HamPLÓ

A fényvillamosok és a fényfogas mellett fényHÉV is járt az adventi szezonban, ami nem magától értetődő dolog, hiszen a zöld elővárosi vasutat már nem a BKV üzemelteti, hanem a MÁV. Hétvégénként egy feldíszített M.IXa* szerelvény járta a vonalakat, december 21-én a csepeli járaton befejezve a szezont. És nem csak a szezont, hanem a pályafutását is, a 849 + 625 + 850 pályaszámú kocsikból álló szerelvény ugyanis a típus utolsó még forgalomban levő példánya volt, december 21. pedig az utolsó üzemnapja.

Az M.IXa ("em kilenc á") típus M.IX-es sorozatként született 1962-ben: a budapesti HÉV el akart szakadni az ezeréves, legtöbbször kéttengelyes csotrogányoktól, és épített magának egy kétkocsis, gyorsvasúti jellegű szerelvényt az akkor még hozzájuk tartozó Budafok kocsiszínben. Talán érdekes, hogy az első próbameneteit még a később visszavágott és 41-es villamossá alakított törökbálinti HÉV vonalon végezte! Később - P.XXV jelzéssel - pótkocsit is raktak a két motorkocsi közé, majd 1964 és 66 közt a sorozatgyártást már a MÁV Dunakeszi Főműhelye végezte. Összesen 27 háromkocsis szerelvény épült, a hazai ipar kapacitáshiánya miatt NDK villamosberendezéssel. Később forgóvázaikat a szintén NDK eredetű M.X/M.Xa szerelvényekével azonosra cserélték, ekkor kapták az "a" betűt a típusjelzés végére. A sorozat a kilencvenes években kezdett kikopni a BKV állományából, de teljes eltűnésükre már a MÁV kezelésében került sor. Nem tudom, hogy tartaléknak és/vagy nosztalgiának mit tartanak meg, mindenesetre a protó szerelvény már évtizedek óta a szentendrei múzeumban áll.

Bár nem állítanám magamról, hogy HÉV-rajongó lennék, a mára ugyan már elavult, de kétségtelenül csinos típus utolsó napján mennem kellett egyet vele. Erről a vonalról egyébként soha nem értettem, miért HÉV, hiszen igazából egy felszínen futó metró, ami a végén az utca közepén fut, a vágányok elhelyezkedése és a szerelvények paraméterei miatt rettentő lassan. Mi több, eredetileg Csepeli Gyorsvasútnak is nevezték. Persze jelenlegi sebességével vicces lenne gyorsnak hívni :(

A karácsony egy részét tavalyhoz hasonlóan 2025-ben is a Balatonnál töltöttük. Akkor egy tihanyi-füredi sétával készültünk rá a szentestére, idén az ünnep első napjának végén rándultunk ki ezekre a helyekre.

2024-ben még nem karácsonykor, hanem egy Nohab-fotózós túra kapcsán kötöttünk ki (pun not intended) a tihanyi révnél, hogy megnézzük a Fénykompot, ...

... idén viszont az ünnep részévé tettük az oda-vissza átkelést, bár most elmaradt a naplemente és a furcsa csík a víz tetején.

Ezután beugrottunk Füredre. Míg tavaly üres volt minden, és csak a szél fütyült elég kísértetiesen a lombok és az üres bódék körül, most hatalmas élet volt. Igaz, nem a Bahart-kikötő mólóján, amit a képen látunk, de nekünk ide is ki kellett néznünk, mert csak :)

Idén is felépítették a parti sétányon hosszában a korcsolyapályát, csak most nyitva is volt! Huszonöthat éve nem volt korcsolya a lábamon, de azért még emlékszem, milyen jó a jégen száguldozni, úgyhogy megértem azt, aki az ünnepi estén is kijött ide.

Tavaly kihagytam, de idén megint elmentem megnézni a Fényfogast. Hó nem volt, köd viszont igen, pontosabban a hegy belelógott a város felett ülő felhőkbe: 

Eredetileg nem ide indultunk Jazzcoollal, hanem a 2-esen járkáló FényUV-t akartuk elkapni, de az valamiért épp az este közepén állt ki a forgalomból pihenni vagy 40 percre (egy esti járat mi mást is csináljon az este közepén?), úgyhogy inkább felmásztunk a hegyre.

Közismerten imádom a ködös időt, úgyhogy jól éreztem magam, amíg vártuk a fénybe öltöztetett szerelvényt. A svábhegyi állomás nagyon klassz kis épület, érdekes, hogy egy ilyen előkelő környéken ilyen állapotban van. Persze hirtelen nekem sincs ötletem, milyen funkciót lehetne neki találni, de ha én lennék a kerület, biztos nem hagynám, hogy így szomorkodjon, teljesen függetlenül attól, hogy a BKV tulajdona vagy másé.

Így az év vége közeledtével vissza-visszanézek, hogy mik voltak az idei legnagyobb vonatos élményeim. Bár több ezer kilométert utaztam a Balatonra/ról/nál, aminél nincs itthon jobb vonatozós hely :) azért a lajosmizsei vonalon Szergejezés biztosan dobogós. Én eddig csak Csörgő-pótlóként láttam itt Szergejt, ilyen sokat meg abszolút nem. Külön klassz volt, hogy két külföldi gép is dolgozott. Nem tudom, hogy mennyire nehéz az ilyesmit megszervezni, de érdekes volt a csehszlovák zászlót látni a magyar kocsiból. A nagy piros vonalon nem mentem túl, de Pesten belül is ki lehetett mindent próbálni:

Szergejek a lajosmizsei vonalon
Mint a balatoni retróhétvége, de nem a Balatonon, és csak szombaton :)

