Nehéz lett volna kihagyni a szombati fantasztikusan jó időt: bár eredetileg otthon akartam maradni, végül csak elindultunk Jazzel fotó-csavarogni egyet a napfényben. Mivel olvastam, hogy a Margit-szigeten elektromos buszt tesztelnek, a Margit hidat céloztuk meg, de a Márnemmoszkva téren eltérültünk, amikor véletlenül megláttuk a kabrió Ikarus 630-ast:
Nem értem, a gép üzemeltetői miért nem reklámozták az egykori 158-as busz - azaz a "még egykorabbi" 58-as villamos - útvonalán közlekedő oldtimert - ebben az időben tutira ez volt a legtökéletesebb klímájú és hangulatú jármű az egész városban! De tényleg: fordultunk egyet vele, és utána még vagy egy óráig vigyorogtam az élménytől, annyira jó volt a fasorok árnyékában utazni a laprugók miatt az általam megszokotthoz képest kicsit ugrálósabb vén jószággal!
Filmezni persze ugyanezen ugrálás miatt nem nagyon lehetett... de ez nem zavart engem ;) Zugligetből lefelé jelentősen többen jöttek a busszal, mert a Libegő környékén akkora turistaforgatag volt, amekkorát szerintem gyerekkorom óta nem láttam ott (a Libegőre váró sor vége kilógott a végállomási épületből). Ez amúgy jó hír, csak sajnos az emberek zöme autóval jött, emiatt a Zugligeti út két oldala spontán parkolóvá alakult... aki meg nem autózott, az tülekedhetett a 291-es büdösbuszon.
A következő állomás a Centenáriumi Emlékmű volt a Margit-szigeten; itt akartuk bevárni az elektrobuszt, ami nem jött, nem jött, aztán még mindig nem jött... Eközben kicsit morogtam magamban, hogy a Margit híd lezárása miatt tisztára elmoszkvateresedett a körforgalom: mindenfelé olajfoltok (az amúgy is felrepedt aszfalton) és pihenőt tartó rozsdás-graffitis buszok - de most nem akarok negatívkodni, úgyhogy tekerjünk odáig, hogy begurult a kerek térre ez a jószág:
Ez egy szép példája annak, hogy Budapest nem a gyors változások városa: kiskoromban mindig szomorú voltam, amiért nem utaztunk ezekkel a kisbusz-vonatokkal, de mostanra kiderült, hogy nem maradtam le semmiről, mert még mindig itt vannak :) Persze tegyük hozzá, hogy ez már a második generáció a járműből: az első 1977 és 88 közt közlekedett, a mostaniak "csak" 89 óta. Előtte volt valami hasonló, Nysával, de arra nem emlékezhetek - a 77-es és 89-es stokk viszont ugyanaz a típus volt. Számomra egyébként meglepő volt, amit két perce olvastam, tudniillik hogy a vontatók UAZ-451-esekből lettek kialakítva - én valamiért mindig azt hittem, hogy ez valami IFA gyártmány...
Az utazás jópofa volt - no meg hasznos, mert a jármű gyorsabban haladt, mintha gyalogoltam volna, így kevesebb ideig láttam a Kaszinó környéki felrepedezett utakat és járdákat, a kicsit rendezetlen képet mutató fákat és bokrokat, stb. Eléggé le van lakva szerencsétlen sziget :(
A kisbuszozás közben megelőzött bennünket az elektromos busz, úgyhogy a túra végeztével várnunk kellett rá egy kicsit, közben megebédelve a furcsán félig üres Kaszinó teraszán.
A cseh busz szlovák színekben próbázott a BKV-nál, méteres Vysoké Tatry feliratokkal csábítva az embereket a Magas-Tátrába. Formára jellegzetesen ortopéd SOR, amit mi inkább a magyar licensz, a Credo buszok révén ismerhetünk. Viszont nem füstölt, ami nem volt elmondható a BKV ugyanitt közlekedő buszairól. És egész normálisan ment az Árpád híd rámpáján is, bár a szigeti főúton időnként majdnem ugyanúgy ugrált, mint az Ikarus 630-as :)
A nap végén még néztünk egy kis terelés miatt szedőpakolászó 75-ös trolit is a Stefánián, aztán hazaballgatam, magam is meglepődve saját magamon, hogy ilyen sokat buszoztam szórakozásból :)
Ez megy most