HamPLÓ

Néhány snitt az év első négy hónapjából: Fénytátra az utolsó előtti üzemnapján, tanulóICS csak úgy, Lánchíd alatti villamosok a márciusi kánikulában, ipari csörömpölő a Szent Gellért téren, és fogaskerekű indul lefelé az Erdei iskolától:

Régebben külön bejegyzéseket készítettem azokról a sétáimról, melyeken turistaként próbáltam rácsodálkozni a városra. Ezt a dolgot aztán elengedtem, de most megint valami hasonlót csináltunk Mariannal, amikor jegyet vettem egy esti sétakörre az itt nemrég bemutatott Gróf Széchenyi nosztalgiahajóra.

Bár a hajó belülről se csúnya, nem sokat tartózkodtunk az utastérben, hiszen kétoldalt és elöl is volt terasz, ahonnan az alkonyatban gyönyörködhettünk. Ráadásul kivételesen az időjárás is a mi oldalunkon állt.

Régen közvetlen irányítás helyett ilyen telegráfokkal instruálták a hajó mélyén dolgozó gépészeket, hogy mekkora teljesítményt adjanak és melyik irányba. Ez a konkrét telegráf persze szerintem már nincs bekötve, legalábbis a karja sose mozdult el a képen látható állásból - de így is jól nézett ki a naplementében! Ha valakit érdekelne, hogyan működött ez a telegráfos "távirányítás", ennek a videónak az első 25 másodpercében megfigyelheti egy másik hajón.

Gyerekkorom mentális térképén a pesti belváros körülbelül az Erzsébet hídnál ért véget, onnan délre minden szürke volt és omladozott. Már úgy értem, hogy szürkébb volt és jobban omladozott, mint északabbra. A Váci utcában például autók jártak, és a Vásárcsarnokba is vásárolni jártak az emberek - turista leginkább akkor járt ott, ha eltévedt. A Közgáz épülete persze akkor sem volt csúnya, de a Közraktár(ak) kimondottan barátságtalan látvány volt. Most meg akkora benne az élet, hogy egy ideig a NASA központja is ott volt, már, ha a hihetünk a Mentőakció című filmnek :) Épületként nem tetszik a Bálna, de így este azért irtó jól néz ki!

A Közraktárral szemközt a budai oldal a Műegyetem épületei miatt városiasabb volt régen is - a Ch épület (és a mellette álló bérház) viszont igazán visszakaphatná a kupoláját, hogy szebb legyen az összkép!

Hat év után megint lejutottam a tapolcai Ikarus-találkozóra. Nem maradtam sokáig, de azért a fő "műsorszámot", a felvonulást megnéztem. A nap sütött, a Rába hátsó hidak pedig perceken át huhogtak, ahogy elhaladt a konvoj, mi kell még? :) A fő kedvencem egyébként nem busz volt, hanem a bulldog arcú Csepel "Kázmér" az áforos tartálykocsival, a második helyezett pedig az NDK-s Ikarus 180-as.

2023 májusa-júniusa még a Balatonra ráhangolódásról szólt, aztán elkapott a gépszíj: először csak mindegyik nosztalgiahajóval akartam utazni legalább egyet, aztán már minden motorhajóval is! Ez a mostani fejezet leginkább régi járművekről fog szólni - és naplementékről. Meg arról, amikor egy régi járműről nézed a naplementét. A régi hajók itt 1891 és 1963 közt épülteket jelentenek, de azért persze modern hajózást is fogunk látni, például egy maratoninak érződő Keszthely - Siófok túra kapcsán:

Balatoni nyár 2023: gőzös, sétahajók, vízibuszok és naplementék
Második fejezet, első oldal

UI: Nem passzív-agresszív visszajelzéskikényszerítési céllal írom le, de feltűnő, hogy mennyivel kevesebb reakciót kapok a hajós oldalakra a villamososakhoz képest. Nem igazán értem, hogy a közlekedésbarátok többsége miért ragad le egyetlen modalitásnál: vannak ugye a villamos- és vasútmániások, akik közt van némi átjárás, de a repülőmániások már egy eléggé másik halmaz. A hajók iránt pedig valamiért egyik csoport se igazán érdeklődik, pedig ezek is naaagy, hangos masinák, tele régi vagy épp pontosan hogy új technikával. Ráadásul szerintem a Badacsony vagy a Tihanyi-félsziget sokkal szebb hátteret biztosít a fotózáshoz, mint mondjuk a Róbert Károly körút vagy a közvágóhídi végállomás :)

A Mahart dunai kirándulóhajóinak "szentháromsága", a Táncsics, a Rákóczi és a Hunyadi szerintem nem csak az én gyerek- és ifjúkoromnak voltak visszatérő szereplői. Utaztam rajtuk a nagyival, a gimnáziummal, haveri társaságokkal is. Igaz, akkoriban nem figyeltem, hogy konkrétan melyikre szállok fel, úgyhogy nem biztos, hogy mindhárom megvolt, emiatt rámjött, hogy menni kellene velük egy-egy kört, amíg megvannak. Sajnos nem tudom, ez lehetséges lesz-e még, mert a Táncsics egy ideje (talán már évek óta?) nem mozdult el az Újpesti-öbölből, úgyhogy marad a másik kettő. Amikor aztán valakitől tippet kaptam, hogy március utolsó hétvégéjén a Rákóczi fogja a szentendrei járatot teljesíteni, már tudtam, hogy azon a hétvégén enni fogok egy lángost Szentendrén :)

Vigadó tér: beszállás, ahogy régen is. Igaz, manapság már nem itt alszanak a Mahart-Passnave hajói, hanem a Bem tér fölött, ahonnan le kell jönniük ide, de sebaj, legalább le tudtam kapni, ahogy kiköt!

Valamikor a nem rettentő távoli múltban gyakorlatilag zárt bálteremmé építették át a felső fedélzetet, ami esztétikailag szerintem nem tett jót a hajónak. Igaz, én úgyis elöl, a kormányállás előtti nyitott napozófedélzeten akartam utazni. Szerintem eredeti formájában nézett ki legjobban a hajó, de úgy én már nem láthattam.

Útközben elmentünk az egyik tesó, a Hunyadi mellett, ő sokkal jobban hasonlít eredeti kinézetére. Ez a hajó a sebességet sugalló ferde vonalakkal és a nyitott részekkel szerintem sokkal harmonikusabb látvány, mint a Rákóczi, ahol az eredeti vonalvezetés és a kocka felső fedélzet ütik egymást. De persze ízélések és pofonok, én a Rákóczinak is örültem!

A képválogatás második részében járunk néhány helyen a MOL-toronytól kezdve Nagymaroson át Esztergomig, de a végén persze megint a Balatonnál kötünk ki :)

És ebben is van Nohab!
A 2023-as év különböző peronokon Nagymarostól Komáromig, Kelenföldtől Révfülöpig

A minap véletlenül vettem észre, hogy egy helyett két fehér hajószépség áll az Akadémia előtt a Dunaparton. Akkor az új (igazából nem az, járt már itt) jövevényről mutattam pár képet, most nézzük meg a régebb óta Budapesten dolgozót is:

Az április 20-án megrendezett hajós kirajzáskor az Európa rendezvényhajón utaztunk, és valahol a Március 15. térnél tűnt fel, hogy a Gróf Széchenyi mellé érve felvettük annak tempóját, és együtt haladunk a Margit híd felé. Mivel éppen vacak idő volt (negyed órával korábban még esett az eső, tíz perc múlva viszont kisütött a nap), azt gondoltam, hogy fotózáshoz nem jók a fények, de videózáshoz igen, megörökítem hát, ahogy elhalad az Országház előtt. Aztán leesett, hogy ez a hajó valószínűleg soha nem fog így odapózolni nekem az épület elé, úgyhogy talán mégis fotózni kellene - így készült a fentebbi kapáslövés.

Érdekes volt ebből az irányból figyelni, illetve hallgatni a lapátkerék forgását. Legutóbb a Kisfaludy nosztalgiahajón volt ilyesmire lehetőségem, de az azért játék ehhez képest :) A Gróf egyik érdekessége, hogy nem gőzös: a lapátkereket gyártása óta villanymotor hajtja, melyet dízelmotor lát el árammal. Másik érdekességnek azt találtam, hogy más nyomott hagyott maga után a vízen, mint a többiek hajócsavarjai: szélesebben induló kettős V alakút.

