Sok ismerősöm - már úgy értve, azok közül, akik nem vasútbarátok maguk is - furcsának tartja, hogy az utazgatásaim nagy része nem aszerint terveződik-szerveződik, hogy hol van egy darabka tengerpart, ahol el lehet terülni, vagy egy hegyoldal, amin le lehet síelni, hanem hogy hol vannak sínek, amelyeken nem zötyögtem még (vagy nem zötyögtem még eleget). Pedig e nyomon egy rakás olyan helyre is eljutottam, ahová egyébként valószínűleg sose mentem volna - ilyen Szörényi Levente szülőhelye (nem kell megijedni, én is csak a Wikipédiából tudom), a felső-ausztriai Gmunden városa is.
Persze Ausztriában gyakorlatilag minden tóhoz tartozik legalább egy vasút (fogaskerekű, függő-, keskeny nyomtávú vagy "sima"), Gmunden mégis kicsit más, mert nem kisvasútja, hanem villamosa van - 2,3 kilométeres hosszával az egyik legrövidebb a világon.
A villamos megépülte árukapcsolás volt a javából: Gmunden, mint előkelő üdülőhely versenyezni akart Bad Ischl-lel (egy másik előkelő üdülőhellyel, egyik kedvenc süteményem későbbi szülőhelyével), ahol már volt villanyvilágítás. Csakhogy önmagában túl kis felvevőpiac lett volna egy erőműnek, nem lehetett volna gazdaságosan üzemeltetni. Szerencsére nemsokára felbukkant a Stern&Hafferl cég, mely villamosvasutat akart építeni a Traunsee partján fekvő belváros, és az egy hegygerinccel arrébb, a szomszéd völgyben fekvő vasútállomás közé, és így már egészen más volt a helyzet: 1894. augusztusában meg is indult a forgalom.
Egy nagyvárosi villamosmániásnak meglehetősen hihetetlen az üzem: egyrészt néha Lisszabonra emlékeztetően szűk, kanyargós az útvonala...
... másrészt egy részén 100 ezrelékes emelkedőn halad, ami csak kicsit kevésbé meredek, mint a mi fogaskerekűnk (ami valahol 110 ezrelék környékén van - aki pontos értékeket tud, szóljon!):
Csakhogy itt nincs fogaskerék... Az általában egy, maximum kettő kocsival közlekedő járatot (ezen felül persze van nosztalgiakocsijuk is) összesen hat ember üzemelteti: vezetnek, jegyet adnak el, szerelnek, adminisztrálnak.
Egyébként a város tipikus osztrák üdülőhely, harapnivaló levegővel, tisztasággal, kalóriamaximalizáló cukrászdákkal. A tóparti parkban még egy mamutfenyő is van, amire az ember nem feltétlenül számít errefelé - persze még nincs ezer éves szegénykém, ezért ilyen pici :)
Ezen felül van még egy tavi és parti váracskájuk is, tök rossz lenne ott élni, nem? Á, olyan csúnya az egész, inkább befejezem ezt a bejegyzést, kár vesztegetni rá a szót :) De azért ha valaki arrajár, nézzen be ide, érdemes.
A gmundeni villamosokról szóló két útibeszámolót itt találhatjátok meg:
Ez megy most