HamPLÓ

Pár hete mérgelődtem egy sort azon, hogy kedvenc mozdonyom napállásilag rossz irányból bukkant fel a nürnbergi főpályaudvaron, de szerencsére néhány nappal később megint láttam, ezúttal Münchenben: Persze a fényekkel itt is megjártam egy kicsit, mert bár a gép nagy része…

Néhány évvel ezelőtt Drezdáról írtam, hogy ott épül a világ legmodernebb óvárosa - az ottanihoz hasonló háborús sebek láttán pedig nehéz nem gondolni arra a Budapestre, amit soha nem ismerhettem! A legtöbb ember hasonlóan van ezzel, de általában csak a Palotára gondol, esetleg…

Jó lenne tudni, mitől függ az, hogy ki hol érzi jól magát. A környezetemben például majdnem mindenki dél felé indul, amint csak teheti, és bár nyilván nagy marha lennék, ha azt mondanám, hogy Toszkána csúnya, vagy hogy nem örülök, hogy jártam Görögországban, de én valahogy inkább az Alpoktól északra…

Hétfőn mutattam pár pillanatot a Szob - Márianosztra kisvasút nyílt/fotós napjáról, de azon a videón nem szerepelt az üzem talán legérdekesebb járműve: Ránézésre persze nem egy nagy durranás (bár "mozdonyabb" látvány a legtöbb itteni gépnél), az érdekesség a géptérben…

A Nürnberg óvárosát körbevevő középkori erődítések nagyrészt ma is megvannak, bár a XIX. századtól kezdve itt-ott lebontottak szakaszokat belőle. A rendszernek nem az Operaháznál fekvő része a legszebb, sőt, magát az óvárost se innen érdemes megközelíteni, mégis…

Nürnberg metróhálózata rejtély önmagában is: a félmilliós frank fővárosnak komolyabb földalatti gyorsvasútja van, mint a hasonló méretű Düsseldorfnak, vagy éppen a millió fölötti lakosú Kölnnek - helyi ismerősöm szerint amikor kiderült, hogy München valódi nehézmetrót…

Szerintem a legtöbben úgy képzelik, hogy amikor utazni megyek, mindenütt csak a síneket nézem - pedig igazából átlagos turista üzemmódban töltöm a túrák nagy részét. Nem mindig volt ez így: a régi szép idők "Tour de Trams" útjai során egy csomó helyen tényleg nem volt idő…

Bár láttam régi képeken, hogy a járművek hirdetésekkel összemázolása nem új ötlet, nem nagyon tetszett, amikor a nyolcvanas évek második felében reklámok kerültek a buszok és villamosok oldalára. Hisz' megvolt azoknak a maguk helye, a tetőn! Hogy az emberek nem az égre…

Ha a nosztalgiavillamos idegenvezetője nem hívja fel a figyelmet rá, biztos, hogy észre se vettem volna a nürnbergi városfal szó szerinti árnyékában ezt a kis hidat: Nem akármilyen építményről van szó: a Kettensteg egy fémszerkezetű (kovácsoltvas) függőhíd. Ráadásul nem is…

Annyi bejegyzés volt már a budaörsi Goldtimer happeningről, hogy lassan én se emlékszem, mit mutattam és mit nem. Mielőtt végleg összekavarodom, itt az utolsó rész a sorozatból: Ezt a jószágot élőben kell látni, hogy az ember elhiggye, hogy tényleg létezik: egy Reliant Robin. És nem, Mr. Beannek…