HamPLÓ

Felnőttként közlekedési eszközök iránt rajongani alapvetően csodabogárságnak számít, mégis van pár olyan jármű a világban, amit fotózni-videózni nem számít aberrációnak. Ilyen a San Francisco-i cable car vagy a londoni tube. A berlini metró rajongói viszont valamiért még a közlekedésbarátok közt sincsenek túl sokan, pedig egy hatékony, nagy hagyományokkal rendelkező, ugyanakkor folyamatosan korszerűsített, városszervezésileg, technikailag és építészetileg egyaránt érdekes üzemről van szó. Például a legtöbben valószínűleg azt hiszik, hogy csilláros-boltíves metróállomást csak a volt Szovjetunió területén lehet látni... pedig nem:

Vagy hány helyen lehet olyat fotózni, hogy egy folyón hajózva átmegy felettünk a metró, mely épp csak elhaladt egy levegőben lógó DC-3-as repülőgép mellett, miközben a folyó alatt "titokban" egy másik városi gyorsvasút, az S-Bahn robog?

Az érdekes technikai vívmányok mögött gyakran érdekes sztorik rejtőznek. Például az Eiffel-torony mögött az, hogy eredetileg pár év után lebontották volna, amit sokan követeltek is, ma mégis Párizs legfontosabb jelképe. Vagy hogy az Andrássy út alá azért építettük a kontinens első metróját, mert a városvezetés nem engedte, hogy a felszínen villamos járjon. A berlini metróval kapcsolatban is vannak ilyen városi legendák, például hogy Siemens azért foglalkozott a villamos tökéletesítésével, mert városi magasvasutat akart Berlinben építeni, de tudta, hogy gőzerejű vontatással sose fog engedélyt kapni rá. Vagy ami sokkal valóságosabb történet (sajnos), hogy a Berlini Fal fennállása alatt voltak metróvonalak, melyek Kelet-Berlin alatt áthaladva mentek Nyugat-Berlin egyik végéből a másikba. Ezek megállóit lezárták, a lépcsőket lefalazták, a peronon fegyveres őrök álltak, a peron szélét pedig szöges deszkákkal borították, hogy ha valaki a metróból kiugorva akarna keleti területre jutni, az ne jusson messzire. Ha pedig a metró műszaki okból kifolyólag pont "Kelet" alatt robbant le, nem lehetett az utasokat az alagúton keresztül kisétáltatni, hanem ott kellett rostokolniuk, amíg ki nem vontatták őket.

De ha csak esztétikailag nézzük, számos állomás önmagában is turistalátványosság. Például a fentebbi kép készítésének színhelyén, a Klosterstrasse állomáson legalább öt másik embert láttam még fotózni magamon kívül. (Már hogy magamon kívül voltam, mert ez az állomás kimondottan közlekedésmániásoknak lett berendezve;)

Mivel anno a suliban a földrajz-oktatás nagyjából arra korlátozódott, hogy hol van vasérc és feketekőszén, illetve melyek a baráti országok, Berlin vízrajzáról sokáig csak annyit tudtam, hogy van a Spree folyó, és vannak még mindenféle tavak is körülötte. Hogy konkrétan be lehet járni a várost hajóval, az csak akkor derült ki számomra, amikor először végigvonatoztam a várost átszelő Stadtbahnon (ez a név nem az S-Bahnt jelöli, hanem egy kelet-nyugati kötöttpályás folyosót, amin többek közt persze S-Bahn is közlekedik), majd lementünk Potsdam felé: az volt az érzésem, hogy állandóan vagy épp átmentünk valami víz felett, vagy mellette haladtunk huzamosabb ideig. Persze lehet, hogy erről azért nem beszéltek nekünk, mert akkoriban a hajózási útvonalak nagy részét helyes kis drótakadályok díszítették, a partokat pedig őrtornyok - a másik Berlinről meg még kevesebb szó esett...

Az itt látható hajós csendélet láttán én biztos valami belga városra tippelnék, pedig ez Berlin legbelsejében készült: a távoli magasházak irányában másfél kilométerre a Potsdamer Platz van, tőlünk félig háttal jobbra pedig körülbelül fél kilométerre az Alexanderplatz. Persze egy budapestinek a víz és a hajók természetesek a városban, de Berlinben a Spree korántsem olyan központi dolog, mint nálunk a Duna. És talán mert ez a folyó kisebb is, mint a miénk (illetve nincs rajta tranzitforgalom), sokkal lazábbnak tűnő élet volt rajta. 

Már az is érdekes volt, ahogy eljutottunk ide, az egykori DDR főváros központjába: északnyugaton, Charlottenburgban szálltunk fel a hajóra, és több zsilipelés után, különböző csatornákon át jutottunk ki a Spree-re délkeleten, közben bejárva az egykori nyugati oldal jelentős részét. A fentebbi fotón amúgy balra az Új Lovarda oldala látható, mögötte az egykori kelet-német parlament épülete, a "Köztársaság Palotája", a sor végén pedig a berlini Dóm. Ezt a képet pont így ma már nem lehetne megcsinálni, mivel a szocmodern parlament épületét azóta lebontották. Vélhetően kevés könnyet ejtettek érte...

Ha már a graffiti volt a téma az előbb: Berlin történelmének évtizedeken keresztül igen keményen része volt a falfirka - a berlini fal nyugati oldalán (szó szerint). Namármost a fal nagy része eltűnt, legalábbis a forgalmas közterületekről (félreeső részeken azért látni belőle itt-ott, bár főleg a második vonalából ("Hinterlandmauer"), és ezzel a német történelem is komoly csorbát szenvedett.

Ezt a képet 2005-ben a Potsdamer Platz környékén készítettem; a helyi graffitisek ennek a pár méternek a megtartásáért "tüntettek" rajta. Tavaly már nem találtam meg: ha jól tévedek, egy új épületet húztak fel a helyére.

Valaki nem tudja, mi lett vele? Átvitték valahova máshová? Nem azért, mert azt gondolom, hogy ennek a Mona Lisa mellett lenne a helye a Louvre-ban, csak azt hittem, a 2000-es évekre már csak direkt megőrzött darabok maradtak, és ez is az. Hasonló Trabantos graffiti több is volt, de azok szemből ábrázolták... Elvileg ugyanennek a csajnak is van "szembőlfaláttörős" Trabija, Friedrichshainban - ez viszont nem ott volt.

A múltkor, az S-Bahn - U-Bahn átszállós videónál kérdezte valaki, hogy mik azok a fehér izék az ablakon, amire az volt a válasz, hogy karcolás- és maratásellenes fólia. Pszichológiai hadviselés: ha nem látszik, amit odarondít a gyökérarc, akkor nem rondít oda. Akkor említettem, hogy a 485-ös sorozatú szerelvényeken ennél tovább mentek, és most, hogy volt egy kis időm, túrtam hozzá képeket.

Csak hogy tudjuk, hol készültek a fotók: a fentebbi, piros színe miatt "kólásdoboz" becenevű, NDK eredetű szerelvényen (ugyanott gyártották, ahol a budapesti HÉV szerelvényeit). A kép rögtön azt is demonstrálja, hogy az egykori NDK-ban elég komoly probléma van a festegetős hülyegyerekekkel. Tudom, másutt is, de speciel a legösszekarcoltabb, legösszetageltebb villamosokat életemben Potsdamban láttam. 

Namármost amikor először felszálltam egy ilyen szerelvényre, meglehetős esztétikai sokk ért:

A többi S-Bahn kocsi azért nem így nézett ki! Mi ez az aprómintás borítás, talán egy olyan kép, amit ha sokáig nézünk, akkor megjelenik egy vitorláshajó térbeli képe?

Karácsony előtt sebtiben összedobott "vicces tények mindenhonnan" könyvek szerkesztői előszeretettel szoktak olyan régi angol törvényeket idézni, melyeket elfelejtettek hatályon kívül helyezni. Például, hogy az angol parlamentben tilos meghalni. Hasonlóan abszurdnak tűnhet, hogy Chester városában napnyugta után fel lehet akasztani, vagy le lehet nyilazni az ott bolyongó velszieket (igen, "velsziek" - ha Arany Jánosnak jó volt így, nekem is jó lesz). Egyébként állítólag ez csak valami félreértés: nyilazni nem szabad őket ;)

Deva Victrix-et - a mai Chester elődjét - rómaiak alapították az i.sz. első században. Ezt követően a település történelme leginkább arról szólt, hogy britonok, szászok, vikingek, normannok, dalekok össze-vissza elfoglalgatták egymás elől. A város kereskedelmi szerepe a XVIII. században csökkenni kezdett, viszont az iparosodással együtt járó felhajtás és szennyezettség elől menekülő gazdagok "menedékhelyévé" vált - a viktoriánus időkben erre ráerősítendtő kicsit hozzá is "romantizáltak" a városképhez. A végeredmény ez lett:

A belvárosról a wikipedia azt írja, hogy "ezek a házsorok középkorinak tűnnek, és egy részük tényleg az is". Bárhogy is van, a fekete-fehér (eredetileg Tudor-korszakbeli?) favázas építészet nekem bejön.

