HamPLÓ

A tavalyi nyár/kora ősz a dízelmozdonyok jegyében telt: számos alkalommal keltem hajnalban, csak hogy elcsíphessem valahol a csodálatos hangú Púpost, egész napokat töltöttem hőguta közeli állapotban, hogy lássam gyerekkorom kedvenc Nohabját, és míg az öreg gépekre vártunk hasonló érdeklődésű…

Tudom, vannak a világban vasutak, melyeken magasabb sebességgel száguldanak a vonatok, de nekem akkor is a Frankfurt am Main - Köln szakasz a csúcs. Annak idején gyerekkoromban autóval Köln felé tartva a frankfurti reptér volt az egyik utolsó nagy mérföldkő: innen már "csak" két óra…

Már meséltem arról, hogy az álmaim egy része egy egész fura Budapesten játszódik - ami elsősorban abban különbözik a valóságostól, hogy van pár extra utcája, természetesen villamosokkal. Most viszont létező helyek szokatlan felhasználásáról álmodtam: a képzelt világban a…

Nem kell megijedni, nem saját készítésű Amiga moduljaim következnek, csak egy kis visszaemlékezés arra, hogy milyen volt, amikor a neoprimitív zenei képességekkel (vagy inkább képtelenséggel) megáldott PC párhuzamos portjára (megnéztem a masinám hátoldalát, és rájöttem, hogy ilyet már nem is raknak…

A jó poénok hamar unalmassá válnak, a rosszakat viszont nem tudom megunni, úgyhogy... ;) Egy fárasztó hét péntek estéjén csorogtam fel Kölnbe, különösen kedves német városomba, ahol nem is tudom már, hány éve nem jártam. Ja, de tudom: nyolc. Az öt órás vonatozás után…

A múltkor mutattam pár képet akkorról, amikor még működött a fényképezőgépem, most mutatnék párat, ahol már csak a videókamerát tudtam állóképek rögzítésére használni. Persze ott volt még a mobiltelefon is, de annak tényleg vacak a beépített fotóapparátja... Utólag…

Jó lenne tudni, mitől függ az, hogy ki hol érzi jól magát. A környezetemben például majdnem mindenki dél felé indul, amint csak teheti, és bár nyilván nagy marha lennék, ha azt mondanám, hogy Toszkána csúnya, vagy hogy nem örülök, hogy jártam Görögországban, de én valahogy inkább az Alpoktól északra…

Múltkor már említettem a "kalandomat" Erfurtban, hogy a Dóm téren egyszercsak kipurcant a fényképezőgépem - ami azért volt kellemetlen, mert elsősorban a Dóm miatt utaztam ide. Az is írtam, hogy először megpróbáltam rájönni, meg tudom-e javítani a gépet, és mire…

Szerintem a legtöbben úgy képzelik, hogy amikor utazni megyek, mindenütt csak a síneket nézem - pedig igazából átlagos turista üzemmódban töltöm a túrák nagy részét. Nem mindig volt ez így: a régi szép idők "Tour de Trams" útjai során egy csomó helyen tényleg nem volt idő…

Sajnos teljesen nappal szemben ért a látvány, így ennél többet nem tudtam kihozni belőle, de azért az ilyesmire fogékonyak talán látják, hogy miért éreztem magam kicsit úgy a minap, mint gyerekkoromban, kicsivel a rendszerváltás után, amikor egy időre német diákokra cseréltek…