Az ember a dugóban csoszogó buszon ácsorog, esetleg baleset miatt nem közlekedő villamosvonal mentén sétál, vagy a szélvédőn keresztül az előtte álló autó féklámpáját bámulja, és azt hiszi, csak vele történik ilyesmi. "A nagyiék mindig odaértek mindenhova, nem volt ilyen rohanás"... Pedig régen is megállt néha a közlekedés, csak senki se jegyezte fel az ilyesmit (a közlekedési vállalatok naplóit leszámítva) - a kis dolgok eltűntek a történelem nagyobb léptékű eseményei közt. Nagyon ritkán mégis fennmaradt az emléke egy-egy hektikus reggelnek, például amikor a tétényi/törökbálinti HÉV negyvenöt perc késéssel érkezett a Szent Gellért téri végállomásra:

Sajnos nem emlékszem, kitől kaptam ezt a fecnit, pedig egyrészt ismét megköszönném neki, másrészt megkérdezném, nem tud-e esetleg többet keletkezésének körülményeiről. Vajon felnőtt kapta az igazolást, vagy egy kisgyerek, aki elkésett az iskolából? Időpontra behívott ügyintéző-ügyfél a hivatalban/bíróságon? Esetleg egy műegyetemista lobogtatta a professzornak, hogy nem holmi előző esti tivornya miatt nem jelent meg időben a vizsgán? És mi lehetett a késés oka? Talán akkor még nem bombázás (néhány korábbi, demonstratív támadást leszámítva a légitámadások több mint egy évvel később indultak csak be)... lehet, hogy egy teherautó fordult rosszkor a sínekre, lehet, hogy az áramszedő tört le?

A pecsét elhalványult festékét valaki utólag tollal vagy tussal kihúzta, így duplán is tudhatjuk, hogy az eset 1942. október 27-én történt, tehát már több mint hetven éve. Két hónappal később a pecsét érvénytelenné vált, hisz ez év karácsonyán a HÉV végállomása a Gellért Szálló elől átkerült a mai Móricz Zsigmond körtérre, a "Gomba" köré...