A változatosság kedvéért megint gyerekkorom egy fontos tévés élményéről mesélnék. A korai Sky- és Super Channeles korszakot a német adók követték: Glücksrad a SAT1-on és... izé... Knight Rider az RTL Plus-on. Kicsivel később aztán megint angol nyelvű kedvencet találtunk, amikor öcsémmel rákattantunk egy olyan sorozatra, amiből hol aktuális, hol régi adások mentek le már nem is emlékszem pontosan, melyik csatornán - vagy az MTV-n vagy a Superen. A régiekben Dan Aykroyd, John Belushi, Chevy Chase és Bill Murray hülyéskedett, az újabbakban többek közt a kicsivel később filmként nálunk is ismertté vált Wayne's World jelenetei mentek. Talán olyan részeket is leadtak, amikben Eddie Murphy vitte a prímet, mindenesetre az ember csak kapkodta a fejét, hogy mekkora nevek..! A szóban forgó műsor, a Saturday Night Live ma is tartó története 1975. október 11-én ezzel a jelenettel indult:

Az SNL-t a műsort ma is vivő Lorne Michaels és Phil Ebersol találta ki, és a címe elég jól leírja, miről van szó: egy szombat (késő) esti szórakoztató műsorról, amit élőben vesznek fel a 30 Rock néven is ismert GE épület - az NBC székháza - egyik stúdiójában. A műsor elengedhetetlen kelléke egy celeb, aki a műsor eleji monológjában általában éppen aktuális filmjét/lemezét reklámozza, egy zenész/előadó, és számos humorista, akikkel néha az említett konferanszié és a zenei vendég is együtt játszik a jelenetekben, amiket előre rögzített bejátszások kötnek össze (ekkor öltöznek/sminkelnek át az előadók és rendezik át a díszleteket).

Az SNL esetében nincs szó olyan egységes társulatról, mint mondjuk a Monty Pythonnál: az írók és előadók folyamatosan változnak, bizonyos jeleneteket pedig kimondottan a vendégre vagy éppen aktuális történésekre szabnak. Stílusilag pedig a szimpla fárasztóságtól a paródián át a politizálásig és az abszurdig sok minden belefér. A műsorból kinőtt filmek is elég eltérőek: SNL jelenetként kezdte többek közt a Blues Brothers, a Diszkópatkányok, a már említett Wayne's World, és a Csúcsfejek.

Például ha Jim Carrey a vendég, akkor nyilván nem lehet fizikai humor és túlzott gesztusok nélkül megúszni...

... ha John Hamm, akkor fel kell bukkannia Don Drapernek...

... ha pedig Bruce Willis látogatja meg a csapatot, akkor akciófilmes klisék következnek. Ugyanakkor bármi más popkulturális átirat is beleférhet:

A legjobb az, hogy néha olyan előadókról is kiderül, hogy tehetségesek, akiket addigi munkásságuk alapján gondosan elkerültem. Például Justin Timberlake zenéje aligha állhatna távolabb tőlem, amit viszont itt csinál Jimmy Fallonnal, az remek:

Ez a jelenet egyébként tipikus SNL: vesznek egy híres embert, és kitalálják, hogy milyen lenne, ha teljesen más lenne, mint amilyen. Jelen esetben például milyen lenne, ha Barry Gibb úgy beszélne, ahogy a Bee Gees-ben énekel, ráadásul mindeközben dührohohamokkal is küszködne. Semmi értelme az egésznek, de az ember jól elszórakozik rajta - meg azon, ahogy a résztvevők próbálják nem elröhögni magukat :)

És fejezzük be a bejegyzést egy másik tipikus SNL műsorszámmal, a reklámparódiával. "Majdnem Pizza" - szerintem már mindannyian találkoztunk ilyennel :)