HamPLÓ

Amikor októberben elkezdtem írni ezt a bejegyzést, épp nem lehetett tudni, hogy lesz-e jövőre Sziget fesztivál. Azóta kiderült, hogy lesz, de persze csak az biztos, ami már megtörtént. Például az, hogy idén volt. Engem nem a rendezvény fogott meg, mert az már jó huszonéve kiment alólam: nem nekem szól, nem az én zenéimmel. - viszont hajózásilag remek néhány nap volt!

Valamikor réges-rég, az utolsó néhány alkalommal, amikor kimentünk szigetezni, hajóval tettük, mert az volt a legkényelmesebb. Bár kétségtelenül van hangulata annak, ahogy az ember besétál a K-hídon, a HÉV-en tolongáshoz és a Mozaik utcai, korlátok közti városnézéshez már akkor is öregnek éreztem magam. A hajóval érkezés fájdalommentes volt: megvettük előre a jegyet, beszálltunk a belvárosban (azt hiszem, a Batthyány téren), kiszálltunk a Hajógyári-szigeten, és rögtön ott voltunk a fesztivál közepén, nem kellett sorban állni.

Őszintén szólva már fogalmam sincs, hogy annak idején milyen hajókkal vitt ki bennünket milyen cég, csak azt tudom, hogy 2025-ben a BKV csinálta a Jászai Mari tér - Hajógyári-sziget ingajáratot, többek közt két váci vízibusszal: az időnként rendes menetrendbe is beszálló Lágymányossal, ...

... és a BKK hajózás megszűnése óta ritkán látható Budavárral. Mindkét hajót még a Fővárosi Kishajózási Vállalat szerezte be 1966-ban, két évvel később onnan kerültek az egyesített közlekedési vállalathoz. Sajnos eredeti áramvonalas formáját mindkettő elvesztette akkor, amikor "tetőterasz" került rájuk, de a hajótest változatlan maradt, a Budaváron pedig a lendületet sugárzóan előredőlő keretű ablakok is hátul.

Két hajó persze nem elég, úgyhogy BKV kockák (100-as - az egykori "héttörpék" - és 130-as típus) is dolgoztak a járaton. Ezek utasszempontból jobbak, viszont én a vízibuszokkal vagyok :)

A forgalom gyakorlatilag egyirányú volt: szinte mindenki a Szigetre ment, visszafelé alig páran jöttek, úgyhogy a fentről gyorsan lecsorgó hajóknak mindig kicsit várniuk kellett, amíg a felfelé induló felvette az utasait. Ezen a képen két szigetes hajó is várakozik: hozzánk legközelebb az egyik BKV 100-as (Várhegy, ex-Morgó), távolabb középen pedig a Budavár vízibusz. Bónuszként jobbra a ma már maszek kézben levő Margitsziget vízibusz is látható, annak idején ez is a BKV-nál dolgozott. Nehezebben érzékelhető vendégszereplő leghátul az Országház mellett egy további BKV 100-as, mely a rendes városnéző körjáratot csinálta.

Jópofa volt egyszerre egynél több vízibuszt mozgásban látni: a műszakilag talán jobb állapotban levő Lágymányost, ...

... és a belülről szerintem látványosabb Budavárat! Kár, hogy ezeket a gépeket egy olyan korszakban tervezték, amikor a beszállás kényelme nem volt szempont, mert azért erről a padlószintről a pontonra felmászni nem épp esélyegyenlő. Másrészt viszont ezeken a hajókon kényelmesebb a fent levő nyitott fedélzetre felmenni, mint a "héttörpéken", márpedig ilyenkor ott van az ember helye. Meg a pókoké: akkora nyolclábúak mászkáltak a tető vasai közt, hogy rendszám kellett rájuk :)

Ki tudja, hányszor lesz még alkalom vízibuszokat munkában videózni: a Balatonról már teljesen eltűntek, a Dunán még tartják magukat, bár már csak tartalékként. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, amiket a "CC" gombbal lehet bekapcsolni.

A Balatonfüreden gyártott "héttörpék" is megérdemelnek némi említést! Bár nem állítanám, hogy szépek, a tetőteraszra vezető lépcső kivételével kényelmesebbek, mint a vízibuszok, bár nem olyan mozgékonyak. Ez a hajó épp a Sziget felől érkezik vissza a Jászaira a lefelé tartó nap fényében.

Hajómániásként élményszámba megy a "szigeti inga", mert már nagyon régen volt, amikor rendszeresen mentek a BKK, még régebben pedig a BKV járatok. Mondanám, hogy a turisták lehet, hogy valami vadonatúj áramvonalas csodának jobban örültek volna, de ezek a régebbi jószágok jobban illenek a nem éppen elegáns rendezvényhez, mely kapcsán látványos porfelhő terjengett a Duna fölött. Azt hittem, hogy a por felrugdosása eltűnt a kilencvenes évekkel együtt, de persze mitől is tűnt volna el, ha a por maradt :) Ezen a videón egyébként jól látszik, ahogy a Jászainál egymást "kergették" az érkező és induló hajók.

És persze nem csak a járművek miatt volt klassz menni egy-két kört, hanem a panoráma miatt is. Nem tudom, hogy mitől függött, hogy a hajók a pesti vagy a budai oldalon kerülték meg a Margit-szigetet, de amikor utóbbin tették, fantasztikus volt a Margit híd alá érkezés! A videón bónuszként ráadásul kedvenc ex-csavargőzösömet, az Attilát is láthatjuk.

A múltkori Szergej-fotózós bejegyzés finoman szólva nem váltott ki nagy érdeklődést, de nem baj, most itt egy másik videó, amin Badacsonyból indul vonat. Több is. Csak nyáron. Az elmúlt 2-3 évben nem sok olyan balatoni vonatos videóm volt, amiben nem szerepelt legalább egy csörgős indulás Badacsony megállóhelyről - esetleg bézés vagy nohabos - és még mindig nem fogytam ki belőlük :) A videóhoz magyarázó felirat is tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni:

Idén a balatoni retróhétvégén és a lajosmizsei vonalon is megünnepelték az M62-es, alias "Szergej" dízel-villamos mozdony üzembe állításának hatvanadik évfordulóját. Voltak az országban másutt is különmenetek vele, de ez a két esemény volt az, amire el tudtam menni. Most pedig itt volt a harmadik, mely ismét a Balatonhoz kapcsolódott:

Először abban gondolkodtam, hogy utazni kellene a Budapest - déli part - Keszthely - Tapolca - északi part - Budapest útvonalú különvonattal, mondjuk nagy kedvencemben, a komfortkocsiban, aztán rájöttem, hogy sok az a majdnem tizenkét óra ücsörgés, inkább kívülről kellene nézni.

Megpróbáltam kitalálni hogy hogyan lehetne vonattal és busszal minél többször elcsípni, de aztán szerencsére be tudtam (úti)társulni egy autóba, úgyhogy egyrészt jobb volt a társaság, másrészt nem csak peronfotóm lett. Ez a kép például Balatonszemesen készült. A mozdony mögött egy villamos fűtőkocsi látható, amire azért volt szükség, mert a Szergejben nincs fűtőgenerátor, márpedig így fagypont körül nem hátrány, ha nem jéghidegek a kocsik (meg mennek a hűtők és tűzhelyek az étkezőben). A fűtőkocsiban egy olyasmi motor dübörög, mint ami az MDmotokban volt, csak itt generátort hajt, nem motorvonatot.

A déli parton még csak hideg volt - meg szél, ahogy az a videó első jelenetében látszott-hallatszott -, az északin viszont egyre sűrűbben havazott, és el is kezdett megmaradni. Alsógyenesen és...

... Balatongyörökön még csak vidám díszítőelemként viselkedtek a hópelyhek, ...

... Badacsonyban viszont konkrétan tél lett körülbelül fél óra alatt. Kedvenc megállóhelyemet szerintem még nem láttam így. Itt a fák közt nem volt annyira húzós várakozni, ...

... a szélárnyékból kijőve viszont volt egy enyhe szibériai bukéja a helyzetnek. A mozdony egyébként nagyon jól nézett ki, és jól is muzsikált, a mögötte levő kocsik pedig szépen hozták a rendszerváltás utáni idők eklektikáját. Azokat az utasokat nagyon tisztelem, akik a lehúzott ablakból videózták az indulásokat, szerintem az őseik közt valószínűleg eszkimók is lehettek :)

A figyelmesek a balatongyöröki képen jobbra hátul kiszúrhattak egy sárga nosztalgiabuszt. Ő is a program része volt: aki jegyet vett rá, vele követhette a vonatot. Pontosabban a busz nem követte, hanem megelőzte a vonatot, hogy még előtte odaérjen a jól kitalált fotóhelyekre.

Az 1978-as gyártású Ikarus 266-os a kedvenc "sárga busz" fajtám volt gyerekkoromban, valamiért nagyon tetszett az elülső keskeny, kétszárnyas ráncajtó. Egy rövid videót mindenesetre ez a jármű is megérdemel!

Tavaly egyfajta csendes tüntetés volt a Tavaszi Kirajzás azért, hogy ne lehetetlenítsék el teljesen a dunai hajózást a belvárosi szakaszon, aztán ami ellen tiltakoztak, mégis meg lett szavazva, és az idei esemény valahogy vérszegényebb lett, annak ellenére, hogy sokkal jobb idő volt. De lehet, hogy csak én láttam bele a beletörődést az egészbe. Viszont most is meg lehetett nézni egy csomó hajót elég közelről:

Kicsit visszafogottabban, kicsit lassabban
Tavaszi Kirajzás 2025

A nagy nyári hajózgatásban teljesen elfeledkeztem a közlekedési weboldalam fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelni, úgyhogy most megint pár érdekes vonatos fotó következik a közepesen távolközeli múltból:

2007 januárjában IC-vel (aki nem vonat, hanem közlekedésbarát) mellékvonalazni mentünk a Dunántúlra, és a nap közepén Hegyeshalomban kötöttünk ki. A kép közepén nem nagyon látható lapozgatós kijelzők mintha még meglettek volna idén, de ilyen vonatokat nem nagyon fogjuk már itt látni. A bal oldali vezérlőkocsis ingavonat funkcióját vélhetően valami motorkocsi vette át azóta, jobbra pedig mind a csodálatos Schlieren kocsik, mint az előttem ismeretlen ok miatt közkedvelt 1014-es mozdonyok is a múlté. Utóbbiak egyéni kinézetük ellenére olyannyira nem váltak be, hogy az ÖBB 2009-ben 14-15 évesen leállította az összeset. Egy ideig álltak, aztán Romániába adták el egy részüket, ahol soha nem használták őket, így visszajöttek. Ezután néhányat teherforgalomra használt egy magánvasút, majd párat eladtak Tanzániába.

2006 májusa: itt is két vonatot látunk egymás mellett. Ebben az esetben a helyszín jókorát változott, ez ugyanis Budafok-Belváros, ahol a nekünk bal kéz felé eső vágány a balatoni vonalé volt, a jobbra eső, illetve a mögötte nem nagyon látható pedig a pécsié. Ma már a balatoni vonal is kétvágányos, az állomás (igazából csak megálló)  pedig sokkal kulturáltabb.

Ha valakit érdekel, így nézett ki ez a megállóhely még néhány évig. Nem volt valami bizalomgerjesztő! Ekkor már csak Budafoknak hívták, a "Belváros" elveszett.

Ez az a bizonyos 2+1 vágány 2011-ben. A szergejes szerelvény a pécsi vonal pályáján halad, mert ekkor a fehérvári vonalat épp felújították, ezért bizonyos gyorsvonatok ezen a vonalon és Pusztaszabolcson, majd Szabadbattyánon át mentek az északi partra. Az érdekesség kedvéért meg lehet említeni, hogy eredetileg ez volt a tapolcai vonatok útvonala, a gyorsabb Kelenföld - Fehérvár - Szabadbattyán útvonal ugyanis a Déli Vasúté volt.

2008 júniusa: már nekiláttak az Újpesti vasúti híd újjáépítésének, de a forgalom még zajlott rajta, csak a járdákat bontották el.

