HamPLÓ

2016. január 16-án eléggé átalakult a budai oldal tömegközlekedése; XI. kerületiként én akkor is örültem, és most is örülök ennek. Ezen az oldalon nem a technikai vagy forgalmi részleteket szeretném felidézni - tehát hanyagolni fogom a "bal oldali képen az 123456 pályaszámú KCSVTB77 típusú villamos halad át a Hanning&Kahl gyártmányú, bukófrekvenciás állítóművű kitérőn" jellegű képaláírásokat -, hanem az érzéseimet az egészről akkor és azóta:

Ötéves a budai fonódó villamos!
Képek és gondolatok, esetleg vélemények

December elején először gördült végig villamosvasúti jármű a Hódmezővásárhely belvárosán áthaladó síneken, és most az első tulajdonképpeni tram-train, azaz az első jármű is megérkezett. Mivel a szegedi telephelyet még csak most kezdték el építeni, a lerakodás a szentesi vasútállomáson történt - logikus, hogy az ország talán legnagyobb hagyományokkal rendelkező motorgarázsa, az alföldi dízelvontatás középpontja legyen a részben dízel hajtású járművek első, ideiglenes lakhelye.

A jármű lepakolása 9-én, szombaton történt. Mivel nem voltam a helyszínen, ismét mások fotóira kell hagyatkoznom. Ahogy elnézem, hűvös idő lehetett, szépen megcsípte a dér a tájat! Balra a háttérben a szentesi állomásépület látható, az előtérben pedig a első tram-train kocsi eleje és vége, pontosabban a két szélső modul.

A kocsi szerkezetileg úgy néz ki, hogy a középrész alatt két forgóváz van; erre a modulra támaszkodik rá a két szélső szekció, melyek alatt csak egy-egy.

Ezen a képen már a két daru is elkezdte felvenni a több részben történő emeléshez megfelelő pozíciót.

Ahogy említettem, a két szélső modul, azaz a jármű két vége a középrészre támaszkodik, ezért először azt rakták le. Jól meg van pakolva a teteje!

Daruzás szempontjából érdekes lehetett, hogy a féloldalas (forgóvázzal csak az egyik végükön alátámasztott) szélső modulokat folyamatosan tartani kellett, amíg össze nem állították a csuklószerkezeteket. A kocsi belsejét védő lemez levétele után kicsit betekinthetünk az utastérbe:

Érdekes, de szerintem még sose láttam űrhajó/űrsikló kilövéséről készült videót eredeti hanggal, pedig biztos van belőle pár száz az interneten. Nem gondoltam volna, hogy ilyen. Írtam volna hasonlatot, hogy pontosan milyen is, de aztán inkább hagytam :)

Az év utolsó napjától kezdve kicsit magára hagytam a blogot, mert úgy éreztem, pihennem kell: amióta elindult a bezárósdi márciusban, két-három naponta volt új bejegyzés, néha új weboldal is, és picit belefáradtam, kiégtem a tempótól. Azt gondoltam, hogy januárban kicsit rápihenek, aztán valami naaagy, komoly és érdekes témával indítok. Hát, nem sikerült ehhez tartanom magam :)

Biztos másnak is megvolt a kilencvenes években a Dallas paródia. Trágár volt, értelmetlen, de valahogy az ember mégis hangosan röhögött rajta. Valami hasonló érzés volt, amikor először láttam az Auralnauts Star Wars paródiáit. Ez a sorozat ugyan nem trágár, de valahol mégis ugyanarról szól, ti. hogy más, az eredetinél butább szöveget szinkronizálnak rá a filmklasszikusokra. A konkrét Új remény paródiánál viszont valahogy összeállt egy koherens történet ezekből a más szövegekből...

Az előzmények: ebben a messzi-messzi galaxisban a jedik nyomorult junkie-k, akik betépve állandóan dance-offokat tartanak, hangos technóra mindenféle színes botokat lóbálva, Mr. Palpatine pedig egy szórakoztatóipari birodalmat üzemeltet. A fiatal Anakin Skywalker, Obi-van Ben "Larry" Kenobi szárnysegédje beleszeret Padméba, de az friendzone-olja őt, és inkább Obival kavar, amiből megszületik Duke. Anakin féltékenységében otthagyja a jediket, akik épp kifogytak midi-chlorianból (ami a heroin másik neve), és beáll Mr. Palpatine-hoz dolgozni, akinek épp szüksége van valakire, aki ért a fiatalok nyelvén. Később aztán dance-off-ot provokál Larryvel, de elveszíti (a kezével-lábával együtt). Padmé meghal, ekkor Larry eladja a kis Duke-ot Beru néniéknek. A film ezután játszódik tizenvalahány évvel: Anakin biztos egzisztenciájú területi igazgató, aki abban a tudatban őrjáratozik az űrben, hogy a lánya, Leia az egyetemen van. Két gondja van: az egyik egy füvezőkkel teli rendbontó hajó a Tatuin fölött, a másik pedig az, hogy Mr. Palpatine új szórakoztatóipari és lasertag központjában, a Lézerholdon elfogyott a sajt.

Elnézést, de több év után feldobta a Youtube ezt a videót, és a csillagokháborújás bejegyzés sikere után azt gondoltam, hátha másnak is szerez pár vidám percet :)

Szerintem kevesen vitatnák, ha kijelenteném, hogy a 2020-as év legfeljebb a mazochistáknak jött be. Pedig alapjában véve nekem nem volt rossz, viszont jó is csak néhány napig. Ezen kevés kellemes napok közé tartozott, amikor nyáron - a lezárások és korlátozások szünetében - egy kisebb társasággal keresztül-kasul beutaztuk Lengyelországot. Mivel ilyen körülményekkel, mint a mostaniak, még nagyszüleim se találkoztak, a villamosokon kívül néha a koronavírus terjedését akadályozni hivatott intézkedésekre is kattintottam egyet-egyet.

Mielőtt valaki nekem esne, hogy micsoda felelőtlenség volt ilyenkor utazni: ilyen körültekintően még sose terveztem utazást! Folyamatosan tájékozódtunk a helyzetről, a komolyabban fertőzött területeket elkerültük (emiatt kimaradt például Felső-Szilézia), a szállásaink a város szélén voltak, nem épp tömött helyek, mindig volt rajtunk maszk, amikor villamos, vonat vagy tömeg közelében voltunk, és állandóan fertőtlenítettük a kezünket. Ez utóbbi alap elvárás volt a lengyeleknél: mindenütt voltak kihelyezett adagolók, és el is várták, hogy használjuk őket. Ugyanitt kérném a T. Olvasót, hogy az esetleges kommentjeiben tartózkodjon a vírus vagy az általa jelentett veszély létezésének vagy nemlétezésének taglalásától. Ez nem az a hely.

Első megállóhelyünk a csehországi Olomouc volt, ahol mintha még nem is hallottak volna a koronavírusról. Konkrétan úgy néztek ránk a maszkjainkkal, mintha ufót láttak volna. Ezután Częstochowa (ejtsd: csensztohóva) következett, már Lengyelországban; itt fent egy ottani Konstal 105Na-t látunk. A nyárra időzített felújítások miatt korlátozott forgalom nagy részét alacsonypadlósok vitték, de szerencsére ilyen öreg "téglákat" is láttunk.

Az első ajtó le volt zárva, a fülke mögötti kb. egy-másfél méter pedig kordonnal elkerítve. Még az ajtóra is kiírták, hogy mindenki tartson távolságot a másiktól.

A távolságtartáshoz viszont hely kell, ezért korlátozták az utasszámot is. Ahogy itt jobbra (tükrözve) látható, ezen a villamoson maximum 62-en tartózkodhattak.

Łódź (ejtsd: vudzs) villamoshálózata hatalmas, de ezt mi most nem annyira éreztük, mert több vonal is le volt zárva. Ahol viszont közlekedtek - többek közt olyan PESA-k is, mint ami itt fent látható -, ...

... ott a Częstochowában látott módon le volt zárva, és el volt kerítve az első ajtó. Elvileg tavasszal nálunk is próbálkoztak ezzel, aztán a második hullámnál már nem.

Nagy élmény volt ezzel az öreg nosztalgia szerelvénnyel utazni. Nem volt rajta kimondott tömeg, pedig a budapesti szokásokkal ellentétben nem volt feláras.

A vezetőállás itt is el volt kerítve, bár nem tudom, ebben a formában nem volt-e ez kicsit kevés.

Az jutott eszembe, hogy most volt harminchat éve, hogy először láttam a Csillagok háborúját. 1984. december 25-én este a Magyar Televízió ugyanis leadta a klasszikus trilógia első* részét. Valahogy így nézett ki:

Az egész család ott ült a tévé előtt a panelban, ahová abban az évben költöztünk - hihetetlen élmény volt az otthon melegében fénykardokat meg Halálcsillagot látni! Viszont valamiért az maradt meg bennem leginkább, hogy az a Kristóf Tibor volt Darth Vader magyar hangja, akit nem sokkal korábban az Onedin családban lehetett hallani (az angol szappanoperát később újraszinkronizálták, a youtube-on csak az újabb, Helyey Lászlós változatot találtam meg).