A Szergej-üldözés közben természetesen nem csak a vadul szép tájat figyeltük, hanem a sima vonatokat is. Ahhoz képest, hogy november vége volt, egész gazdag volt a felhozatal: dupla Szili, Cirmos, Taurus, Vectron, és még Gigant is, aminek mindig örülni szoktam, pedig nyár vége óta megint egész sokszor találkozni velük a déli parton. Azt viszont továbbra is szomorúnak találom, hogy az IC ilyenkor egy vagy két darab távolsági forgalomban értelmezhető színvonalú kocsit (a Tópartban egy másodosztályút, a Balatonban egy első és egy másodosztályút) jelent, a többi halberstadti. Ráadásul jó tarka összeállításban, nehogy egységes kinézete legyen a vonatoknak. A videóhoz természetesen magyarázó feliratok is tartoznak:

A vonatfotózás lehet unalmas, ha letáborozunk egy helyen, és ott várjuk, hogy jöjjenek a fotótémák, és lehet nagyon kellemes, például ha különmenetet üldözünk, folyamatosan változtatva a helyünket. A november végi Szergejes fotótúra utóbbi kategóriába tartozott.

A Fonyód-Bélatelepnél levő panorámasétány például remek hely, de eszembe se jutott volna a viharos szélbe kiállni itt, ha nem "kellett" volna megvárni a különvonatot. Sajnos a fotó nem adja vissza az élményt, de  gyönyörűen vad volt, ahogy a hullámok néha még a partra is kicsaptak, miközben a szél megpróbálta letépni a fejemet :) A képen egyébként nem látszik, hogy további 20-30 fotós is jelen volt, csak ők a sínek felé néztek.

A 7345-ös mellékút és a tapolcai vasútvonal Tapolca előtti átjárója nemzetközileg ismert spotterhely, retró hétvégéken néha 50-60 fotós is kattogtat a környékén: a mező közepéről, a fák tetejéről, és főleg az út széléről. Nekem is van egy rakás képem innen: egy Nohabról, nyolc Nohabról, Szergejről, Púposokról - és most már Henschelről is.

Na, ez egy vicces sztori, az útibeszámoló, amit 11 éve elfelejtettem megcsinálni. A szobi kisvasúton csak egyszer jártam, 2014-ben. Mivel a keskeny nyomtávú dolgok viszonylag hidegen hagynak, a jelek szerint csak pár rövid blogbejegyzést csináltam róla, rendes weboldalt nem. Most pótlom ezt, mert nagyon jó kirándulás volt, nagyon odatette magát az azóta (vissza)hosszabbított vonal személyzete: fotómegállások, zsíroskenyér-osztogatás az erdőben, és persze ott voltak a vonatok is! Például a dízel-villamos "Bömbi" és a Budapestről vásárolt UV pótkocsi, amit egy vicces kinézetű ipari mozdonyka húzott. Bár igyekeztem felkészülni az élményre, azért eléggé odavert, amikor az erdő közepén egyszercsak beállt elénk a 49-es villamos közepe :) Szerintem ez volt az a kisvasúti nap, amit még a kisvasútért nem annyira érdeklődők is élvezhettek, és talán a beszámolóra is igaz ugyanez:

A Szob - Márianosztra kisvasút 2014 májusában
A börzsönyi villamos és kis barátai :)

A nyár végén is igyekeztem minél több időt a Balatonon tölteni, ami elég jól sikerült. Idén is megpróbáltunk hosszában végighajózni, de csak vonatozás közbeiktatásával lehetett, mert a járatokat tekintve kettévágták a tavat. Kicsit javított a hangulatomon, hogy közben összefutottunk a vízibuszok 1930-as évekből származó ősével. Ezen felül voltunk katamaránnal csillagokat nézni, de azt nehéz lett volna fotózni, illetve az utolsó szemesi járattal mentünk fagyizni, mert szeretem a kellemeset a hasznossal - de főleg a még kellemesebbel - összekötni :)

Lassan elmúlt a balatoni nyár
2025 augusztusa-szeptembere

A múltkor Kelenföldön hagytuk abba a személyes benyomásokkal, emlékekkel és véleményekkel körített képes-videós vasutazgatást, most a Balatonnál folytatjuk - hol másutt? A magyar tenger északi partja vasútilag a közepesen közelmúltig nem sokat jelentett nekem, csak a 2010-es években szerettem meg, innen jutottam el a 2020-as évek elejére odáig, hogy sokkal jobban ismerem a tapolcai vasútvonalat, mint mondjuk Dél-Pest tömegközlekedését. Alapvetően a rendszeres Nohabos menetek voltak az igazi "kapudrogok", de ma már akkor is szívesen járok erre, ha épp nem közlekedik egy "turcsiorrú" se. 2025-ben ráadásul extra vonzerőt jelentettek a német gyártású, de amerikai motoros dán mozdonyok, amiket a svédektől bérel a magyar vasút.

Továbbra se vagyok kibékülve viszont azzal, hogy csak kétóránként van normális (IC szintű kocsikat tartalmazó) vonat Pestig, illetve hogy a Füred - Tapolca személyek Bézék. És ez a nyári csúcs, mert azon kívül "halálhörgés, siralom zajlik már helyettek", merthogy csak helyjegyfoglalás és légkondi nélküli elővárosi kocsikkal lehet arrafelé zötykölődni. Tényleg nagy különbség van nyár és nemnyár közt a tónál, de az közös bennük, hogy nem igazán kínálati a menetrend! De nem csak a Balatont nézzük meg ezen az oldalon, hanem a Gyermekvasút (egyik) gőzmozdonyát is. Meg Kelenföldet (megint), hogy aztán a valódi vasútját rég elvesztő Galvani utcában fejeződjön be a képmutogatás:

"Új" mozdonyok és szokásos fotóhelyek, folytatás
További vasúti életképek 2025-ből