A kilencvenes évek közepén láttam valahol egy képet egy, a mienknél jóval szűkebb Duna-kanyarról. Bár már akkor is interneteztem (konkrétan mostanában van a harmincadik évfordulója annak, hogy rákapcsolódtam az "információs szupersztrádára", ahogy akkoriban a sajtó hívta), nem volt hol rákeresni arra, hogy ez hol is van pontosan. Egy osztrák autóatlaszt nézegetve találtam ki, hogy merre lehet, és végül Salzburgból Bécs felé tartva, az autópályáról letérve oda is jutottunk, csak olyan helyet nem találtunk, ahonnan az egészet át lehetett volna látni (pedig van).
Idén aztán eljött az ideje annak, hogy rendesen megnézzem ezt a helyet, és végre a nevét is meg sikerült jegyeznem: Schlögen. Nehéz lentről befogni a kanyonszerű formációt, de alapvetően egy hatszáz méter sugarú hajtűkanyart csinál itt a Duna, lásd a térkép bal szélét:
De a folyó ezután következő része is minden, csak nem egyenes - viszont roppant rendezett. És ez nem azért van, mert Ausztriában még a folyópart is zöldebb, hanem mert a Duna itt vagy negyven kilométer hosszan fel van duzzasztva 15 méteres vízszintig az aschachi vízierőmű által.
Ez azt jelenti, hogy a víz majdnem az egyik hegyoldaltól a másik hegyoldalig tart, és tökéletesen hajózható, ami a duzzasztómű felépítése előtt állítólag nagyon nem így volt.
Persze valószínűleg még így se egyszerű itt közlekedni: érdekes volt látni, hogy gyakorlatilag driftelve fordultak be a kanyarokba a kabinosok. Ugyanazok a kabinosok, amikkel Budapesten is találkozhatunk. Mentek, mint a meszes!
Nagyon jól néz ki ez a völgy, nem látható rajta semmi olyan világvége állapot, mint amivel a nyolcvanas években Nagymaros kapcsán ijesztgettek bennünket. Tudom, a hordaléklerakódás, a talajvíz, meg ezer másik dolog nem látható laikus szemmel, de valahogy az az érzésem, hogy ha a nálunk százszor zöldebb gondolkodású Ausztria túlél tucatnyi duzzasztó- és erőművet, akkor akár mi is túlélhettük volna...
Egy képet megérdemel a hajó is, amivel mentünk: a vízibusz jellegű Lilofeét 1953-ben a Bódeni-tóra építették, majd végigjárt pár kisebb osztrák tavat, míg a Dunára nem került. Meglepő módon belülről tágasabb volt, mint kívülről. Lehet, hogy ő a TARDIS? Mindenesetre marha jó tormás virslit adtak rajta.
Ezen a folyóvölgyön talán nem is drónnal kellene végigmenni, hanem helikopterrel ahhoz, hogy megfelelően megörökíthető legyen, de talán így is látszik, hogy milyen szép hely!
Ez megy most