak az előteret nézzük!!)

Amikor ezer éve Köpenickből (pontosabban Schöneichéből, Köpenicken át) villamossal csorogtunk vissza Berlinbe (Köpenick ugyan Berlin része már jó ideje, mégis külön kisvárosnak tűnik, saját villamoshálózattal, meg minden), végighaladtunk egy sárga téglás gyárépületekkel szegélyezett utcán, ami nagyon tetszett. Akkor nem szálltunk le a villamosról, mert éppen esett, de eldöntöttem, hogy visszajövök ide. Tavaly végre belefért a menetrendembe a kitérő a könnyen megjegyezhető nevű Wilhelminenhofstraße-ba:

A változatosság kedvéért most is esőre állt (sőt, esett is a végén, konkrétan átlátszóra áztam, mert nem volt nálam ernyő), de ha már egyszer hét évet vártam rá, csak maradtam egy kicsit, készíteni pár képet az emlékezetes gyártelepről...

... ami a jelek szerint az AEG-hez tartozott. Eredetileg egy erőművet építettek ide, de eleinte nem volt elég vevőjük az áramra, ezért a kábelgyárukat (Kabelwerk an der Oberspree, röviden KWO) is ide telepítették, a folyamatosan bővülő gyár pedig szépen fellendítette az Oberschöneweide névre hallgató városrészt. A második világháború után a KWO-ból VEB KWO lett, ami a rendszerváltás környékére nagyjából be is dőlt. Az egykori üzem egy része üresen áll, más részében a berlini Műszaki és Gazdasági Főiskola (HTW) működik. A környéken egyébként több hasonló jellegű épület is áll, de csak ezt fényképeztem körbe, mert a fények nem igazán voltak alkalmasak a fotózásra.

A telep ma átjárható a Spree felé, bizonyos műszaki emlékeket pedig a helyükön hagytak odabent, például ezt a futódarut. Az alatta húzódó sétány a térképeken is rajta van, a neve találóan Unter der Kranbahn, azaz "A darupálya alatt" :) Kicsit olyan volt az egész, mint a budapesti Millenáris a hivatalos pompa nélkül (azaz körülbelül ahogy az egykori melegpörgető környéke kinéz).

Még egy vasúti fordítókorongot is a helyén hagytak - persze nem kizárt, hogy teherautók ma is használják, ha a sofőrök lusták kanyarodva tolatni :)

A telepet a céges identitás jegyében neves építészekkel terveztették, és direkt használták mindenütt ugyanazt a klinkertéglát a burkoláshoz. Sajnos a borult szürkeségben nem igazán jön ki, de meglehetősen jól néz ki az egész, ahogy az ember a villamossal elrobog mellette...

Rákosszentmihályt ma csak a körvasút érinti, egy menetrend szerinti forgalomban nem használt állomás erejéig, de száz évvel ezelőtt még igazi sínparadicsom volt ez a kertváros: Sashalom felől 1911 óta a HÉV hurokvágánya tárta fel utcáit, 1913-tól pedig áthaladt rajta a Keleti pályaudvar - Nagyicce - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest - Nyugati pályaudvar viszonylat, a budapesti kötöttpályás közlekedéstörténet egyik legfurcsább alakzata. De nem ezek voltak az első sínek errefelé, hanem az 1893-ban elindított, 760 mm-es nyomtávú lóvasút, ami a telepszerűen beépített térséget az akkor még csak Cinkotáig járó, de később Csömörön és Kerepesen át Gödöllőig hosszabbított HÉV vonalhoz kapcsolta. A lóvasutat a HÉV hurokvágány 1911-es építésekor új nyomvonalra helyezték át, de nem versenyezhetett a közvetlenül a Keletihez járó helyiérdekű vasúttal, úgyhogy két évvel később meg is szűnt.

"Rákosszentmihály elveszett vágányai" nagyobb méretben megjelenítése

Ezen a térképen megpróbáltam az 1893 és 1970 közti különböző nyomvonalakat ábrázolni (a Csömöri úttól északra eső, Rákospalotára vezető HÉV vágányokat, a későbbi 69-es villamost leszámítva, az egy külön történet), de meg kell említeni, hogy nem minden tűnt el: a Sashalmi térre máig betér a HÉV vágánya, igaz, felsővezeték és biztosítóberendezések nélkül. És néha használják is: