Azon filózom, miért van az, hogy akárhányszor járok Berlinben, a volt Nyugat-Berlinről mindig felületes benyomásokat sikerül csak szereznem. A Zoologischer Garten pályaudvar és az Állatkert kivételével nem sikerült még igazán személyes emléket szereznem itt, pedig az esetek többségében még a szállásunk is "vesztberlini" volt. Mégis csak metrómegállók és utcák maradtak meg - sok széles utca, a keleti oldalnál kellemesebb sorházakkal, több kertes résszel, de valahogy nem túlzottan markáns arculattal.
És itt megrögzött villamosmániásként gyorsan le kell szögezem: nem a villamos hiányáról van szó, mert a kelet-berlini villamosok se igazán bűvöltek el - Berlinben közlekedésmániásként a vasút/S-Bahn és a metró sokkal jobban tetszik. Köpenick persze klassz, Alt-Schmöckwitz környéke is, de amúgy azok a helyek, ahol Berlinben villamos jár, 80%-ban úgy néznek ki, mintha a külső Kerepesi utat (az Örs és a Szentmihályi út közt) egy csomó másik külső Kerepesi út keresztezné - csak a lakótelepi házak másfélszer-kétszer olyan magasak, mint nálunk. A villamosvonalak meg sose akarnak véget érni: csak mennek, mennek, bekanyarodnak, mennek, mennek, átmennek egy bezárt gyárövezeten, aztán még több külső Kerepesi út jön, aztán átmennek egy parkon, aztán még annál is több külső Kerepesi út jön... :)
Nyugat-Berlin ma is elég élesen elkülönül a volt Kelet-Berlintől, és érdekes módon - valószínűleg mivel a fejlesztések az egyesítés óta elsősorban a keleti oldalra mennek - a mai napig "NSZK-sabb", mint a legtöbb nyugat-német város. A képen látható Vilmos császár emléktemplom környéke például azt idézi fel bennem, hogy milyen volt az NSZK (Köln, Frankfurt am Main, Düsseldorf), amikor '89-ben először jártam ott. Mivel a volt nyugati nagyvárosok azóta is folyamatosan fejlődtek, átalakultak, ők már a XXI. században járnak, itt viszont még mintha mindig itt lenne a nyolcvanas évek végének hangulata. Vagy csak én érzem így? Tapasztalatom szerint jó néhány Berlinben élő magyar olvassa a blogot, ők is így érzik ezt?
Ha nem kevertem nagyon össze a képeket, akkor a Kurfürstendammot látjuk, a nyugati városrész fő bevásárlóutcáját. Még az autók is segítenek egy kicsit a nosztalgikus hangulat létrehozásában :) Az egyébként megvan, hogy mi ennek az előkelő útvonalnak a folytatása? A Budapester Strasse. 1925-ig a Potsdamer Platz és a Brandenburgi kapu közti utcát (de lepukkant, és cseppet sem centrális hely viselte ezt a nevet:) hívták "Budapesti útnak", de akkor azt átnevezték Friedrich-Ebert-Strasse-nak a weimari köztársaság első elnöke után, és hogy bennünket se sértsenek meg, lett helyette egy új Budapester Strasse, szintén eléggé központi helyen, a Breitscheidplatz-tól kezdődően, az akkori Kurfürstendamm-ból levágva egy kicsit. Állítólag az átnevezés miatt a Kurfürstendamm házainak számozása a mai napig 11-gyel kezdődik... Ezek után viszont kíváncsi lennék, hogy a rendszerváltás után a Marx térből miért Nyugati tér lett, és miért nem Berlini tér, ahogy korábban hívták?
A "Ku'damm" egyik attrakciója ez a forgalomirányító torony, ahonnan 1955 és 62 közt a Joachimstaler Strasse kereszteződésénél levő közlekedési lámpát kapcsolták. Elég látványos darab, nem csodálom, hogy megtartották műemléknek!
És nem bírom nem olcsó eszközzel befejezni az oldalt: medvékkel. Berlin ugyan valószínűleg nem róluk kapta a nevét, de egyrészt 1280 óta ott van a maci a címerben, másrészt pedig aranyosak, úgyhogy a német fővárosnak mégiscsak ők a jelképei. A képen amúgy nem a Köllnischer Parkban tartott városi kabalaállatokat látjuk (oda még nem jutottam el), hanem az állatkertieket, de ők is jó fejek :)
Ez megy most