Csak én vagyok (megint) úgy ezzel a téllel, hogy nem tudok mit kezdeni vele? Mi értelme van a mínuszoknak, ha nincs hó? Persze autóval közlekedő ismerőseim már a hó említésére lábrázást kapnak, de komoly, hogy ezentúl csak a sípályákon lesz (mű)hó? Csak az én emlékeim csalnak, miszerint gyerekkoromban még nem ment csodaszámba, ha télen heteken át hó volt? Mert most esik két napot, és ha meg is marad, egy hét múlva maximum foltok maradnak, aztán hónapszámra semmi, csak szürkeség. Hol marad az élmény, amikor az ember frissen ropogó hóban sétál reggelszámra? Hol marad a szikrázó fehérség, ami képes széppé (és csendessé) tenni egy koszos nagyvárost?

Persze Budapesttel eleve van valami az utóbbi években: ha mindenütt havazik, és az országot felhők borítják, Pest felett akkor is lyuk van. Ez a környezetszennyezés eredménye, vagy az auránkban van valami, ami elpárologtatja a hófelhőket? És ha igen, akkor az esőfelhőt miért nem? Amikor 2-3 fok volt, miért bírt napokon át folyamatosan esni? Hát csoda, hogy depressziósak vagyunk, úgy en bloc? Szerintem a hóval takart táj, a hulló fehér pelyhek látványa, vagy éppen az esti havazáshoz tartozó zöldes színű égbolt mind jótékony hatással van az ember lelkivilágára. Hol marad ez?

Na mindegy. Tudom, ennek a bejegyzésnek semmi értelme, hisz az ember ne idegelje magát olyasmin, amin úgyse tud változtatni (havazást még népszavazással sem lehetne fakasztani), de egy naplóban talán elfér az ilyesmi. Morr, morr.