A múltkori vonatos oldalról teljesen hiányoztak a svéd mozdonyok; ebben a válogatásban fel fognak bukkanni, de majd igyekszem nem túlzásba vinni őket :)

Legutóbb a 2007-es vonalbezárások előtti beutazások során vonatoztam annyit Magyarországon, mint 2023-ban! Most is sokfelé találkoztam Bézével, de a színvonal szerintem határozottan emelkedik a főbb vonalakon, bár a klíma még mindig kényes kérdés a nem új építésű járműveken. Távolabbra viszont nem lehet Flirttel vagy KISS-szel utazni. Pontosabban most lehetett, mert voltak olyan vonatok is, de öregnek éreztem magam hozzájuk :)

Bőven voltak érdekességek: ebben az évben menetrend szerinti vonatokon is lehetett gyerekkorom kedvencei: Nohab vagy Púpos által húzott vonatokon utazni! Volt pár egzotikum is, például a svédacél által vontatott Bézés személy, amit többször ki kellett próbálnom, és az se volt semmi, amikor néhány jegyvizsgálót már látásból megismertem az IC-ken. Sajnos ezért nem járt kedvezmény :) Amúgy ez még csak az első oldala ennek az élménybeszámolónak:

Ebben most elég sok Nohab van... de azért Púpos meg minden más is!
A 2023-as év különböző peronokon a Tisza-tónál, a Balaton partján és másutt

2023. október 23-án rajta voltam az év utolsó Fonyód - Badacsony járatán, és már a kikötéskor tudtam, hogy rajta kell majd lennem az első 2024-esen is, ...

... úgyhogy március 29-ének reggele a fonyódi mólón talált, melynek még mindig zseniális tulajdonsága, hogy egyenesen "neki van vezetve" a túlparti Gulácsnak. Az idő nem volt olyan szép, mint októberben, de egy őszi naplementével nehéz is lett volna versenyezni...

Üres volt a kikötő is, nem nagyon láttam még ilyennek. Azok a színes kis házak a túlparton irtó helyesek, nem tudom, hogy folyamatosan lakják vagy csak nyárra bérlik ki őket vitorlázók. Az első hajóra - a Siófok katamaránra -  nem csak mi vártunk, bár nyilván nem volt hatalmas tolongás.

Badacsony felé tartva elhussant mellettünk a Lelle motoros: ő a katamarán tartaléka/váltótársa ezen a viszonylaton. Vele a tavalyi nyár során hetven kilométert utaztam, úgyhogy nem sajnáltam, hogy az első járatot nem ő teljesítette. Jópofa volt, hogy már a kifutásunk előtt ott körözött a nyílt vízen, és csak amikor kiértünk, húzott el mellettünk, hatalmas integetések közepette. Nagyon tetszik ez a családias viszony a hajósok közt!

A kikötők másutt is elég üresek voltak (kivétel a befagyás ellen mesterségesen védettek), a víz nem különben: ez volt az egyetlen vitorlás, amivel találkoztunk; vélhetően ő is valamilyen szezon eleji próba miatt futott ki.

Kicsit videóztam az első menetet, de az enyhén beborult ég miatt a végeredmény nem lett olyan hangulatos, mint az utolsó átkelésről készült. És sajnos nem volt kürtölve indulás-érkezés és pörgölődés se. Talán kicsit sokat írok a tavalyi utolsó napról, de tényleg különleges élmény volt, ahogy sok helybeli és hajós is eljött búcsúzni! De vissza a jelenbe: mivel a következő vonat majdnem két óra múlva indult, mentünk egy vissza-Fonyódra-majd-vissza-ide menetet is. Ezeken az utakon már rendesen voltak utasok, ami kicsit meglepett.

Miután eltelt az idő az extra oda-vissza úttal, átvonatoztunk Balatonfüredre: a következő etap az egyik új katamarán, a Balaton nevű kipróbálása volt. Egy nappal korábban a szezonnyitó alkalmával már lehetett volna tesójával, a Tomajjal menni, de nem bírtuk kivárni mire vége lesz az időben alaposan megcsúszott ünneplésnek, úgyhogy másfél óra várakozás után inkább hazamentünk. 

Természetesen nem ez az első Balaton nevű hajó a tavon: a legutóbbi emlékezetes névrokon az egykori Beloiannisz volt. Ezen a képen a felső fedélzetről eső kilátást láthatjuk, mely menetirányban kimondottan kevés a régi katamaránokhoz képest.