2010 augusztusában a budaörsi reptér melletti gyalogoshídról csíptem el ezt a síndiagnosztikai mérővonatot, mely két Bbmot motorkocsiból és a közéjük csatolt mérőkocsiból áll. Fú, ha ezzel egyszer sikerülne utazni!

2008 februárjában járunk, és a "prolivonatot" látjuk várakozás közben. Ez egy Rákos és Ferencváros állomások közt járó, üzemi célú (tehát nem közforgalmi) vonat volt, mely a vasutasokat volt hivatott munkába és onnan vissza szállítani. Jellemzően egy kocsiból állt (régen biztos többől), és az vontatta, amit épp találtak (jelen esetben egy Szili). Még talán érdekes lehet, hogy a fotó egy Bézé ablakából készült, a közvetlen Keleti - Aszód - Balassagyarmat vonatból.

A bejegyzés végén egy villamos(kis)vasúti szerelvény 2014 májusában a márianosztrai börtön festői előterében. Az azóta a Börzsöny belsejéig (vissza)hosszabbított szobi kisvasút akkor valamiért úgy gondolta, hogy személykocsinak vásárol egy Pesten kiselejtezett UV pótkocsit, keskeny nyomtávúra alakítja, és használni fogja.

Túl sokszor nem közlekedhetett, de nekem szerencsére pont sikerült elcsípnem. Finoman szólva egyedi élmény volt!

2025 érdekes év volt: végre elkezdték lecserélni az ezeréves mozdonyokat, de nem teljesen úgy, ahogy számítottunk rá. Használt bérmozdonyok érkeztek: villanyfronton franciák és németek, dízelfronton német gyártmányú dánok. Én élveztem fotózni őket, főleg a Balaton északi partján üvöltő dízeleket, de azért egy kis Gyermekvasút is belefért ebbe a válogatásba - meg egy rakás Kelenföld:

"Új" mozdonyok és szokásos fotóhelyek
Vasúti életképek 2025-ből

Tavaly körbevittek a Körszállóban. Alig találtuk meg a kijáratot ;)

A bejegyzés címe szenzációhajhásznak tűnhet, de számomra a balatoni cirkálóknak hasonló presztizsük van, mint az említett luxusautó márkáknak: egyrészt a kifinomultság, a minőségi munka szelleme lengi őket körbe, másrészt a teljesítményük még ma is figyelemre méltó, annak ellenére, hogy már nem ők a leggyorsabbak. Viszont szerintem a legszebbek, ugyanúgy, ahogy nálam a Lamborghini Miura vagy a De Tomaso Mangusta simán kenterbe veri a Bugatti Veyront. És itt abba is hagyom az autós párhuzamok erőltetését, mert ingékony talajon állok, lévén az autók legutóbb gimnazista koromban érdekeltek komolyan :)

A klasszikus cirkáló Svédországból származik. Eredeti nevének - svédül "Skärgårdskryssare", németül "Schärenkreuzer" - eleje gleccserek által formált sziklás szigeteket, zátonyokat jelent, a Balti-tengeren vitorláztak ilyen hajókkal ezek közt. A schärenkreuzerek nem egyetlen konkrét terv alapján épülnek, hanem a hajótesteknek kell bizonyos szabályoknak megfelelniük - emiatt aztán nem egyformák, de osztályokba sorolva versenyezhetnek egymással. Ezeket a bizonyos szabályokat először 1908-ban vetették papírra a derék svédek, majd többször átdolgozták őket, legutóbb 1925-ben. A szám, amit mindig emlegetek velük kapcsolatban, a fővitorlázat névleges - egy bizonyos képlettel kiszámolt - méretét jelenti négyzetméterben, de ez a szám nem áll egyenesen arányban a hajó méretével, tehát egy 22-es cirkáló nem fele akkora, mint egy 40-es. Hivatalosan az alábbi schärenkreuzer osztályok léteznek: 15, 22, 30, 40, 55, 75, 95, 120 és 150, de ezek közül nem mindegyik található meg a Balatonon. Meg kell még említeni, hogy én az 50-es és 70-es balatoni cirkálókat ugyanúgy cirkálónak nevezem, mint a 22-eseket, 30-asokat, 40-eseket, 75-ösöket, bár ők nem schärenkreuzerek. Szóval minden schärenkreuzer cirkáló, de nem minden cirkáló schärenkreuzer :) 

Megjegyzés: a képeken látható hajókat a vitorlaszám alapján próbáltam azonosítani, ha nem találtam ráfestett nevet. Ez néha tévútra vitt, például fotóztam olyan hajót, ami cirkálónak is tűnt, az osztályjelzése is stimmelt, de a vitorlaszámát egy teljesen más típusú hajónál találtam meg. Emiatt elnézést kérek, ha valahol rossz a képaláírás; kiegészítéseket, javításokat szívesen fogadok!

Persze a hozzám hasonló laikus nem a nemzetközi szabályoknak megfelelést látja, hanem hogy a legtöbb balatoni cirkáló hosszú, karcsú, magas vitorlázatú. Vagy egyszerűbben fogalmazva: szép - ahogy az a fentebbi videón is látható (bár nem csak cirkálók vannak benne). Sajnos nem saját felvételek, bárcsak azok lennének!

Kezdjük a nagyvadakkal, mert azok a kedvenceim! A 75-ös cirkálók a tó királynői, messziről észre lehet venni őket, úgyhogy amikor Füreden kimegyek a mólóra, mindig azt figyelem, meglátom-e valamelyiket. Összesen három épült belőle a Balatonra: a Sirocco, a Nemere II és a képen látható Lillafüred, mely a legfiatalabb: 1950-ben készült el. 18,5 méter hosszú, az árbóca 22 méteres, a tőkesúlya majdnem 5 tonna.

Sajnos ritkán sikerül 75-öst elcsípnem: a Sirocco (itt fent jobbra) viszonylag gyakran látható Füred környékén, a Lillafüredet talán 4-5 alkalommal láttam összesen, a Nemere II-est viszont csak kétszer. 

Az én személyes kedvencem az 1944 és 47 közt épült Sirocco: a szép színű fa hajótest és az egyedi vitorladíszítés különösen látványossá teszi. Jól érzékelhetők a hajó méretei, ha azt figyeljük, hogy mekkorák hozzá képest a legénység tagjai.

Csak hogy meglegyen a nagy hármas: ez itt az 1944-ben elkészült Nemere II Balatonszemesnél egy véletlenül elcsípett verseny élbolyában. A 75-ös a régi idők versenygépe: ez a hajó 1955-től 2014-ig tartotta a Kékszalag gyorsasági rekordját!

Ezen a 2024-es Kékszalagon készült képen a távolságkülönbség ellenére is látszik, hogy a komphoz képest se pici egy 75-ös. A zeneszerzők... már tudniillik a kompon állók (én kérek elnézést) szép képeket csinálhattak róla, kicsit irigyeltem őket.

A másik véglet a 22-es - ő itt a Kormorán 1934-ből. Létezik ugyan kisebb schärenkreuzer is, a 15-ös, de tudtommal olyan nincs a Balatonon. Az árbócán látszik, hogy a vitorlázat biztosan nagyobb, mint 22 négyzetméter, ezért írtam korábban, hogy ez egy képlettel számolt érték, amiben nincsenek benne a spinnakerek, génuák, meg mindenféle más vitorlák, amiket fel lehet húzni rá. Ebből az osztályból láttam a legkevesebbet, persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem ismerem fel őket.

A következő osztály a Balatonon szintén az 1920-as évek közepén megjelent 30-as. A képen az 1938-ban még Hurican néven vízre bocsátott Kékmadár látható, melynek érdekessége, hogy cédrusból épült, amivel unikumnak számít. 

Ennél a képnél jön be az, amit kicsit korábban írtam, hogy a vitorlaszám - ebben az esetben a "HUN 7" - alapján véltem azonosítani a hajót, pedig elsőre kisebbnek tűnt, mint amit gondolnék...

