HamPLÓ

Elgondolkodtam azon, milyen bejegyzéssel köszönjek el az óévtől - mert hát mégse akartam a ZiU-ssal -, végül erre esett a választásom: Kovács Krisztián barátom jelezte nemrég, hogy nagyonnagytakarítás keretében megválik pár régi dolgától, köztük egy rakás régi negatívtól és diától, amiket lomtalanításkor talált a városban; arra gondolt, nekem adja ezeket. Ez meg is történt, és bár úgy döntöttem, hogy a tekercseknek jobb helyük lesz majd a Fortepan-on (egyszer majd el is jutnak oda), azért átnéztem őket. Eközben figyeltem fel pár képre, amiket a Széchenyi rakparti házak ablakából készített az ismeretlen fotós. Sajnos nem volt teljes a svenk, de két részpanorámát így is össze tudtam legózni belőlük. Az egyik a bontás és építés fura keveréke alatt álló Palotát mutatja, előtérben a Lánchíddal, és a meglehetősen magasnak tűnő Dunával:

A másik panoráma szélesebb kivágást mutat, tele apró részletekkel, például a mai Hilton helyén álló romokkal, a Batthyány teret elfoglaló metróépítkezéssel, és persze a Kossuth híddal:

Egy felirat szerint a tekercset 1957-ben lőtték el/hívták elő, és bár részleteiben nem ellenőriztem végig, ez körülbelül stimmelhet is. Vagy nem:

Kiegészítés BDzsH-tól: "Hiteles források szerint a Budavári Palota B és D épületeinek (tehát az előreugró rizalit-szárnyaknak) a tetejét alkotó vasbeton koporsófödémje 1954-ig elkészült. E szerint a fotóknak (amelyek egy időben készülhettek) ez előtt kellett készülniük. A Németh Pál tervezte Fő utcai/Vitéz utcai toronyház 1948-ban készült el. A palotán látható építkezés állapotából ítélve, én a képet 1953-54 közöttire datálnám. A Kossuth hídon valóban nem kivehető a forgalom jelen léte, vagy jelen-nem-léte, viszont nem lehet, hogy a magas vízállás miatt volt esetleg lezárva? Pontosíthatja még a dolgokat a Batthyány téri metróépítkezési épületek jelenléte is esetleg, valamint a Duna vízállása is akár, ezekhez azonban feleannyira sem konyítok, mint a palotához."

Hatalmas köszönet az ismeretlen fényképésznek, akinek szívesen leírnám a nevét, ha ismerném! És köszönet Krisztiánnak is!

... valamint boldog új évet minden látogatónak! Sőt, mivel jó a kedvem: mindenkinek! ;)

Hálátlan dolog egy-egy tömegközlekedési jármű forgalomból kivonásakor blogbejegyzést írni. Ha azt írod, "ideje volt, hogy eltűnjenek végre", neked esnek a rajongók. Ha azt írod, hogy "azért volt egyfajta hangulata", jönnek azok, akik szerint ennyi pénzért jobb járna ennél. A ZiU-9-es trolibuszok kapcsán még ennél is nehezebb a pálya, mert ezeket csak kiskoromban szerettem igazán - csakhogy akkoriban minden nagy gépet imádtam, a markolóktól kezdve az úthengereken át a toronydarukig :)

Az első két ZiU-9-es 1975-ben, születésem évében érkezett a BKV-hoz. Ez már önmagában is húzós adat, hiszen míg egy vasúti járműben normál esetben van 40-50 év, egy gumikerekűnél 20 már soknak számít. Még durvább, hogy bár a volt "szovjet szférában" még közlekednek ebbe a típuscsaládba tartozó kocsik, azok jellemzően újabb gyártásúak az itthoniaknál: a legöregebb, tegnap Budapesten még utast szállító kocsi (a 904-es) pontosan aznap ünnepelte állományba vételének 34. évfordulóját! Azért ez már veterán kor, nem?

És ha az előbb a nyári Dunát láttuk, most jöjjön három aktuálisabb kép a folyó fölött átívelő hidakról. Először a Széchenyi lánchíd, ködben - a múltkori kép párja:

Aztán itt van (nem kis) kedvencem, a Szabadság híd, ugyanennek a ködnek pár órával későbbi kiadásában, a Fényvillamosra várakozás közben:

Vajon melyik oldalról fotóztam? :) Végezetül pedig itt a blogban szintén sokszor emlegetett - és mutogatott - Margit híd, a múlt vasárnapi havazás közben:

Remélhetőleg mindenki túlélte a karácsonyfatalp-faragást és az azt követő bejglitúladagolást, ennek örömére relaxáljunk egy kicsit hajókkal:

Múlt hétvégén a várost jártam, és megtaláltam a helyet, ahol a mostanában mindent beborító ködöt gyártják. Na jó, igazából nem, de azért piszok jól nézett ki a hidegben gőzölgő Városligeti-tó!

És ilyenkor az is érthető, hogy a kisföldalatti alagútjánál véget ér a víz, hiszen most végre jégpályának használják a Műjégpályát, és nem rendezvényközpontság miatt lett algarothasztó nagyüzem a meder másik részéből. Azt persze továbbra se értem, hogy miért kellett megszüntetni a híd funkciót az alagút tetején:

Hiszen ha az alagút szigetelésével lenne baj, akkor a tavat szüntetnék meg, de a járdát szedték fel, ergo a gond a gyalogosokkal lehet. Zavarta a vonatokat, hogy hangosan trappoltak felettük? :)

Oké, elhiszem, hogy kilazultak a betontömbök, veszélyes volt rajtuk a járkálás, de akkor talán fel kéne újítani, nem? Na mindegy, nem kell mindent érteni, ebben a városban meg pláne :)

Amikor régi képeket teszek fel ide, szinte mindig felbukkan valaki, aki azokat a villamosokat hiányolja, "amelyikeknek középen volt az ajtaja". Ez a bejegyzés elsősorban nekik készült :)

A jármű közepén, az utastérnél egy lépcsőfokkal lejjebb levő belépőrész nagy divat volt a XX. század első felében, számos helyen épültek ilyen villamosok; Budapesten 1928-ban jelentek meg, a Ganznak köszönhetően. A kocsik a "Bukfenc" becenevet kapták, mivel a rövid tengelytáv miatt induláskor és fékezéskor jellegzetes bólintó mozgást végeztek.

Az első középbejáratúak ikerkocsik voltak, tehát a két kocsi csak együtt tudott közlekedni. Érdekességük volt, hogy a korábbi, favázas járművekkel ellentétben már fém vázszerkezetük volt. Sőt, a képen látható 3156+3157-es (eredetileg 3320+3221) szerelvénynek volt még egy újítása: szegecselés helyett már eleve hegesztéssel szerelték. Bár ez a kép már a hatvanas években készült, meglepően szép állapotban van; sok régies elemet láthatunk rajta: a kúpos pályacsengőt, a régimódi sugárvetőt, az ablakok fölötti apró szellőzőnyílásokat - de a "kalauz nélküli" tábla se rossz! A tetőn levő viszonylatszámot megvilágító lámpa pedig már-már a cukiság kategória :) A helyszínt feladom rejtvénynek, bár nem túl nehéz kitalálni.

Az ikerkocsik mellett 1930/31-ben távkapcsolású villamosok - innen a "Távos" becenév - is épültek, ezekből pótkocsik közbeiktatásával akár ötkocsis szerelvényeket is össze lehetett állítani. Ez a lehetőség később megszűnt: egy KRESZ-változtatásnak köszönhetően egy forgalmi szerelvény maximum három kocsiból állhat (ez tudtommal azóta is így van). A fentebbi képen érdekesnek mondható, hogy a közelebbi motorkocsinak pantográf (ollós) áramszedője van, míg a távolabbinak líra. A helyszín szerintem itt is jellegzetes, de vajon csak nekem?

Rendkívül érdekes járművek lehettek ezek a városi vonatok, de sajnos 1970 január elsejével az utolsót is törölték az állományból. Gyors eltűnésük talán annak (is) köszönhető, hogy szemmel láthatóan erősen lestrapálódtak a hatvanas évekre. Sajnálatos, hogy egyet se őriztek meg :(

Hasonlóan szerencsétlen sorsúak voltak az ikerkocsik: az új Erzsébet híd átadását még megérték, de a hetvenes évek elején eltűntek, gyakorlatilag szinkronban az itteni sínekkel. A blogban sokszor emlegetett Bengálikat eredetileg ilyen ikerkocsik felújításaként építették, de az első erre a célra kijelölt Bukfenc (a 3132+3133 pályaszámú szerelvény) megbontásakor kiderült, hogy használhatatlan állapotban vannak, úgyhogy inkább teljesen újonnan gyártották őket.

A tegnapi hideg, ködös videó után most melegebb vizekre evezünk, ami alapvetően képzavar, de most már mindegy, hiszen leírtam (gépeltem). Tempóját tekintve ez is kikapcsolós-relaxálós filmecske, leszámítva az első snittet, amin egy olyan szirénázós üldözéses-kikerüléses jelenetet láthatunk, hogy még a Derrick című sorozat készítői is megnyalnák utána mind a tíz ujjukat ;)

De a harmadik jelenet lendületből rundózó vízibusza is klassz - valamivel később jött egy másik hajó, annak ugyanez a megközelítés két percig tartott.

Relaxálós hangulatú videó a ködbe burkolózott városról, pontosabban Szabadság hídról, a Károly körúti fasorról, a feldíszített Bartók Béla útról, a 47-esről, és persze a karácsonyi villamosról:

Azért nem semmi, mekkorát huppan a Fénytuja a Fehérvárin a Prielle Kornélia utcánál, ahol a tizenpár éve épített RAFS pálya és a régebbi nagypanel ilyen remek módon ér össze. De sebaj, biztos jót tesz a járműveknek, hogy évek óta minden egyes alkalommal ekkorát esnek...

Megint el akartam szakadni a síndöcögényektől, gondoltam csinálok valami repülőset. Mivel azonban a szliácsi vagy ostravai képek feldolgozásáig még nem jutottam el, a reptéri "fröcskölések" ((C) SzeGa) jó ideje vincseszteren kallódó eredményét rendeztem össze:

Gurulás közben elkapva......