Még zenében járatos ismerőseim egy része is rosszul tudja, hogy volt ez, úgyhogy mai rövid Zenebutikunkban egy igen hangulatos instrumentális darab kapcsán "szolgáltatok igazságot" :) Róla van szó:

Az előadót, Mike Oldfieldet ismerve legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a diszkóbandaként ismert ABBA csak feldolgozta ezt a számot, hiszen ez egy olyan "keltás", sőt: "oldfieldes" szám, holott az igazság az, hogy a darabot négy évvel korábban bizony az ABBA két B betűje, Björn Ulvaeus és Benny Andersson írta:

Amikor elmagyarázom az embereknek, hogy ennek megfelelően Oldfield volt az, aki feldolgozott, valamiért meg szoktak lepődni. Szerintem több ABBA-t kellett volna hallgatniuk, vagy legalábbis alaposabban, akkor tudnák, hogy a vikingek (főleg Benny) mekkora zenei zsenik voltak (szerintem nagyobbak, mint Oldfield, bár ez nyilván izlés kérdése, úgyhogy a demokrácia jegyében aki mást írna kommentként, azt törölni fogom;))). Itt épp a csúcson voltak, kicsit elengedték magukat két megasláger közt (ugyanezen az albumon - az Arrival címűn - szerepelt a Money, money, money, a Knowing me, knowning you és a Dancing queen is, szóval nem kicsit sikeres lemezről beszélünk!) a stúdióban, és ez is jól ment nekik.

Nekem ez a szám amúgy gyerekkorom augusztus huszadiki vizi- és légiparádéit idézi fel: valamiért úgy emlékszem, a bemutatók elkezdése előtt ez a szám többször is lement a hangosbemondóban, talán több egymást követő augusztus huszadikán is. Ha becsukom a szemem a hallgatása közben, még most is visszajön az a feeling, ahogy állunk a tömegben, és várjuk, hogy jöjjenek a repülők :)

És hogy valami poén (még ha nem is az enyém) is legyen eme bejegyzésben, rakjuk egymás mellé a '76-os ABBA és a '80-as Oldfield (kis)lemezborítót:

 Vicces fiú ez a Májk gyerek :)