A Rabonbán nevű 30-asnak igazából Rabonbán II-nek kellene lennie (van is, ahol úgy emlegetik), mert a második ilyen nevű hajó: mindkettőt Ugron Gábor építtette, de amikor a második elkészült, az elsőt eladta, az új tulaj pedig új nevet adott neki. Az a bizonyos első Rabonbán - mely később elpusztult - 1927-ben az első 30-as schärenkreuzer volt a Balatonon, ráadásul az első Kékszalag győztese, de ez az 1937-ben épült második inkarnáció se csúnya. És még mielőtt valaki kommentben megírja: hosszú évekig Bujtor István versenyzett vele.

A szintén 30-as Imperial a klasszikus forma ellenére modernebbnek tűnik, mint az előző kettő, ami nem is csoda, hiszen ez a műanyagtestű hajó 1996-ban készült el. A modern anyaghasználat egyébként nem azt jelenti, hogy ma már csak ilyet építenek, mert fa cirkálók is készülnek, ha a megrendelő úgy kéri.

A képek alapján talán fel lehetett ismerni, hogy a vitorla tetején a szám - az osztályjelzés - általában azt jelzi, hanyas cirkálóról van szó. De persze nem minden hajó cirkáló, más osztályoknál a számok mást jelentenek.

Az első balatoni schärenkreuzerek 40-esek voltak, közülük a második az 1926-ban vízre került Nemere. A vitorla felső részének ívelése szerintem gyönyörű! Próbáltam pontos adatokat találni az osztály tagjairól, de csak körülbelülieket találtam, például hogy 13-15 méter hosszúak, hasonló magasságú árbóccal.

A Sindbad vadonatújnak néz ki a képen, pedig 1922-ben épült. Német hajó, csak a 2000-es években került a Balatonra. Ahogy az anyagválasztásból (többnyire mindenféle nemes fák) sejthető, a cirkálók nem a szegény emberek hajói voltak.

40-esből is van modern: a Dominó nevű az 1944-ben elkészült Tabu nevű fatestű cirkálóról lett "klónozva" 1988-ban: a régi hajó alapján készített sablonnal két műanyagtestű vitorlást is építettek, ez az egyik. Párja a Vita, melynek építésében egy kicsit Mariannom is részt vett a nyolcvanas években.

A következő lépcsőfok az 50-es cirkáló. A bejegyzés elején írtam, hogy ezek a cirkálók nem klasszikus schärenkreuzerek, hanem német alapokon itthon, kimondottan a Balatonra tervezett hajók. Emiatt aztán lehetne úgy is fogalmazni, hogy az eddig látottak tengeri cirkálók voltak, és ezek a balatoni cirkálók, de persze földrajzilag minden, amit itt látunk, balatoni cirkáló :) Az 50-esek szerintem nem olyan szépek, mint a többi osztály, de állítólag jól hajózhatók, és kényelmesebb a kabinjuk. Érdekes, hogy az osztályjelzésük az eddigi logikával ellentétben nem egy 50-es szám, hanem egy "V" betű.

Az 1930-as években született 50-es osztály a nyolcvanas évek végén feltámadt, ekkor kompozit testtel kezdék el gyártani őket. Ha minden igaz, akkor ez a hajó itt, a Marsall volt az első közülük.

És fejezzük be a bejegyzést a naplementében Siófok felé vitorlázó Capella nevű 70-es cirkálóval! A bevezetőben említettem, hogy a 70-esek nem schärenkreuzerek, mert ez az osztály a '90-es években a Balatonon a klasszikus cirkálók áttervezésével jött létre, így nem felel meg a nemzetközi szabályoknak. Viszont már csak méretei miatt is rendkívül látványos típus, ráadásul látszik rajta a klasszikus pedigré.

Források: német és magyar wikipedia, hajozas.hu, vitorlasmagazin.hu, scharenkreuzer.hu

Le van zárva a körút? Bécsben nem probléma! Bár ma már nagyon másként nézek az osztrák fővárosra, mint 20-25 éve, amikor rendszeresen ott tartózkodtam, és pláne másként, mint '88-ban, amikor először jártam ott, az azért világosan látszik, hogy sokat költenek a városra, és ezzel együtt a tömegközlekedésre is. Metróhosszabbítás, villamoshosszabbítás, új járművek... és még így se nagyon tudnak lépést tartani a lakosság növekedésével. Az elmúlt 10 év alatt kb. 250 ezerrel nőtt a lakosság, ez több, mintha teljes Debrecen felköltözött volna Pestre! Tudom, hogy kár azon sírni, hogy milyen lenne Budapest, ha ugyanennyi pénzt tudnánk a saját tömegközlekedésünkre költeni, de azért nehéz nem gondolni rá: ezen látogatásomkor a legutóbb megnyitott villamosvonal még nem volt kéthetes, három héttel később pedig egy másikat is átadtak!

Amikor minden másfelé megy, mint szokott
Még egy új villamosvonalat is kipróbáltam

(sóhaj) Hát, ha tavaly és tavalyelőtt megcsináltam, akkor idén is ki kell elégítsem a tömegek információigényét arra vonatkozóan, hogy mennyit hajóztam a Balatonon. Piszkos meló, de valakinek meg kell csinálnia :)

A Kelén nosztalgiahajó idei utolsó sétajárata után visszatért a siófoki kikötőbe

Az idei szezonom március 27-én a Helka Siófokról Keszthelyre kihajózásával kezdődött, és november 3-án ennek az útnak a párjával fejeződött be, az ellenkező irányba. Kevesebbet voltam lent, mint tavaly: "csak" 27 napot, viszont most három éjszakát is lent töltöttem, hogy javítsam a szállásadók statisztikáit. A lemeneteleket idén össze tudtam kötni a MÁV retróhétvégével, szóval amikor régi mozdonyozni mentem le, akkor is hajóztam, még ha csak félórákat is.

Ez a kép nem a retróhétvégén készült, de meg kellett örökítenem a retró festésű Szilit a magánvasúti Nohabbal

56 alkalommal vonatoztam le a tóra és/vagy vonatoztam a tónál és/vagy jöttem vissza onnan vonattal; összesen 6734 kilométert utaztam vasúttal a Balaton kapcsán. A tó körül néhányszor buszoztam is, a legkellemetlenebb út egy Tihanyrév - Füred vasútállomás táv volt, amikor a folyosón is végig álltak, az egyik utas pedig folyamatosan köhögött rám, és még arrébb menni se tudtam. Ezen a viszonylaton főszezonban többször láttam túltömöttséget, úgyhogy szerintem bőven járhatna gyakrabban a tihanyi busz.

A Balaton főbejárata

Pozitívum, hogy idén elmaradt az, ami tavaly többször előfordult, hogy olyan kocsik hiányoztak a vonatokból, amikbe a jegyem szólt. Rossznak találtam viszont, hogy elővárosra berendezett Flirtöket közlekedtettek IC-ként, illetve hogy főszezonon kívül elég hulladék kocsik jártak az északi parton, helybiztosítási lehetőség nélkül. Ez Füredtől nyugatra nem akkora gond, de Füreden már ráfutással kellett helyet szerezni, Almáditól pedig volt, hogy voltak álló utasok. Tudom, régen minden vonatút ilyen volt, de azóta eltelt pár évtized, és az akkori színvonal ma már kevés. Lehet, hogy nem kétóránként kellene a közvetlen pesti vonatokat közlekedtetni? Imádtam (sőt, imádom) viszont az "új" dízelmozdonyokat, bár az üzembe állításuk nem volt zökkenőmentes.

Éjszakai hajózás előtt a Füred katamaránnal - és körülbelül hatmillió árvaszúnyoggal

Persze igazából a hajókról akarok írni, úgyhogy jöjjön pár szám velük kapcsolatban:

