Az Urbanistán olvastam, hogy Budapest valami listán (a lebecsülő felhangú "valami" jelző direkt került oda, némi éllel: viccesnek találom, hogy vannak emberek, akik valami értelmeset próbálnak csinálni az életben, mások viszont abból élnek, hogy melózás helyett listákat állítanak össze az értelmeset csinálókról, a listán elfoglalt helytől függően kudarcra, győzelemre vagy stagnálásra predesztinálva őket) a "legkevésbé ismert világvárosok" közé került. Ami teljesen korrekt eredmény, ráadásul szerintem találó is.

Persze el lehet ütni a témát azzal, hogy megpróbáljuk úgy definiálni a világváros fogalmát, hogy Budapest ne feleljen meg neki, de szerintem nem érdemes ezzel fárasztani magunkat. Az európai értékrend (amibe tapasztalataim szerint az ausztrál és az észak-amerikai is bőven beletartozik) alapján a "k.u.k. birodalom" (mint letűnt nagyhatalom) fővárosai (Prágát is beleértve) már százvalahány éve világvárosok, mondat vége, pont. Világvárosok egyrészt a XIX. század végén (újból) ébredező saját kultúrájuk, másrészt a Béccsel való versengés eredményei okán (értsd: Bécs Európa egyik legmenőbb városa volt, Budapest pedig Bécsnél akart menőbb lenni - ugye ismerjük a viccet a város, az ország, a világ, és az utca legjobb borbélyáról?). Még ha a világgazdasági vagy politikai fontosság (itt jegyzem meg: nekünk ezekből sose jutott) változott is azóta, a "metropolisz" jelző nem kopik le csak úgy - még a leromlani hagyott városkép, a füstölgő buszok füstölgő utasai, és a rossz önkormányzati rendszer sem elegendőek eme státusz semmissé tételéhez!

Elég sok külföldi ismerősöm van: többnyire Budapestnél szerencsésebb sorsú helyek lakói, akik mentesek attól a fajta kisebbségi komplexustól, ami arra serkenti a benne szenvedőket, hogy mindenki mást - ilyen vagy olyan szempontok alapján - maguknál értéktelenebbnek próbáljanak besorolni. Ők nagyon jól tudják, hogy vannak szebb kastélyok, mint a budai vár, vannak tisztább utcák, mint a Váci utca, vannak vendégváróbb szállodák és éttermek, mint az itteniek; ennek ellenére azt mondják, hogy Budapest nem kevesebb, mint a szebb kastélyokkal, tisztább utcákkal, normális vendéglátóiparral rendelkező helyek. Még ha nem is automatikusan több azoknál, egy biztos: másabb.

Vannak emberek, akik szerint egy város értéke úgy számolható ki, hogy a legközelebbi kocsma távolságát beszorozzuk az éjjel-nappaliban kapható márkás borok számával, majd ezt leosztjuk a ház előtti biciklitároló kapacitásával, de ez csak egy része a képnek. Mások szerint az adott helyen székelő nemzetközi intézmények számát annyiadik hatványra kell emelni, ahány hollywoodi filmet forgattak ott az adott évben - de még ez se mond el mindent. Hisz ott van például Barcelona, ami annak ellenére a világ egyik közepe turizmus és bulizás szempontjából, hogy a modern világ működtetésében viszonylag kis szerepe van!

Persze legtöbben nem bonyolult képletek alkalmazásával akarják kimutatni, hogy mennyire vagyunk jók vagy nem jók (érdekes módon általában csak azt akarják kimutatni, hogy nem vagyunk jók). Sokan hiszik például, hogy azért vagyunk senkik, mert nem építünk felhőkarcolókat. Ami azért vicces, mert felhőkarcolóban hóttziher, hogy soha nem lesz esélyünk az Egyesült Államokkal, vagy akár a kínai metropoliszokkal versengeni. Akkor minek erőlködjünk? Hogy eggyel több kategóriában tudjunk alsó középszerű eredményt felmutatni? Most hirtelen a lengyel főváros jut eszembe: szerencsétlen várost a második világháborúban gyakorlatilag szó szerint leradírozták a földfelszínről, és hiába épült azóta sok felhőkarcoló, az újraépített Varsó (szerintem) nem lett világvárosibb hely tőlük. A közelítőleg nulláról visszaépített óvárosban, na, ott viszont van élet. De visszatérve Pestre: minek felhőkarcoló egy olyan belvárosba, melynek látképéhez hegyek tartoznak, és ahol bőven van még hely más irányba terjeszkedni (a rozsdazóna felé, például), nem csak felfelé?

Tévedésnek tartom azt a gondolatmenetet is, mely szerint ha csináltatunk magunknak valami olyat, amilyen másnak van, akkor hirtelen olyanná válunk, mint az a bizonyos "más". Tehát ha idehoznánk egy építészt, akinek van egy feltűnő épülete Londonban, akkor onnantól kezdve mindig összekevernének bennünket az Egyesült Királyság fővárosával. Vagy ha pálmaházat csinálnánk a Nyugati pályaudvar csarnokából, akkor hirtelen úgy megtelnénk élettel, mint Madrid. Fel kellene ismerni, hogy London, Madrid, Párizs, Barcelona, Amszterdam, stb nem egy-egy dologtól lett London, Madrid, Párizs, Barcelona, Amszterdam, stb, hanem az összhatástól. És nem attól leszünk nagyok, ha másra hasonlítunk, hanem ha minél kevésbé hasonlítunk másra. Azt kellene felismernünk - és végre megbecsülnünk - amink magunktól megvan, és azt lehet - kell - aztán kiegészíteni, fejleszteni.

Mi kellene még ahhoz, hogy egy hely, ahol annak ellenére él közel kétmillió ember, hogy a történelem n+1 alkalommal átgyalogolt rajta, és ami nem hasonlít semmi másra, elkezdje magát becsülni?! Nem vaknak kell lenni, hogy ne vegyük észre a város hibáit, betegségeit, de nem is szabad vaknak lenni, hogy ne vegyük észre a város szeretni való tulajdonságait, egyéniségét!

Például olyan panorámánk van, amilyen nagyvárosban csak igen ritkán fordul elő. El lehet vitatkozni azon, hogy Rio de Janeiro szebb fekvésű-e, de azt ugye érezzük, hogy ezzel máris a legelitebb klubban vagyunk? Ettől önmagában persze még nem özönlik ide a világ összes turistája, de alapnak nem rossz.

Folytatás: Budapest ki nem használt adottságai

A nagy panorámakép elkészítésében nyújtott segítségéért köszönetet szeretnék mondani Pavletits Péternek.