HamPLÓ

Egy időben rendszeresen töltöttem hideg téli estéket a városban, a kivilágított épületeket nézegetve, vagy éppen Budapest apróbb vagy nagyobb részleteit videózgatva. Mostanában viszont vonzóbbnak tűnik inkább otthon maradni a jó meleg lakásban :)

Karácsony előtt azonban úgy esett, hogy a csepeli HÉV-en búcsúzó M.IXa típus utolsó példányának utolsó óráit meg akartam örökíteni, és mivel túl hamar kiértem, várakoznom kellett. Nyirkos idő volt, alacsonyan úszó felhőkkel, melyekről döbbenetes színekkel verődtek vissza a város fényei: az ott az éppen épülő házon túl például nem tűz vagy naplemente!

A HÉV megálló feletti gyalogos-felüljárónak rideg, ipari hangulata van, mintha akkor épült volna, amikor még teherpályaudvar volt itt, nem színház.

Új vasúti híd régi pillérekkel, és magára tüdőröntgent karácsonyfát rajzoló toronyház - nagyon megváltozott ez a környék ifjúkoromhoz képest! Viszont túl hideg volt ahhoz, hogy tovább fotózgassak, úgyhogy ennek a bejegyzésnek itt a vége, fuss el véle :)

Mivel lehet, hogy 2025-ben járt utoljára magyar szárnyashajó menetrendszerinti járattal, visszatekintésként itt van néhány snitt az utóbbi években még üzemelő három Bíbicről:

Egy kis visszatekintés 2025 végére: balatoni Henscheltől Pesten át balatoni Henschelig személy- és tehervonatokkal. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva: 

2024-ben egy teljes Siófok - Balatonfüred - Tihany - Balatonfüred - Siófok körrel búcsúztattuk az azévi utolsó bahartos üzemnapot, 2025-ben viszont csak egy fele olyan hosszú útra tudtam rábeszélni útitársamat. Ilyenkor, november elején már nem sok élet van a vízen, a vitorlások többségét már elkezdték kirakni a partra, de azért láttunk párat.

Igaz, tényleg elég jó szél volt, ez a katamarán például elég virgoncan egyensúlyozott a hullámokon. Kicsit távolabb egy két kategóriával komolyabb katamaránt látunk, amin szerintem csak jelzésértékű a vitorla - legalábbis ebből a távolságból inkább úgy nézett ki, mint egy úszó bungaló :)

Ősz végén már csak két helyen járnak személyhajók a Balatonon: itt a keleti medencében, illetve Fonyód és Badacsony közt. 2023-ban utóbbi helyen utaztam az ottani utolsó járattal, ami hatalmas élmény volt, egy évvel később viszont - ahogy már említettem - füredeztünk, hogy ne mindig ugyanott legyek. És az az út is gyönyörű volt! Logikus lett volna, hogy most megint Fonyód jöjjön, de ott épp elkezdték szétbontani a mólót, emiatt úgy gondoltam, hogy minek menjek oda, ha nem lehet indulás előtt a panorámában gyönyörködni. Ez viszont most egy elég eseménytelen út volt a Szigliget motoros fedélzetén, és még forró csoki se volt a büfében...

A Kelén nosztalgiahajó még sétahajózott Füreden, amikor mi elindultunk onnan Siófokra, de úgy sejtettem, hogy amint befejezik a kört, azonnal tépnek utánunk. És így is lett, alig húsz perccel az érkezésünk után feltűnt a fehér szépség, kecsesen besiklott, majd átmanőverezte magát a kikötőmedence túlpartjára. Gyönyörű befejezése volt a napnak ezt végignézni!

Természetesen videóztam is, de most kihagytam az egy helyben forgolódást, mert úgy láttam, hogy az arról készült videókat senki nem nézi meg :) Furcsán melankolikus hangulata volt ennek a napnak, de persze mit is várhatnánk egy novemberi vasárnaptól! Annál vadabb volt a tó másnap, amikor Keszthelytől végighajóztunk Siófokig a Kelén testvérével, a Helkával, de az egy másik bejegyzés témája lehetne...

A fényvillamosok és a fényfogas mellett fényHÉV is járt az adventi szezonban, ami nem magától értetődő dolog, hiszen a zöld elővárosi vasutat már nem a BKV üzemelteti, hanem a MÁV. Hétvégénként egy feldíszített M.IXa* szerelvény járta a vonalakat, december 21-én a csepeli járaton befejezve a szezont. És nem csak a szezont, hanem a pályafutását is, a 849 + 625 + 850 pályaszámú kocsikból álló szerelvény ugyanis a típus utolsó még forgalomban levő példánya volt, december 21. pedig az utolsó üzemnapja.