• Összesen 596 kilométert tettem meg a Balatonon, 52 alkalommal hajóra szállva, ez alkalmanként kb. tizenegy és fél kilométert jelent. Az egy nap alatti legtöbb hajóra szállás száma négy volt, két alkalommal is.
• Összesen 52 óra 29 percet töltöttem a vízen, ebből egyszerre a legtöbb 5 óra 40 perc volt.
• Legtöbbet a Helkával utaztam (138 km), a legkevesebbet a Tihany komppal (egy menet, ami kb. egy kilométer).
• Idén szerencsére csak 10 kilométert mentem a leghangosabb szovjet hajóval, a Lellével, 73-at viszont Fonyód nevű tesójával. Utóbbi az utazások számában holtversenyben volt a Balaton katamaránnal, velük utaztam legtöbbször (6-6 alkalom).
• A nosztalgiahajók közt első helyezett a Kelén öt alkalommal, utolsó a Jókai eggyel. Utóbbi a szezon közepén kiállt a forgalomból, szóval az az egy alkalom is eredmény.
• Teljesen kimaradt a három kis nosztalgia: a Csongor, a Tünde és a Csobánc, illetve a Badacsony katamarán, és persze szó szerint eltűnt a tóról az Arács vízibusz, úgyhogy rá esélyem se volt :(
• A legszomorúbb történés a kis vízibuszok teljes eltűnése volt, vonalhálózatilag pedig az, hogy nem lehetett hosszában végigmenni a tavon, mert Szemes és Lelle közt nem járt semmi.
• A legnegatívabb élmény az volt, amikor május elsején a Fonyód - Badacsony járaton a legtufább lakossági diszkót üvöltették a fedélzetre telepített DJ-k, és még elmenekülni se lehetett a zaj elől. Később ugyanez megtörtént egy Füred - Siófok úton is, amikor ugyan elvileg nem lett volna zene, csak az érkezés után diszkóhajózott egyet a hajó, és a DJ úgy döntött, hogy már odafele úton kipróbálja a felszerelést. Nem akarok búmerkedni, de ha legközelebb ilyennel találkozom, szerintem megírom életem első hajós panaszlevelét. Értem, hogy valaki szereti a dobgépesített klasszikusokat, de akkor menjen bulihajózni, mert én meg a saját gondolataimat szeretem hallani :-/
• Idén elmaradt a katartikus naplemente élménye, és a Kékszalagot se sikerült rendesen elcsípnem. De hát már a híres filozófus, Jagger is megmondta, hogy nem mindig kaphatod meg, amit akarsz, hogy dr. Ház Gergelyt idézzem.
• A legszebb hajóutat nehezen tudnám kiválasztani, de elmondhatatlan érzés volt a badacsonyi tűzijátéknézés a Füred katamaránról, és nem a tűzijáték miatt, hanem mert a tó belsejéről ragyogóan lehetett a csillagokat látni. Szintén gyönyörű volt a fonyódi Szaplonczay sétányról látni a tavat, bár abban nem sok hajózás volt :)
• Számomra is meglepő, de a legtöbbször a tihanyi kikötőben szálltam ki vagy be, de leginkább át: 18 alkalommal. Következő helyezett Füred (14 alkalom), majd Badacsony (12 alkalom). Az utolsó helyezett Szigliget, mert ott csak kiszálltam, süllőfesztiváloztam, majd busszal mentem tovább. Siófokot igyekeztem kerülni, úgyhogy ott csak 8 alkalommal jártam. Abszolút nem szálltam ki vagy be Lellén, Györökön és Alsóörsön, bár kiszállás nélkül mindhármat érintettem.

A legtöbb időt Füreden töltöttem, ami továbbra is a legjobb hely a tónál - de hajlok rá, hogy az egész országban. A legtöbbször hajóval érkeztem ide, de nyolc alkalommal a vasútállomáson is jártam, hogy egy további lényegtelen információmorzsával terheljem az olvasót. A legtöbb mozdonyindulás-fotózást nem számoltam, de tutira a badacsonyi megállóhelyen történhetett. A leghangulatosabb vasútállomás továbbra is Földváron, a legjobb fagyi pedig továbbra is Szemesen van. A legjobb ebédet most hirtelen nem tudnám megmondani, de valószínűleg a badacsonyi étteremsor és a révfülöpi Gomba étterem közül kellene választani. Ez nem reklám, de ha esetleg meg akarnának szponzorálni néhány ingyen ebéddel, állok elébe :) Különdíjat kap a süllő, amit a szigligeti süllőfesztiválon ettünk Mariannommal:

És most hirtelen nem jut más eszembe. A Dunáról is vannak hasonló számaim, de azok jóval alacsonyabbak, ami kicsit furcsa ahhoz képest, hogy itt van helyben, nem kell hozzá órákat vonatozni :)