Egyébként a szinkron megléte már önmagában komoly fegyvertény volt, hiszen addig csak feliratosan volt látható a film idehaza. És micsoda felirattal: Csubakkát például Harrahnak hívták, amit azóta se tudtam megemészteni. Miért nem Csubakka? És ha nem az, akkor miért pont Harrah? Miért nem Kutyaember vagy Uborkakonzerv? :) Ráadásul két részletben vetítették a filmet, a közepén szünettel, mint a színházban. De persze ezt a változatot már a tévés (számomra) premier után láttam a ma már nem is létező Óbuda moziban. Bár nem volt videónk, a Szent Trilógiát attól még időről-időre meg kellett nézni, úgyhogy néha meglestük az újságokban szerdán vagy csütörtökön (valaki emlékszik még, melyiken?) megjelenő fővárosi moziműsorban, hogy hol adják valamelyik részt, és megpróbáltuk rábeszélni a szülőket vagy nagyszülőket, hogy vigyenek el oda. Mivel másnak se nagyon volt videója, mindenki ezt csinálta - a mozik akkoriban nem csak az aktuális filmeket játszották, hanem randomnak tűnő módon mindenféle régebbieket is. Persze ezek az utánjátszó mozik általában nem voltak kimondottan minőségi helyek, de kit érdekelt, ha kicsi volt a vászon, vagy kényelmetlen a szék...

De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy hiába láttam csak '84 karácsonyán a Csillagok háborúját (akkoriban senki nem hívta Új reménynek), nem ez volt az első találkozásom a trilógiával. Sőt, a filmeket konkrétan fordított sorrendben láttam. Az első rész bemutatójakor még túl fiatal voltam, és valahogy a Birodalom visszavág premierje is elment mellettem. Először egy barátomnál láttam a Csillagok háborúja magyar képregényváltozatát. Ez ma már komoly kultusznak örvend, én meg azt hittem, hogy ez pontosan az, mint ami a moziban ment. Meg az egyik kocka miatt azt, hogy a Halálcsillag mellé kivetítették Darth Vader sisakját az űrbe :) Hamar megkértem anyuékat, hogy vegyék meg a könyvváltozatot, és vagy háromszor kiolvastam azonnal. A képregénynek köszönhetően "megvolt" a fejemben a mozi, nem bántam, hogy igazából nem láttam**. Nagyimnak köszönhetően nemsokára a Birodalom visszavág is meglett könyvben; ott már teljesen csak a fantáziámra hagyatkozhattam, és rettentően élveztem felépíteni magamban ezt az univerzumot!

Mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok! Kicsit pihenjen mindenki, legyen a családjával - már amennyire jelen körülmények közt lehetséges -, és egyen sok bejglit! :)

Amikor Antonovokról van szó, a sportrepüléshez közelebb állók általában az An-2-esre gondolnak, a haditechnika iránt rajongók az An-26 "Ordító Egérre", a témára kevésbé érzékenyek pedig a jókora An-124-esre, vagy a még észveszejtőbb méretű An-225-re. Pedig létezik még ő is, az An-22 "Anteusz"*:

A típust a hatvanas évek első felében fejlesztette ki az Antonov tervezőiroda a légierő számára. Sose volt egy mindenütt felbukkanó madár, összesen hatvanvalahány példány épült belőle. Elmondások szerint annak idején az ideiglenesen hazánkban tartózkodók is jártak vele itthoni szovjet repterekre, de én soha nem láttam élőben.

Volt már itt bejegyzés lakóövezeten áthaladó nagyvasútról, de ez most kicsit más: a jelek szerint a Bombardier bautzeni üzeméhez - az egykori bautzeni vagongyárhoz, mely a MÁV számára is épített kocsikat - vezető nagyvasúti iparvágány úgy ötszáz méteren át egy lakóházak által szegélyezett utcán halad. A fentebbi videón a gyár V60-as mozdonya valószínűleg épp valami szállítmányért indul a rendezőpályaudvar felé a meglepően meredek utcán.

A kis V60-as önmagában valószínűleg kevés lenne, ezért a komoly szállítmányokhoz komoly vontatójármű dukál: a fentebbi videón például egy Nyuszifül, ...

Tulajdonképpen nem kellene panaszkodnom, hiszen idén még 424-es által húzott menetrend szerinti vonattal is utaztam, de azért sovány egy év ez a 2020-as. Szerencsére 2019-ben elég sokat síndöcögtem, úgyhogy van miről új oldalakat csinálni :) Szeptemberben például Párkánytól Csatán át Ipolyságig utaztam, onnan fel Zólyomba, tovább Kassára, onnan fel Eperjesre és vissza, majd haza. Jól feltöltődtem a mi Bzmotunk különböző kivitelű tesóival, Búvárokkal, és még néhány, nekünk szinte egzotikusnak tűnő járgánnyal:

Újabb szlovákiai vonatozás
Az "alsó körön" Kassába, egy kis Pantográfozással megspékelve