Az M.IXa ("em kilenc á") típus M.IX-es sorozatként született 1962-ben: a budapesti HÉV el akart szakadni az ezeréves, legtöbbször kéttengelyes csotrogányoktól, és épített magának egy kétkocsis, gyorsvasúti jellegű szerelvényt az akkor még hozzájuk tartozó Budafok kocsiszínben. Talán érdekes, hogy az első próbameneteit még a később visszavágott és 41-es villamossá alakított törökbálinti HÉV vonalon végezte! Később - P.XXV jelzéssel - pótkocsit is raktak a két motorkocsi közé, majd 1964 és 66 közt a sorozatgyártást már a MÁV Dunakeszi Főműhelye végezte. Összesen 27 háromkocsis szerelvény épült, a hazai ipar kapacitáshiánya miatt NDK villamosberendezéssel. Később forgóvázaikat a szintén NDK eredetű M.X/M.Xa szerelvényekével azonosra cserélték, ekkor kapták az "a" betűt a típusjelzés végére. A sorozat a kilencvenes években kezdett kikopni a BKV állományából, de teljes eltűnésükre már a MÁV kezelésében került sor. Nem tudom, hogy tartaléknak és/vagy nosztalgiának mit tartanak meg, mindenesetre a protó szerelvény már évtizedek óta a szentendrei múzeumban áll.

Bár nem állítanám magamról, hogy HÉV-rajongó lennék, a mára ugyan már elavult, de kétségtelenül csinos típus utolsó napján mennem kellett egyet vele. Erről a vonalról egyébként soha nem értettem, miért HÉV, hiszen igazából egy felszínen futó metró, ami a végén az utca közepén fut, a vágányok elhelyezkedése és a szerelvények paraméterei miatt rettentő lassan. Mi több, eredetileg Csepeli Gyorsvasútnak is nevezték. Persze jelenlegi sebességével vicces lenne gyorsnak hívni :(

A karácsony egy részét tavalyhoz hasonlóan 2025-ben is a Balatonnál töltöttük. Akkor egy tihanyi-füredi sétával készültünk rá a szentestére, idén az ünnep első napjának végén rándultunk ki ezekre a helyekre.

2024-ben még nem karácsonykor, hanem egy Nohab-fotózós túra kapcsán kötöttünk ki (pun not intended) a tihanyi révnél, hogy megnézzük a Fénykompot, ...

... idén viszont az ünnep részévé tettük az oda-vissza átkelést, bár most elmaradt a naplemente és a furcsa csík a víz tetején.

Ezután beugrottunk Füredre. Míg tavaly üres volt minden, és csak a szél fütyült elég kísértetiesen a lombok és az üres bódék körül, most hatalmas élet volt. Igaz, nem a Bahart-kikötő mólóján, amit a képen látunk, de nekünk ide is ki kellett néznünk, mert csak :)

Idén is felépítették a parti sétányon hosszában a korcsolyapályát, csak most nyitva is volt! Huszonöthat éve nem volt korcsolya a lábamon, de azért még emlékszem, milyen jó a jégen száguldozni, úgyhogy megértem azt, aki az ünnepi estén is kijött ide.

Tavaly kihagytam, de idén megint elmentem megnézni a Fényfogast. Hó nem volt, köd viszont igen, pontosabban a hegy belelógott a város felett ülő felhőkbe: 

Eredetileg nem ide indultunk Jazzcoollal, hanem a 2-esen járkáló FényUV-t akartuk elkapni, de az valamiért épp az este közepén állt ki a forgalomból pihenni vagy 40 percre (egy esti járat mi mást is csináljon az este közepén?), úgyhogy inkább felmásztunk a hegyre.

Közismerten imádom a ködös időt, úgyhogy jól éreztem magam, amíg vártuk a fénybe öltöztetett szerelvényt. A svábhegyi állomás nagyon klassz kis épület, érdekes, hogy egy ilyen előkelő környéken ilyen állapotban van. Persze hirtelen nekem sincs ötletem, milyen funkciót lehetne neki találni, de ha én lennék a kerület, biztos nem hagynám, hogy így szomorkodjon, teljesen függetlenül attól, hogy a BKV tulajdona vagy másé.

Így az év vége közeledtével vissza-visszanézek, hogy mik voltak az idei legnagyobb vonatos élményeim. Bár több ezer kilométert utaztam a Balatonra/ról/nál, aminél nincs itthon jobb vonatozós hely :) azért a lajosmizsei vonalon Szergejezés biztosan dobogós. Én eddig csak Csörgő-pótlóként láttam itt Szergejt, ilyen sokat meg abszolút nem. Külön klassz volt, hogy két külföldi gép is dolgozott. Nem tudom, hogy mennyire nehéz az ilyesmit megszervezni, de érdekes volt a csehszlovák zászlót látni a magyar kocsiból. A nagy piros vonalon nem mentem túl, de Pesten belül is ki lehetett mindent próbálni:

Szergejek a lajosmizsei vonalon
Mint a balatoni retróhétvége, de nem a Balatonon, és csak szombaton :)

A Szergej-üldözés közben természetesen nem csak a vadul szép tájat figyeltük, hanem a sima vonatokat is. Ahhoz képest, hogy november vége volt, egész gazdag volt a felhozatal: dupla Szili, Cirmos, Taurus, Vectron, és még Gigant is, aminek mindig örülni szoktam, pedig nyár vége óta megint egész sokszor találkozni velük a déli parton. Azt viszont továbbra is szomorúnak találom, hogy az IC ilyenkor egy vagy két darab távolsági forgalomban értelmezhető színvonalú kocsit (a Tópartban egy másodosztályút, a Balatonban egy első és egy másodosztályút) jelent, a többi halberstadti. Ráadásul jó tarka összeállításban, nehogy egységes kinézete legyen a vonatoknak. A videóhoz természetesen magyarázó feliratok is tartoznak: