HamPLÓ

Mint azt korábban már említettem talán, nem vagyok konzummajom alkat; például teljesen hidegen hagy, hány Michelin-csillagos étterem van Budapesten, nem szoktam füstölt galambot fine dining-olni zöldséghabbal és zöldalma kocsonyába ágyazott libamájjal, illetve Starbucks Coffee…

Annyira nem vagyok most ráhangolódva a blogírásra, hogy "félelmetes bejegyzést" csinálni sincs kedvem ;) úgyhogy inkább lazuljunk, gitárhangokra. De komolyan: nem csak zajos-lüktető-felkavaró dolgokat lehet ám csinálni hat (néha hét) húron: Na jó, ez azért…

Én mindig is tudtam, hogy ez a szám egy igazi klasszikus, de onnantól kezdve, hogy Eric Clapton előadta belőle a saját verzióját, a dolog hivatalosnak tekinthető:

Azt már tavaly leírtam, hogy milyen volt az a nap, amikor meghalt a világ egyik legnagyobb előadóművésze, úgyhogy most szomorkodás helyett inkább egy vidám Queen számot raknék be a Works albumról; egy jól sikerült zenei poént, amit soha nem fogok megérteni, hogy miért nem a…

Mai értelmetlen blogbejegyzésünk ismét zenével foglalkozik. Ugyan a Megadeth később csinált az MTV-s unplugged definíciónak is megfelelő (=akusztikus) előadásokat, most azt láthatjuk-hallhatjuk, hogy milyen az, ha a világ legprogresszívabb thrash metal együttese az egyik…

Őszintén szólva a Deep Purple 1990-es, Slaves and Masters című lemezét akkor hallottam először, amikor Mariannom egy időben állandóan azt bömböltette a kocsiban 2004 körül, de - bár nem az a tipikus klasszikus Purple - nekem meglehetősen bejött. Valószínűleg már csak azért…

Nincs kedvem sokat szövegelni, pontosabban ebben a nagy melegben semmihez nincs kedvem, úgyhogy szünetjelzés helyett most hangulatfokozó videóklipek következnek; először egy 1973-as Slade sláger tíz évvel későbbi feldolgozása a Quiet Riot által: Ha valaki még nem fáradt el a…

Vasárnap késő esti levezetésként egy (valódi kép nélküli) számot kaptok - a Dream Theater talán legjobb dalát - és számomra egyben hattyúdalát is. Soha nem voltam komoly DT rajongó, de '95 nyarán DT-rajongó barátaim szépen rászoktattak. Érdekes nyár volt, szakítással a…

Nyugi van, úgyhogy most zenét hallgatunk, a klasszikusok Carl Orff - John Williams - Hans Zimmer vonalán. A jelek szerint a BBC-nél ilyen egy tévésorozat zenéje. Persze nem akármelyiké ;)A zenére ráeditált jelentek is jók - kedvet csinálnak ahhoz, hogy megint végignézzem a…

"Awake and nervous", így hangzik a mindjárt beágyazott IQ nóta címe, de mivel hangulatfestő leírásnak szánom ezt a blogbejegyzést, a második felét le kell hagynom, mert ideges egyátalán nem vagyok - csak aludni nem bírok. Valószínűleg azért, mert a melóból hazaérve este…