HamPLÓ

A Szabadság híd közismerten kedvencem, amióta pedig van díszvilágítása, állandóan csodálom, fotózom, videózom. Most utóbbi jön megint, pár héttel ezelőttről - bár ezúttal nem HD minőségben:

Gyönyörű ez a híd, nem? És ahogy ezek a fények kiemelik a rácsszerkezetet... azt tanítani kellene.

... ezúttal a 2-es villamos ipari és korszerűsített csattogóiról:

Ez a tél meglehetősen rossz hatással van az ingóságaimra: szétjött a télikabátom cippzárja, leesett a bakancsom talpa, kiesett a szemüvegem lencséje, kiesett a jobb felső hidam (nem kivilágítani és fotózni való, hanem ami a rágáshoz kell), vasárnap pedig eltört a fotóállványom. Szerencsére mielőtt utóbbi szétesett, még le tudtam filmezni vele a karácsonyi UV utolsó napjának pár pillanatát. Ezeket most korábbi felvételekkel vegyítve adnám közre, és egyúttal meg szeretném köszönni azoknak a munkáját, akik megszervezték a járat közlekedtetését, illetve akik feldíszítették az öreg szerelvényt, vezették, karbantartották, illetve kocsikísérősködtek rajta! Akinek  kellően erős gépe van, megpróbálhatja HD minőségben is megnézni, elvileg mennie kell:

Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják.

Mi másért is várakoztam volna a Kossuth Lajos téren a kora esti fagyban, mint a karácsonyi villamos miatt! Ha viszont már egyszer ott voltam, kipróbáltam, mit lehet kihozni panorámafotózással a Néprajzi Múzeumból. Ez szerintem a város egyik legszebb épülete, de nem igazán lehet teljes pompájában rálátni, csak mindenféle kicsavart szögből. Viszont utólag helyre lehet hajlítgatni a vonalakat, mintha a Parlament földszintjének belsejéből néznénk:

Persze a fákkal így se tudtam mit kezdeni, de nekem legalábbis tetszik az eredmény. No meg persze maga az épület!

A Palota - pláne a kupola - általában megosztja a véleményeket, de szerintem esti kivilágításban nagyon jól néz ki. A homlokzati síkok díszvilágítása pedig telitalálat:

Tudom: ez a fenti kép kicsit olyan, mintha valami számítógépes játék pályaszerkesztőjében, poligonokra húzott textúrákból raktam volna össze a látványt, de ennyit tudtam kihozni félkompaktom erősen korlátozott látószögéből :)

Mostanában több estét is az utcán töltöttem, az esti filmezést próbálgatva. Emberes kihívás, de azt hiszem, lassan kezdek ráérezni. Persze egy csomó dolog utólag derül ki (kezdve azzal, hogy a fehéregyensúly könnyen elmászik, odáig, hogy hiába tűnik beszintezettnek az állvány, ha a valóságban ferde a gép rajta - ami ráadásul a kis LCD-n kicsit sem észrevehető), de a sikerültebb felvételekből azért sikerült egy háromperces videót összevágnom:

Kismókusok kenyérre kenhetik, nagymókusok HD minőségben is megnézhetik! ;)

Odakint már órák óta durrogtatnak, és egyelőre még nem az újévi lencsefőzelék miatt; épp morogni kezdtem volna, hogy mit zajong a sok hülye, aztán rájöttem, hogy régen én is zajongással búcsúztattam az óévet. Persze nem petárdázással, mert az régen is zavart (és megijesztett), de huszonharminc éve apai nagymamám mindig kivitt bennünket trombitálni az utcára, és valahogy tényleg hozzátartozott a feelinghez. Valamikor délután szépen felöltöztünk, felültünk a négyes buszra a Gyöngyösi utcában, és bementünk a világhírű bolthálózatról elnevezett Marks & Engels terekre (mikor melyikre). Valahol az utcán vett nekünk egy-egy papírtrombitát, onnantól kezdve addig tülkölhettünk, amíg kellően át nem fagytunk a hidegben (ami valószínűleg jó sokára történt meg, mert a nagy fújdosástól kimelegedtünk). Meg nem tudom érteni, mi volt a jó benne, de imádtuk! Csak fújtuk, fújtuk... Persze hazaérkezés után nagyi ügyesen eltüntette a sípokat a trombitákról, mielőtt még ott is folytattuk volna a tülkölést :)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.

Vasútmániások gyakran elmondják, hogy az osztrák és német vasutak csak annyival jobbak az itthoninál, hogy több pénzől tudják a dolgaikat csinálni; de amikor ott járok, nehéz ezt elhinni. A még csak pár éve átadott berlini főpályaudvar például nyilvánvalóan presztizsberuházás volt, mégis ottragadtunk órákra Jazzcoollal, amikor élőben megláttuk! És az "ottragadást" nem úgy értem, hogy nem jött a vonatunk, hanem úgy, hogy tulajdonképpen nem is lett volna itt dolgunk, aztán meg csak rohangásztunk egyik szintről a másikra :)

Pedig itt is voltak pitty-puttyok, például az első snitten látható ICE-valami (meg nem mondom, hogy ICE3, vagy ICE-T, vagy mi a répa) nem az éppen esedékes ICE volt, hanem az egy órával korábbi. Több késést is bemondtak, pedig akkor sehol nem volt még hó, és asszem nem is sztrájkoltak sehol. A látottakhoz képest erős kontraszt volt az, ahogy másfél nappal korábban kimentünk Ferihegyre: a vonat Zuglóig - ami az első megállója a Nyugatitól - már többperces késésben volt, a peronjára is alig fértünk fel, ráadásul az ott levő vécéből durva bűz ömlött. A ferihegyi megállóhelyen aztán a lift hívógombja le volt hányva, a felüljáró folyosója pedig úgy nézett ki, mint amivel gyerekkorunkban riogattak bennünket, hogy "Amerikában a nyomor vandalizmushoz vezet". Igaz, Ferihegy I. intermodális átszállóközpont nem a főpályaudvarunk, és Budapest se a világ harmadik vezető gazdaságának központja, de akkor is... Igaz, például a Warschauer Strasse S-Bahn állomástól nem áll nagyon távol a ferihegyi broáf, mert azért szutyok Berlinben is van a vasútállomások környékén... és akkor a berlini S-Bahn botrányokról még nem is beszéltünk! De azt megállapíthatjuk, hogy a berlini főpályaudvar dögösebb, mint a budapesti főrepülőtér - és most már nem a vasúti megállóhelyről beszélek, hanem a légikikötőről...

Egyébként asszem ez eddig az egyik leghosszabb youtube videóm. Nem tudtam ellenállni, nem volt kedvem megvágni a szép fehér vonatokat :)

Mostanában szerepelt pár ködös kép és videó itt a blogon, de az ehhez fűződő legszebb élmény kimaradt: az, ahogy a túlpart fotózása közben egyik percről a másikra "eltűnt" a Vár. Alapjában véve a karácsonyi villamost fotózni mentem Ákos barátommal, és amíg az fordult egyet, lementünk a Lánchíd tövébe. Már ez is elég látványos volt: a víz fölött pár méterrel ugyanis vékony ködtakaró húzódott:

Ez nem kimondottan ritka jelenség, úgyhogy a megfigyelése helyett nekiálltam panorámát csinálni a Várról. Ez több fotó készítését jelenti, és ahogy balról jobbra haladtam, mintha egyre homályosabb lett volna a kép:

Ekkor még nem volt vészes, de amikor készíteni akartam egy második sorozatot is (az elsőt nem éreztem jónak), akkor már észrevehetően, pillanatról-pillanatra vastagodott a fátyol, míg hirtelen csak ennyi maradt a Szilágyi Dezső és a Batthyány térből:

Méghogy dugók, tolongás, meg ilyesmik... :)