Elég megdöbbentő, hogy egyes utcák tulajdonképpeni járdaszintje az első emeleten van ("rows"), a szuterén jellegű földszinti boltok ("crypts") felett. Állítólag azért építették így, mert az utcán mindig sár és kosz volt, itt viszont rendben lehetett közlekedni. Szerintem viszont csak meg akarták duplázni az utcára nyíló üzlethelyiségek számát :) A megoldás viszont elég szokatlan, nem emlékszem, hogy láttam volna ilyesmit máshol.

Persze székesegyház is van, amit a XI. és XVI. század közt építettek, aztán a XIX. és XX. században felújítottak és bővítettek. Sajnos bent elég sötét volt, ezért nem fotóztam, pedig az angol elrendezésnek megfelelően középen levő "kórus" (így hívják? vagy csak simán szentélynek, amennyiben nem az apszis a szentély? de rég tanultam már erről!) miatt duplán érdekes volt a gótikus főhajó.

Persze volt ott még minden más is: kápolna, kerengő, klassz boltíves helyiségek...

Most nincs erőm többre, úgyhogy csak egy újabb videót kaptok:

Elvileg HD-ban is mennie kellene, de a legutóbbi Windows Update-ek óta nálam a böngésző a legegyszerűbb videó láttán is megeszi a CPU-idő 60%-át, százsok mega memóriát - és állandóan meg-megakad. Értem én, hogy a számítástechnikai ipar azt szeretné, hogy most már tényleg vegyek magamnak egy új gépet, de akkor is menjenek a fenébe :-/

"Csak úgy" egy kis Thin Lizzy 1979-ből. Ikergitár = királyság, főleg ha Gary Moore az egyik gitáros. Még pléjbekkes tévéműsorban is :)

Múltkor finoman céloztam arra, hogy a Várba járó 16/16A/116-on (is) közlekedő Ikarus 405-ös típus szar egy kicsikét megbízhatatlan. Egyrészt döglékeny fajta, de ha éppen megy, akkor se sok öröm van benne. Ezt az állítást nem nagyon kell bizonygatni, hiszen még nincs túl messze a múlt nyár, amikor a hatóság helyszíni ellenőrzés során jópárnak egyszerűen elvette a forgalmiját. Pedig korántsem ezek a BKV flottájának legrégibb járművei, ellenben 2001 után átestek egy motorcserés nagyjavításon!

Jazzcool koma összeszerkesztett egy videócskát nevezett típusról, sok elakadásjelző villogóval, meg persze vontatóval. A felvételek összegyűjtésével biztos nem ment el sok ideje, mert a vonal mentén élőként ennél valószínűleg sokkal többször látott ilyesmit...

Az igazán rossz hír egyébként az, hogy még nem látni, mikor jön valami más ezek helyett, az érintett vonalak új járművekkel való üzemeltetésére kiírt tendert ugyanis épp tegnap semmisítette meg az illetékes fórum. Szóval egyelőre maradnak az omladozó buszok az omladozó Várban :(

Nem bírtam ki, hogy ne menjek fel a Várba, a múltkor összetört statív pótlására beszerzett újat kipróbálni. A próba idejéül kijelölt "kék óra" gyorsan elröppent, a végén pedig már nem csak teljesen sötét volt, de kellemetlenül hideg is, amit egy kis forraltborral kellett kipihenni (ezúton is köszönet érte Jazzcool párjának!). Persze szerintem megérte fagyoskodni:

Külön öröm volt, hogy a Mátyás-templom végre elvesztette az állványokat, amiktől évek óta nem lehetett normálisan lefotózni. Legutóbb tavaly próbálkoztam kedvenc templomtoronyaim egyikének megörökítésével, de úgy nézett ki, mint a Saturn V-ös rakéta kilövőállványa, és ez elvette a kedvemet. Most viszont olyan az egész templom, mint egy ékszerdoboz!

A Halászbástya a mi kis neuschwansteini kastélyunk: nem igazán régi, ráadásul kicsit giccses is, mégis baromi jól néz ki, és az idegenforgalmi ágazat is örülhet neki, hogy megépült ;)

A Szabadság híd közismerten kedvencem, amióta pedig van díszvilágítása, állandóan csodálom, fotózom, videózom. Most utóbbi jön megint, pár héttel ezelőttről - bár ezúttal nem HD minőségben:

Gyönyörű ez a híd, nem? És ahogy ezek a fények kiemelik a rácsszerkezetet... azt tanítani kellene.